Ez a mondat 1990-ben a parlamentben hangzott el a címerkérdés általános vitáján Kis János szabaddemokrata képviselőtől (SZDSZ). A mondatot így folytatta: "csak zárják már le a vitát és foglalkozzunk fontosabb ügyekkel". Ebből a megszólalásból is látszik, hogy nagyon komoly vitát eredményezett 1990-ben az, hogy a szocialista úgynevezett Kádár-címert mire cseréljék le? A korona nélküli úgynevezett Kossuth-címerre vagy a koronás kiscímerre?
(A kép bal oldalán a koronás kiscímer, a jobb oldalon pedig a Kossuth-címer látható)
A vita fő lényege az volt, hogy milyen értéket képviseljen a Harmadik Magyar Köztársaság címere? Az ezeréves államiságot, a történelmi folytonosságot vagy a nemzeti önrendelkezést, a szabadságot, függetlenséget és demokratikus törekvéseket? A vita tulajdonképpen már az előző rendszer "holtidejében" 1989 januárjában elkezdődött, amikor a kormány bejelentette, hogy az új címer megalkotása esetében figyelembe kívánják venni az ezeréves államiságot, a magyar hagyományokat és a szocialista tartalmat! Erre válaszul több ellenzéki szervezet, mint például a Fidesz, az SZDSZ és az MDF egységesen a Kossuth-címer mellett állt ki, mint a szabadságunk legfőbb kifejezőeszköze mellett. De már ekkor felmerült az, hogy az új államcímer a koronás kiscímer legyen, mint az államiságunk, magyarságunk legfőbb szimbóluma. Ezzel kapcsolatban nagyon sokan felháborodtak, mivel sokan nem tartották elfogadhatónak azt, hogy egy köztársaság emblémájában a korona jusson vezető szerephez. Többen ezt úgy próbálták magyarázni, hogy a korona esetében a Szent Koronáról van szó, amely az ezeréves magyarságunk szempontjából mindig is többet jelentett, mint egy egyszerű korona, amellyel a királyokat koronázták meg.
Az ellenzék és a kormánypárt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) véleménye a címerkérdésben az év során nagyon érdekesen változott. Ahogyan a kormányzópárt egyre inkább hajlott a Kossuth-címer felé, úgy változtattak vélekedést az ellenzéki pártok és inkább a koronás kiscímer mellett áltak ki, de egyik címerváltozatnak sem volt egységes támogatása! Ezen az sem változtatott, hogy a Magyar Nemzet című újság 1989. október 26-án megjelentetett cikkében neves történészek egyértelmű véleménye az volt, hogy hagyományainkhoz, történelmünkhöz, 1848 és 1956 szellemiségéhez a legközelebb a Kossuth-címer áll. Az egyre inkább társadalmi szinten is elmérgesedő vitában azt javasolták társadalmi szervezetek és az ellenzék a parlamentnek, hogy írjon ki népszavazást a címerkérdés ügyében és ki is írták 1990. január 7-re, csakhogy ezt a népszavazást nem tartották meg, mert az 1989. november 26-i "négyigenes" népszavazással eldőlt, hogy 1990. január 7-én nem szavaznak a köztársasági elnök személyéről az emberek és ezen napon csak a címerről kellett volna dönteni és a parlament szerint értelmetlen lett volna rövid időn belül még egy népszavazást kiírni, így 10 nappal a népszavazás előtt törölték az időpontot. Így a címerről az 1990 májusában felálló parlamentnek kellett döntenie.
(Az 1989. november 26-i úgynevezett "négyigenes népszavazás" szabaddemokrata kampány szórólapja)
Az 1990-es választásokat követően jobboldali, konzervatív kormány alakult a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Független Kisgazdapárt (FKGP) és a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) részvételével és három ellenzéki párt került be még a parlamentbe a Fidesz, a Szabaddemokraták Szövetsége (SZDSZ) és Magyar Szocialista Párt (MSZP) az egykori állampárt utódpártja. A címervita 1990 júniusában kezdődött meg és nagyon hamar kiütköztek az ellentétek, amelyek nem is igazán a pártok között zajlott, hanem a frakciókon belül és értékideológiai alapon. A legnagyobb kormánypárton az MDF-en belül is volt egy kisebbség, amely a Kossuth-címer mellett állt ki, de a legnagyobb ellenzéki párton az SZDSZ-en belül is voltak hívei mindkét változatnak, a Fidesz a frakciótagok lelkiismeretére bízta a döntést. Egyedül az MSZP frakciója volt egységes ők mind a 33-an a Kossuth-címer mellett álltak ki.
(A kép bal oldalán Kónya Imre az MDF frakcióvezetője, mellette Szabad György MDF-es házelnök)
A parlamenti pártok tagjai között számos történész is ült bent az Országgyűlésben, így ők is vívták egymással egy külön "meccset". Az MDF-es Varga János, aki történész is volt ő egyértelműen a Kossuth-címer mellett állt ki, mint fogalmazott "őseink valahányszor mód nyílott, vagy úgy látszott, hogy mód nyílik a népfelség elvének érvényesítésére – mindig a Kossuth-címer mellett foglaltak állást. Így történt ez 1918-ban, 1946-ban és 1956-ban”. Kéri Kálmán korelnök a koronás címer mellett állt ki. Ennek ellenére a legparázsabb összecsapás az MDF-es Katona Tamás történész és a szintén MDF-es Szabad György házelnök között zajlott. Katona azzal kezdte, hogy mint ’48-as kutató nem a Kossuth-címer mellett foglal állást, többek között azért, mert 1848 tavaszán az országgyűlés úgy döntött, hogy az ország címere – a nemzeti színű lobogóval együtt – „ősi jogaiba visszaállíttatik”. Félreértésnek nevezte, hogy a koronás címer a magyar nagyhatalmi politika jelképe volna, s szerinte a hét vörös-ezüst sáv a hét honfoglaló törzset jelképezi. Szabad György egy történelmi előadás közepette érvelt amellett, hogy a Szent Korona tiszteletre méltó nemzeti jelvényünk és a heraldikusok szerint nem is része a címerünknek. Hangoztatta, hogy nem érdemes választani a kettő közül, hanem őrizzük meg mind a kettőt. Ekkor merült fel tulajdonképpen az, hogy mindkét címert őrizzünk meg és használjuk őket, de gyorsan lesöpörték ezt az asztalról. A kisgzada és kereszténydemokrata képviselők egységesen a koronás címer mellett álltak ki, míg a szabaddemokraták többsége a Kossuth-címer mellett. Szabó Miklós SZDSZ-es képviselő összekapcsolta a koronás címert az 1945 előtti világgal és úgy vélte, hogy a Horthy-rendszerben született meg az a gondolat, hogy az ezeréves államiságot szimbolizálja a Szent Korona és címer.
(Katona Tamás MDF-es képviselő, történész)
A parlament először 1990. június 19-én szavazott a címerről és egyik sem kapta meg a kétharmados támogatást. Ezt követően július 3-án próbálkoztak újra, de az indulatokat felszította az, hogy megpróbálták beterjeszteni mindkét címert, mint törvényjavaslatot, de ez egyértelműen elutasításra talált. Végül is a vitát Tellér Gyula SZDSZ-es képviselő felszólalása döntötte el, aki úgy fogalmazott felszólalásában, hogy "korona először is a magyar államiságot jelképezi, másodszor az államiság folytonosságát, harmadszor az európai közösségbe való tartozást." Tehát ellentmondott párttársainak és jobb és baloldali képviselőktől tapsot kapott ezért. Antall József miniszterelnök kérte a parlamentet, hogy végleg zárják le a vitát, mert ahogyan ő fogalmazott „az tarthatatlan, hogy Magyarország megtartja régi kommunista címerét. Lehetetlen, hogy ezt tovább húzzuk.” Végül a parlament aznap este döntött a címerkérdésben és 258 igen szavazattal, 28 ellenében és 35 tartózkodás mellett elfogadta kormány javaslatát a koronás címer ügyében. A döntés július 11-én lépett hatályba és a módosított alkotmány szerint Magyarország címere "hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik."
(Antall József miniszterelnök felszólalása a címervita során)
(A Harmadik Magyar Köztársaság címere 1990. július 11. óta)
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Amikor napokig tartó vita folyt az állami címerről. Múlt-kor történelmi magazin. https://mult-kor.hu/amikor-napokig-tarto-vita-folyt-az-allami-cimerrol-20150703 (2022. 08. 11.)
- A megkoronázott címer. Magyar Hírlap. https://www.magyarhirlap.hu/30-eve-szabadon/20200703-a-megkoronazott-cimer (2022. 08. 11.)
- Magyarország története (televíziós sorozat). 45. rész: A harmadik Magyar Köztársaság. Magyarország története című könyvsorozat alapján. Kossuth Kiadó 2009. https://www.youtube.com/watch?v=Ol_HymqUC34 (2022. 08. 11.)
