(Szálloda az Angol Királynőhöz (Vigadó tér), Deák ennek 71–72-es szobájában lakott 1854 és 1875 között)
Reggelenként öt és hat között kelt, aztán az utcán sétált vagy három óra hosszat reggeli előtt. „Ez volt életében egyik legmaradandóbb szokása.” Amikor visszatért sétájából, a lakosztályában koldusokat fogadott. „Mindig azonos összeget adott nekik, amiről tudták, hogy már előre kiszámolta. Barátai főleg Andrássy megbeszélték a szálló igazgatójával, hogy ne engedjenek fel egyszerre három szegény embernél többet, különben Deák megint csődbe kerül.”
A legtekintélyesebb vendégek féltíz tíz óra között érkeztek, hacsak nem volt ebéd meghívásuk fél kettő felé távozniuk kellett. Ebben az időben Deák „mindig lement a szálloda éttermébe napi egy főétkezését elfogyasztani. Húst bőven evett és nem sietett az ebéddel.”
Ha ideje engedte délutánonként - a fafaragást vette elő. Sajnálta, hogy nagyobb szerszámait Zalában kellett hagynia. Itt lévő kézi szerszámaival - bútorokat nem, - pipákat, sétapálcafejet, apró dísztárgyakat azonban tudott készíteni. „Legkedvesebb témája még mindig Baroch, a kehidai zsidó kereskedő volt, akinek a feje sok faragványát díszítette. Ahogy egy-egy darab elkészült elajándékozta. Klára nővérének továbbra is rendszeresen küldött apró ajándékokat.
