(A Magyar Kommunista Párt választási plakátja 1945-ben)
Magyarország a vesztes oldalon fejezte be a háborút 1945-ben ugyanúgy, mint 1918-ban és hasonló módon, mint akkor egy összeomlott, szétzilált országot kellett talpra állítani. Mivel az országot a szovjetek "szabadították fel" a német uralom alól, de ez egyben szovjet megszállást is jelentett, gyorsan világossá vált mindenki számára, hogy az ország újjáépítésében döntő szerepe lesz a kommunistáknak és az őket támogató szovjet erőknek. Az csak később derült ki, hogy ez nem csak néhány hónapot, évet fog jelenteni, hanem közel egy félévszázadra meghatározta Magyarország történelmét a kommunizmus. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy a magyar kommunista erők a szovjetek segítségévél, hogyan vették át a hatalmat 1945 és 1949 között és milyen lépései voltak annak, hogy egy diktatúrát alakítsanak ki itthon.
1. Új politikai struktúra és vezetés kialakítása
(Az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakuló ülése Debrecenben 1944. december 21-én)
Az ország a totális csőd szélén állt a második világháború végén, az eddigi politikai vezetők nagy részét letartóztatták vagy elmenekültek, így szükség volt új emberekre. Még tartott a világháború és a szovjet erők Budapestet ostromolták, addig Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés, amelyben a Horthy-rendszer ellenzéke vett részt, mint például a kisgazdapárt vagy a kommunisták. Felállították az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek vezetője Dálnoki Miklós Béla lett. Ennek a két szervezetnek lényegében 4 fontos döntése volt: 1. Fegyverszünet aláírása a szovjetekkel, ami meg is történt 1945. január 20-án, 2. Közigazgatás újjászervezése, 3. A felelősök megbüntetése népbírósági eljárás keretében, illetve 4. A földosztás, amelyet 1945 tavaszán végrehajtottak és ezzel felszámolták Magyarországon a nagybirtokos réteget. A földosztást egyébként a kommunisták erőltették annyira, mert abban reménykedtek, hogy 1945 őszén esedékes választáson majd ezáltal jól szerepelnek. Hamár a kommunistáknál vagyunk szót kell ejteni, azokról a személyekről, akik később meghatározóak lesznek a politikában. Egyrészről voltak az úgynevezett itthoni kommunisták, akik illegalitásban működtek a Horthy-rendszer idejében ilyen volt például Kádár János vagy Rajk László és voltak az úgynevezett moszkvai kommunisták, akiknek a java része az 1919-ben megbukott Tanácsköztársaság után hagyta el az országot, mint például Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József. Tehát ők igyekeztek nagy politikai befolyásra szert tenni a későbbiekben.
2. Nemzetgyűlési választások, új kormány, új államforma
(Az 1945. évi választások listás eredménye)
1945 novemberében tartották meg Magyarország első demokratikus választását, ahol mindenkire (a nőkre is) kiterjedő, titkos választójog volt. A választáson abszolút többséget szerzett a Független Kisgazdapárt (FKGP, 57%), a Szociáldemokrata (SZDP) és Magyar Kommunista Párt (MKP) 17-17, a Nemzeti Parasztpárt (NPP) 7 és a Polgári Demokrata Párt (PDP) 2%-ot szerzett. Így nyílvánvalónak tűnt, hogy a kisgazdák egyedül fognak kormányt alakítani, de az 1945 januárjában létrejövő Szövetséges Ellenőrző Bizottság a SZEB, amely tagjainak jelentős része szovjet emberekből állt megkövetelte, hogy mindenképpen koalíciós kormánynak kell alakulnia a választások után, így egy négypárti koalíciós kormány alakult az FKGP, az SZDP, az MKP és a NPP részvételével. A miniszterelnököt a kisgazdák adták, aki Tildy Zoltán lesz, de a fontos pozíciókat, mint például a belügyminiszteri vagy az államminiszteri posztot a kommunisták szerzik meg, így hozzátudnák látni a hatalmuk kiépítéséhez. 1946. február 1-jén a parlament dönt a köztársasági államforma újbóli bevezetéséről (1918 után ez a második alkalom). A köztársasági elnök az eddigi miniszterelnök Tildy Zoltán lesz, míg az új kormányfő a kisgazda Nagy Ferenc lesz, de a Második Magyar Köztársaság sem tart tovább 3 évnél köszönhetően majd a kommunistáknak.
(A kép bal oldalán: Tildy Zoltán miniszterelnök (FKGP), középen: Rákosi Mátyás a Magyar Kommunista Párt főtitkára és az új kormány államminisztere (MKP), a kép jobb oldalán: Rajk László belügyminiszter (MKP))
3. Gazdasági átalakulás
1945-ben a magyar gazdaság csődben van, egyrészről a világháború okozta károk, másrészről pedig a hiperinfláció miatt, amelyre nem térnék ki, mivel egy külön cikkben foglalkoztam vele (https://mertigykerekavilag.blog.hu/api/trackback/id/17886555). A kommunisták már rögtön a legelején magukhoz ragadták a kezdeményezést és próbálkoztak gazdasági értelemben is a térnyerésre. Egyrészről állami irányítás alá vonták a bankokat, gyárakat és a fontosabb üzemeket ezt nevezzük államosításnak, amikor is a magántulajdonban lévő javak átkerülnek állami kézbe. A kommunistáknak fő céljuk volt a magántulajdonnak a felszámolása, annak érdekében, hogy mindent és mindenkit tudjanak ellenőrizni. Ugyanezt a folyamatot próbálták volna lejátszani a mezőgazdaságban is, de a téeszesítés és kollektivizálás (ami ugyanazt jelenti, mint az államosítás) nagy ellenállásban ütközött vidéken, így nem is sikerült államosítani teljesen a mezőgazdaságot ez csak Kádár Jánoséknak sikerül az 1960-as évek elején. A pénzügyi helyzet stabilizációja érdekében 1946 augusztusában az elértéktelenedett pengő helyett bevezették a forintot, mint új fizetőeszközt. Szovjet minta alapján bevezették a tervgazdálkodási rendszert, amelynek lényege, hogy 3, 5, illetve 7 éves tervet készítenek arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene fejleszteni a gazdaságot, egy-egy vállalatnak mennyit kellene termelni havonta, illetve évente és a gazdasági növekedést meghatározzák évenkénti lebontásban. Ezzel csak az a baj, hogy bármilyen nemzetközi, illetve hazai folyamatban történő változás megingathatja az addigi stabil gazdaságpolitikát, hiszen egy gazdaságot nem lehet íróasztal mellett megtervezni pontosan, hiszen számos folyamat befolyásolhatja, amelyek pillanatok alatt megváltozhatnak. Később elkezdődik a nehézipar esztelen fejlesztése, de ez 1949 utáni időszakra lesz jellemző inkább.
(Az államosítás a szocializmus alapfeltétele - kommunista szlogen)
(Kampány az ötéves terv mellett - kiállítás megnyitó plakát)
4. Társadalmi és kulturális átalakulás
A magyar társadalomban számos változást okozott a kommunisták tevékenysége. Ugyanis a földosztás következtében megszűnt az addig hatalmat gyakorló nagybirtokos réteg és ezzel párthuzamosan növekedett a földdel rendelkező parasztoknak a száma. Az államosítás pedig azt okozta, hogy az eddig magántulajdonnal rendelkező nagy és középpolgári réteg elszegényedett, tulajdonképpen megszűnt. A középosztály, amely főként a közigazgatásban dolgozott jelentősen meggyengül a hivatalnoki rétegben bekövetkező tisztogatások végett. Ugyanis elkezdték a közigazgatásban dolgozókat listázni és ennek alapján döntötték el valakiről, hogy tovább alkalmazzák vagy nem például azért, mert együttműködött a Horthy-rendszerrel vagy a németekkel stb. A munkásság aránya is növekedett hasonlóan a parasztokéhoz, mivel egyre többen kezdtek el dolgozni az ipar területén, de az elmondható az előbb említett két társadalmi csoportról, hogy életszínvonalilag nagyon hasonlítottak egymáshoz, mivel egyformán szegények voltak. A társadalom minden tagját igyekeztek megfigyelés és kontroll alatt tartani ennek céljából jött létre az Államvédelmi Osztály (ÁVO), amely később Államvédelmi Hatóság (ÁVH) néven működött. Ez egy titkosrendőrség volt, amelynek fő feladata volt a rendszer ellenségeinek a megtalálása és az életük tönkretétele.
(Az Államvédelmi Hatóság volt épülete Budapesten az Andrássy út 60. szám alatt, itt található ma a Terror Háza Múzeum)
A kulturális élet területén is igyekeztek a kommunisták minél nagyobb hatalomhoz jutni, például azzal, hogy felismerték a sajtó fontosságát és ezáltal tudták "tolni" a propagandát, azzal kapcsolatban, hogy Magyarország, mint szocialista ország, milyen erős, bátor és milyen jól mennek itthon a "dolgok". A művészeteknek és a tudományoknak nem tulajdonítottak jelentős szerepet és ennek is volt köszönhető, hogy sok művész és tudós emigrált külföldre. Az állami ellenőrzés kiterjed majd az egyházakra és az iskolákra is, mindent államosítanak és az egyház kezéből kiveszik az iskolák működtetését is. Az ez ellen tiltakozó Mindszenty József esztergomi érseket, hercegprímást letartóztatják és koholt vádak alapján elítélik majd.
(Mindszenty József esztergomi érsek, hercegprímás)
5. Az egypártrendszer kiépítése, A Magyar Népköztársaság létrejötte
A kommunisták a kisgazdákat mindig is ellenségként kezelték és úgy is bántak el velük. 1946 és 1947 folyamán remekül működött a szalámitaktika velük szemben, amely azt jelentette, hogy a főbb rivális pártok vezetőit, vezéregyéniségeit tartóztatták le, vagy ítéltették el koholt vádak alapján börtönbe, vagy szökésre, majd tartós emigrációra kényszerítve őket. Ilyen körülmények között hurcolták el a Szovjetunióba például Bethlen István korábbi miniszterelnököt vagy Kovács Bélát a kisgazdapárt főtitkárát. Nagy Ferenc miniszterelnököt 1947 májusában lemondásra kényszerítették és ő maga nem is tért haza svájci útjáról.
(Bethlen István Magyarország miniszterelnöke volt 1921 és 1931 között)
(Kovács Béla a Független Kisgazdapárt főtitkára)
(Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök 1946 és 1947 között)
Ezeknek az "ügyeknek" az lett a következménye, hogy a kisgazdapárt elveszítette a parlamenti többségét és 1947 nyarán új választásokat kellett tartani és ezen a választáson a kommunisták győztek, de nem olyan arányban, mint ahogy ők várták, pedig még csaltak is (kékcédulás választások). Így továbbra is koalíciós kormány irányította az országot, de a kisgazdáknak már közel nem volt akkora beleszólásuk az ország ügyeibe, mint korábban. A szalámitaktikát később szociáldemokraták, valamint a parasztpárt esetén is alkalmazták, így sikerült a politikai pártokat felszámolniuk. 1948 nyarán a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egypárt keretében egyesült és felvette a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) elnevezést. A politikai ellenfelek felszámolása végett az 1949-ben megtartott választáson már csak az MDP jelöltjeire lehetett szavazni a Magyar Függetlenségi Népfront listája keretében. A diktatúra kiépítésének a befejezése pedig az volt, amikor az Országgyűlés 1949. augusztus 18-án elfogadta az 1949. évi XX. törvényt az új alkotmányról, az ország új elnevezését, ami Magyar Népköztársaság lett, valamint az új-címert a Rákosi-címert. Ezzel létrejött Magyarországon az a totális diktatúra, amely mindenre és mindenkire kiterjedő ellenőrzést folytatott és, ahol a legfőbb hatalom 1956-ig egyetlen személyhez volt köthető kisebb megszakításokkal ez pedig nem más, mint Rákosi Mátyás.
(Az alkotmány ünnepét hirdető plakát)
(A magyar állam új címere az úgynevezett Rákosi-címer)
Összefoglalóan annyi, hogy mindenki számára feltűnhet ebből a cikkből, hogy a kommunisták mennyire tudatosan és tervszerűen készültek arra, hogy átveszik a hatalmat és az ellenfeleiket nagyon egyszerűen kijátszották és, amikor ők kezdtek végre "észbe kapni", akkor már késő volt és a kommunisták mindent elvettek tőlük és nem számított nekik, hogy milyen áron és eszközzel tették mindezt. A magyar vezetőknek mindenesetre jó támpontot adott az, hogy volt egy minta a Szovjetunió személyében, hogy hogyan is kell szocialista országot kialakítani egy konzervatív gondolkodású nemzetből, amely a magyarokra általában jellemző volt a 19. század második fele óta. Ez a hatalomátvétel mindenesetre annyira jól sikerült, hogy 1989-ig ez határozta meg Magyarország életét!
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, 2010. 271.-334. oldal
- Kommunista hatalomátvétel, 1946-1949. Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány. http://www.rev.hu/sulinet45/ora2/ora2.htm (2022. 07. 28.)
