Magyarország népessége 1945-ben 9 millió főre csökkent többek között a második világháborús veszteségek, a zsidók deportálása, a nyugatra történő menekülés következtében. Viszont ezekben az években még magas arányú volt az születések száma egy évben és viszonylag alacsony a halálozások aránya. Ennek ellenére az 1948-ra felálló kommunista kormányzat eltökélt volt amellett, hogy a gyermekvállalási kedvet jelentősen növelje. Ez a cikk a gyermekvállalás egyes szakaszait fogja bemutatni 1949 és 1981 között Magyarországon.
Magyarország embervesztesége a II. világháborúban – a lakosság lélekszámához viszonyítva – igen magas volt. Különböző számítások vannak, ezek alapján 830 000–950 000 fő volt a veszteség, ami az akkori összlakosság mintegy 6,5%-át tette ki. A katonaveszteségek miatt a férfilakosság vesztesége ennél sokkal nagyobb arányú volt.
Ilyen veszteségeket követően különösen fontossá vált, hogy minél több gyermek szülessen, akár olyan körülmények között is, amikor a nők nem éltek házasságban, tartós távkapcsolatban.
1948-ban nevezték ki a Népjóléti Minisztérium, később 1950-ben Egészségügyi Minisztériummá átalakított minisztérium élére Ratkó Annát, aki egy szövőnő, később szakszervezeti vezető volt, Magyarországon az első női miniszter ő volt. Kinevezésének fő oka az volt, hogy Rákosi Mátyásnak a párt főtitkárának egy megbízható káderre volt szüksége az Egészségügyi Minisztérium élén. Ezenkívül az is fontos volt, hogy Ratkó ellentétben a kormány legtöbb tagjával nem emigráns „moszkovita”, hanem a hazai körülményeken edződött, azokat jól ismerő ember volt.
(Ratkó Anna népjóléti, majd egészségügyi miniszter volt 1948 és 1953 között)
Híressé a a róla elnevezett születésszabályozási törvény tette. Bár a törvény koncepciója a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) felső vezetésében született, neki nem volt beleszólása, csupán arc volt a rendelethez, mégis az ország vele azonosította a törvényt.
A törvény megtiltotta a terhesség művi megszakítását, az abortuszt. Propagandát folytattak a gyermekvállalás mellett, még akár házasságon kívül is. Bevezették a gyermektelenségi adót, amelyet az a 20 és 50 év közötti férfi, illetve 20 és 45 év közötti nő volt köteles fizetni, akinek már volt keresete, de gyereke még nem. Az adó az adóalap 4%-ára terjedt ki.
Ezzel párhuzamosan rögzítették az anyák, terhes nők és gyermekek védelmét. Szülés előtt 12 hét fizetett szabadságot és a szülés után hat hónap szoptatási időt biztosított a törvény.
A törvénynek meglettek az eredményei: évente körülbelül 200.000 gyermek látta meg a napvilágot, a természetes szaporulatnak köszönhetően a lakosság száma 1956-ra megközelítette a 10 millió főt. Azonban sok gyermek házasságon kívül született ebben az időszakban, amely szocializációs és társadalmi problémákat vetett fel.
(A születések és halálozások aránya, itt az 1950 és 1955 közötti időszakot érdemes figyelni!)
(A Ratkó-korszak gyerekei, akik az 1950-es évek körül születtek, a nagy generációnak is szokták emlegetni)
A terhességmegszakítás tilalmát 1956 júniusában oldották fel, a gyermektelenségi adót pedig az 1956-os forradalom után törölték el.
1956 után a gyermekvállalási kedv fokozatosan csökkent, 1962-ben például csak 130.000 gyermek született, de a népesség míg sem csökkent mivel a halálozások száma stagnált. Viszont miután nem volt abortusztilalom, így az abortuszok száma jelentősen megnőtt volt olyan év, amikor 200.000 abortuszt is elvégeztek Magyarországon.
(Az 1960-as években a művi vetélések száma meghaladta az élveszületések számát)
1962-ben Magyarországon volt a legalacsonyabb a teljes termékenységi arányszám a Földön. A népesség fennmaradásához és növekedéséhez minden nőnek 2 gyermeket kellene vállalnia. Ezenfelül a halálozások aránya is kisebbfajta emelkedésnek indult meg az 1960-as években, így a kádári kormányzatnak valamit lépnie kellett ez ügyben.
Az MSZMP IX. kongresszusának eredményeképpen 1967-ben vezették be a gyermekgondozási segélyt és az első magyar hormonális fogamzásgátlót, az Infecundint.
Gyesre jogosult a szülő, a nevelőszülő vagy a gyám saját háztartásában nevelt gyermeke 3. életévének betöltéséig. A gyes főként azt a célt szolgálta, hogy az anyák minél hamarabb visszatérhessenek dolgozni, így a munkaerő problémákat is megoldja, illetve gyermeket is többen vállaljanak a munkájuk, a karrierjük mellett.
A kormányzat különböző kedvezményekkel segítette a gyermeket vállaló családokat lakástámogatással, a családi pótlék összegének megemelésével, bölcsőde és óvoda férőhelyek építésével és bővítésével.
Mindazonáltal a termékenység alakulásában lényeges javulás nem következett be és Magyarország nemzetközi, európai viszonylatban is a legalacsonyabb termékenységű országok közé tartozott ebben az időszakban is, ezért 1973-ban egy népesedéspolitikai programot alakítottak ki és kezdtek meg.
Az 1973. évi programnak pénzügyi vonatkozásai is voltak, így a terhességi, gyermekágyi segély és a családi pótlék lényeges növelése. Speciális kedvezményeket biztosított ezenkívül a lakásellátásban. A három- és többgyermekes családoknak viszonylag rövid időn belül alacsony bérű tanácsi lakást, az új házasoknak pedig kamatmentes vagy alacsony kamatlábú kölcsönöket biztosított. Ezenkívül szociálpolitikai lakástámogatást adott a megígért gyermekekre is.
Bizonyos mérsékelt szigorításokat vezettek be az abortuszrendszerben is, hangsúlyozva, hogy ennek célja a fogamzásgátlás elősegítése. Ez volt egyébként kétségkívül a legsikeresebb része a programnak; a fogamzásgátló eszközök forgalma, ezen belül a fogamzásgátló tablettáké drámai gyorsasággal növekedett.
(Egy bölcsőde Budapesten)
Az intézkedések hatására az 1970-es évek közepén ismét emelkedett jelentősen a gyermekvállalási kedv ehhez az is hozzájárult, hogy az 1950-es évek elején született úgynevezett Ratkó-gyerekek szülőképes korba léptek és létszámukhoz híven sokan vállaltak gyermeket is, a termékenységi arányszám ismét meghaladta a 2-es értéket és a születések száma hazánkban megközelítette ismét a 200.000 főt.
(A születések száma az 1970-es évek közepén ismét jelentősen emelkedett)
A hatások a 1970-es évek végére elenyésztek és a 1980-as években egy új népesedési korszak kezdődött; a népesség természetes fogyásának korszaka.
Hogy ez miért következett be? A népesség alakulását előrejelző modellek ezt már korábban jelezték, hogy be fog következni, hogy népesség elkezd öregedni és megugrik a halálozások aránya. Csakhogy ezt későbbre várták, mint az 1980-as évek eleje. A halálozások aránya elkezdett felkúszni, míg a születések száma fokozatosan csökkent és 1981-ben már többen haltak meg egy évben, mint amennyien születtek. A halálozások aránya különösen a férfiak körében ugrott meg a túlhajszoltság, kizsigerlés és az ennek kapcsán bekövetkező alkoholizmus és öngyilkosság miatt. Az 1980-as évek elején a világ második legmagasabb öngyilkossági arányát produkáltuk.
(1981-től az élveszületések aránya jelentősen csökkent és azóta is stagnál, míg a halálozások aránya nőtt és azóta sem csökkent érdemben)
A 1980-as évek népesedési intézkedései a kedvezőtlen trendeket nem tudták megváltoztatni, még a halandóság romlását sem. Ez a folyamat pedig sajnos napjainkban is folytatódik és az 1950-es években, illetve az 1970-es években született előbb Ratkó-gyerekek, majd Ratkó-unokák nagy problémát fognak okozni a foglalkoztatottság és nyugdíj kérdésében. Ugyanis egyre több lesz hazánkban az idős, eltartott ember, akinek nyugdíjat kell fizetni és ezzel párhuzamosan csökken a keresőképesek száma. A nyugdíjrendszer Magyarországon újraelosztó-felosztó minőségében működik, azaz a befizetett adóból fizetik ki a nyugdíjasokat, csakhogy, ha kevesebb lesz a dolgozó, mint az eltartott, akkor nem lesz miből fedezni a nyugdíjakat! Ezáltal a rendszer pedig összeomolhat, amelyre mindenképpen majd megoldást kell találni!
(1980-as korfa, ahol még a fiatal generáció nagy arányban képviseltette magát, az idősebbekhez képest)
(A mai 2023-as korfa, amelyben csökken a fiatalok aránya és egyre nő az időseké)
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Svégel Fanni: Ortutay Zsuzsa és a kádári népesedéspolitika. Archívnet XX. századi történeti források. 23. évfolyam (2023) 2. szám. https://www.archivnet.hu/ortutay-zsuzsa-es-a-kadari-nepesedespolitika (2023. 08. 06.)
- A szocializmus építése (1948-56) - 2. rész. https://ado.hu/ado/a-szocializmus-epitese-1948-56-2-resz/ (2023. 08. 06.)
- Népesedéspolitika 1945 után. Magyarország a XX. században. II. kötet: Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság. V. fejezet: Népesség és társadalom. Demográfiai jellemzők és folyamatok. Népesedéspolitika és népesedéselmélet. https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/221.html#223 (2023. 08. 06.)
