Mert így KEREK a világ!

(Megégett, de eszméleténél lévő Bauer Sándor, forrás: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára)

Bauer Sándor 17 éves autószerelő ipari tanuló 1969. január 20-án a Nemzeti Múzeum kertjében nyilvánosan felgyújtotta magát, hogy így tiltakozzon az emberi jogok eltiprása és a kommunista önkény, diktatúra ellen, valamint kiálljon a pár nappal korábban Prágában szintén önkéntes tűzhalált választott Jan Palach cseh egyetemista tette mellett. Ez a cikk Bauer Sándor életét, tettének motivációt és annak következményeit fogja bemutatni.

Bauer Sándor 1952. február 21-én született Budapesten, Józsefvárosban. Édesapja idősebb Bauer Sándor szintén autószerelő volt, de nem akárhol dolgozott a MSZMP párt garage-ban, így párthű embernek számított, édesanyja Vácz Auguszta volt. Az 1956-os forradalom időszakában a főváros XIV. kerületében a Kacsóh Pongrác úton egy lakásban laktak, amelyet szétlőttek és ez 4,5 évesként mélyen nyomot hagyott benne. 14 évesen felvételizett a szegedi erdészeti szakközépiskola és jól is teljesített, de szembe találta magát a rendszer ellentmondásával: egy helyi párttitkár, tehát egy káder fiát előnyben részesítették vele szemben és őt vették fel helyette. Ekkor döbbent rá, hogy a tehetség a kommunista rendszerben nem számít. Azonban a párt garage-ban dolgozó édesapja szakiskolába íratta és autószerelőnek tanult és ezzel párhuzamosan a gyakorlatát az AFIT Autójavító Vállalatnál végezte. 

Tanárai, diáktársai és barátai is egyaránt csodabogárnak tartották, mert kiváltképpen érdeklődött a történelem iránt és rengeteget olvasott a szabadidejében. A II. sz. Autójavító Vállalat üzemvezetője szerint csendes, szorgalmas, igyekvő tanuló, szeretett bokszolni, jógázni, és sokat olvasott. „A történelmi dátumokat fejből kitűnően tudta sorolni.” A család Üllői út 167. szám alatti lakásának pincéjében ifjúsági klubot szervezett,  itt súlyzóztak délutánonként a barátokkal, időnként még lányok is jöttek táncolni. Egy Gabriella nevű lány szerint inkább „a komoly kérdéseket kedvelte, ha a társaság túl vidám volt, félrehúzódott”. A hasonló hátterű ipari-munkás környékbeli srácokból és lányokból, külvárosi munkásgyerekekből álló társaságában szívesen politizált, tájékozottabb volt a többieknél, és irányítani is szeretett a visszaemlékezések szerint. 

(Bauer Sándor igazolványképe 1968-ból, forrás: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára)

(Bauer Sándor középen, barátai társaságában, forrás: Index.hu)

Szovjetellenes volt, és a magyar függetlenséget kérte számon, de inkább egy útkereső fiatalnak tűnt, mintsem egy illegális szervezet tagja, aki fegyverrel is akár szembe szállt volna a rendszerrel. Otthon saját novellaírással is próbálkozott, miközben haveri körben egy ‘56-ban fegyvert fogó (valószínűleg képzelt) rokon sztorijával menőzött, és fontos volt számára a Gulágra vitt nagybácsi emléke. Az utolsó hónapokban sokat beszélgettek a pincehelyiségben a csehszlovákiai bevonulásról, hogy az nagyon nem baráti segítségnyújtás volt, hanem megszállás.

Tudni kell, hogy 1968. augusztus 20-ról 21-re virradóra a Varsói Szerződés országai köztük a magyar katonák is bevonultak Csehszlovákiába, hogy a rendet helyreállítsák, amelyet azért kellett megtenniük, mert ebben az évben Csehszlovákiában hatalomra került egy bizonyos Alexander Dubcek, aki megkísérelte az emberarcú szocializmus megteremtését. Dubček haladéktalanul nekilátott, hogy a párt és a rendszer demokratizálásával úrrá legyen az immár tüntetésekbe torkolló, széles körű társadalmi elégedetlenségen, amelyet két évtized elhibázott gazdaságirányítása és elnyomó belpolitikája váltott ki. Véget kívánt vetni a koncepciós pereknek, szabadlábra helyeztetett minden politikai elítéltet. Márciusban eltörölte a sajtócenzúrát és az utazási korlátozásokon is enyhített. Ezzel az országán belül nagyon népszerű lett, de kivívta a szocialista országok, különösen a Szovjetunió és ezen belül is Moszkva ellenérzéseit, akik úgy gondolták, hogy ezzel aláássák a kommunista pártok hatalmát, valamint a megszűnés szélére sodorhatják a Varsói Szerződést és végső soron felidézi egy újabb 1956 rémét, amelyen még mélyen élt az elvtársak emlékezetében. Ezért döntöttek úgy, hogy a prágai tavaszt el kell tiporni és helyre kell állítani a kommunizmust eredeti formájában. A magyar beavatkozás sokat rontott a magyar és csehszlovák kapcsolatokon, amelyet különösen nehezen éltek meg a felvidéki magyarok. 

(Alexander Dubcek a Csehszlovákiai Kommunista Párt főtitkára 1968-1969 között, forrás: Britannica)

(A prágai tavasz eltiprására indított Duna-hadművelet, forrás: NullaHatEgy)

(1968. október 31.: Hazatér Csehszlovákiából az utolsó magyar katonai egység is, forrás: MTI Fotóarchívum)

1969. január 16-án tiltakozásul a Varsói Szerződés megszálló csapatainak bevonulása, a prágai tavasz eltiprása ellen Jan Palach cseh egyetemista felgyújtotta magát a prágai Vencel téren, az ország védőszentjének, Szent Vencelnek a szobránál.

(Jan Palach cseh egyetemista, forrás: Hogyan történt)

(Az önégetés helyszíne Prágában a Vencel-szobor háta mögött, forrás: Wikipédia)

A következő kép egyeseket érzékenyen érinthet!

(Jan Palach a kórházban, forrás: Hogyan történt)

Palach három nappal később január 19-én meghalt, halála egész Csehszlovákiát megrázta. A rendőrség képtelen volt megakadályozni a gyász össztársadalmi kifejezését, néma protestálásba forduló temetésén 800 ezer ember vett részt.

(Palach temetésére összegyűlt tömeg Prágában, forrás: Radio Free Europe)

Tettét a keleti blokk országaiban sokak követendő példának tartották, legalább 14 fiatal választotta az önkéntes tűzhalált a következő években köztük Bauer Sándor is. 

• • Pilsen, 1969. január 20. – Josef Hlavaty 25 éves üzemi munkás

• • Budapest, 1969. január 20. – Bauer Sándor 17 éves ipari tanuló

• • Znojmo, 1969. január 21. – Jozef Jaros 19 éves traktorista

• • Brno, 1969. január 22. – Miroslav Malinka 22 éves munkás

• • Léva, 1969. január 23. – Jan Gabor 22 éves munkanélküli

• • Pozsony, 1969. január 24. – Emanuel Sopko 23 éves mechanikus

• • Prága, 1969. január 24. – Blanka Nacházelová

• • Prága, 1969. február 25. – Jan Zajíc 19 éves tanuló

• • Prága, 1969. április 9. Jihlava, Evžen Plocek 40 éves technikus

• • Brassó 1970. február 13. – Moyses Márton 29 éves költő

• Kaunas 1972. május 14. – Romas Kalanta 19 éves diák

Az elhatározás, hogy ő is megtegye hirtelen jöhetett, mert előtte nem készült a halálra. A halála utáni nyomozói iratokból az derült ki, hogy az előtte való napot január 19-én vasárnapot a nagyanyjánál töltötte. Arról mesélt neki, hogy szerelmes, sőt el is venné a lányt, a közelebbi jövővel kapcsolatban pedig a néhány nappal későbbi Metró koncert foglalkoztatta. Barátai, akikkel előző este egy cukrászdában volt találkozója, szintén nem tudtak a szándékáról. A másnap délelőttöt azonban búcsúlevelek írásával és az utolsó előkészületekkel töltötte.

(Sándor búcsúlevelei barátainak, forrás: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára)

Szüleinek a következőt írta: „…szeretnék élni, de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek.”

Miután megírta ezeket vásznat csavart a testére, hogy az a benzint magába szívja, egy szatyrot telepakolt palackokkal, majd villamosra szállt és bement a Kálvin térre. Úgy gondolta, hogy déltájban a Nemzeti Múzeum kertje zsúfolásig tele lesz diákokkal, így sokan láthatják majd tettét. 1969. január 20-án egy óra után néhány perccel a Múzeumkertben elővette a táskájába rejtett benzines palackot, lelocsolta magát, majd egy gyufa segítségével felgyújtotta a ruházatát. Miközben teste lángolt, két kis nemzeti színű zászlót lobogtatott. Sokan eleinte azt hitték, filmforgatás lehet, ezért csak érdeklődve figyelték a történéseket, de miután a lángok 2-3 méter magasra csaptak, a közelben lévők – köztük egy katona és egy rendőr is – gyorsan közbeavatkoztak: elgáncsolták az égve elrohanó Bauert, majd kabátjaikkal kezdték oltani, végül egy poroltóval sikerült befejezni.

F. Lajos honvéd szakaszvezető éppen szabadnapját töltötte, amikor is pont akkor sétált a Múzeumkertben, amikor az eset történt. A rendőrségen a következőket mondta: "Egy fiatalembert láttam, akinek két keze szét volt tárva és mintha égett volna mindkét kezében valami. Én nem tulajdonítottam komolyabb jelentőséget a látottaknak, továbbindultam. Pár lépés után azonban éles sikításszerű hangra lettem figyelmes, amikor [...] visszafordultam. [...] A személy már nagy lángokban égett."

(Bauer Sándor teste 70 százalékán megégett, forrás: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára)

Mikor a szemtanúk kérdőre vonták, hogy miért tette, azt válaszolta, hogy hazaszeretetből, tiltakozásból az orosz megszállók ellen, illetve Jan Palachra is hivatkozott: „a cseh testvér is megtette”.

Ezt követően azonnal a Központi Honvédkórház égési osztályára szállították. A kórtermet rendőrök őrizték és csak szüleinek, illetve nagybátyjának engedték meg hogy látogassák. Kihallgatása naponta több órán keresztül folyt, a rendőrség elkobozta szüleinek és barátainak írt búcsúlevelét. A nővérektől folyton azt kérdezte, hogy "ugye, életben maradok?" 

Utolsó estéjén a rendőrök formálisan még őrizetbe vették izgatás vádjával – ekkor beszélni már nem nagyon lehetett vele, az előzetes letartóztatás papírjait a fia halálos ágya mellett kellett apjának aláírnia.

A rendőrségi jegyzőkönyv a következőt állapította meg vele kapcsolatban: 

„A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a nevezett január 20-án 13.00 és 14.00 óra között a fővárosban, a Múzeumkertben magát benzinnel leöntötte, és felgyújtotta, hogy így önkényes tűzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Az eddigi meghallgatott tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy a nevezett barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett. Ezt a felfogását széles körben terjesztette. Nevezett ügyében a fentiek szerint határoztam, mert szabadon hagyása esetén tartani lehetne attól, hogy az általa megkísérelt bűntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne, illetve szabadlábon hagyása a köznyugalmat zavarná. Továbbá alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon való hagyása esetén a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bűntett felderítését nehezítené.”

Életét azonban nem sikerült megmenteni. Három napi küzdelem és szenvedés után január 23-án meghalt. 

A sajtó meglehetősen szűkszavúan kommentálta az eseményeket, próbálták öngyilkosságnak bemutatni és nem felfedni a valódi okokat, ami miatt a fiatal fiú felgyújtotta magát. 

(A Népszabadság 1969. január 22-i számából, forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

(A Népszabadság 1969. január 24-i száma cáfolja a külföldi lapértesüléseket és próbálja a valóságot elferdíteni, ahogyan ez a kommunizmusban szokás volt, forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

A temetés időpontját a rendőrség határozta meg. 1969. január 28-án, 9 órakor a Rákospalotai temetőben helyezték örök nyugalomra, szűk családi körben. A temetést operatív tisztek felügyelték a Főkapitányság részéről. Bauer Sándor barátait, osztálytársait, tanárait nem értesítették a temetés időpontjáról, titoktartási nyilatkozatot írattak alá a szülőkkel, így a közvetlen hozzátartozókon kívül más nem is értesült haláláról és temetéséről. A temetőbe titkosrendőröket küldtek, arra az esetre, ha valaki mégis érdeklődne a szertartás felől, akkor ők adjanak „felvilágosítást”. 

(Bauer Sándor sírja, forrás: Wikipédia)

A pszichés állapotára is kiterjedő nyomozás iratai sokkal inkább tanúskodnak a személyiségét patologizálni akaró hatóságok működéséről, mint arról, hogy valójában mi lehetett a lelkében. „Nagy valószínűséggel psychopathiában szenved” – írta róla mindenesetre az igazságügyi orvosszakértői vélemény. Környezetét alaposan kifaggatták, még a házmester és a szomszédok vallomását is felvették. Barátai bátor fiúnak írták le, olyannak, aki egyúttal szeretett volna hőssé is válni. Közülük kettejük ellen a rendőrség szintén eljárást indított olyan vádakkal, hogy Bauerrel együtt a „bel- és külföldi eseményeket ellenséges izgató módon értékelték”.

Berger István és Sabján Miklós ellen eljárást is indítottak, amiért elmulasztották bejelenteni, Bauernek milyen politikai nézetei vannak. Fegyelmit kaptak és elbocsátották őket a munkahelyükről. Azonban még évek után is megfigyelték őket a biztonság kedvéért. A Bauer Sándor elleni vizsgálat 1969. március 19-én került lezárásra, sírját még több éven keresztül figyelték, aktáját kegyeletsértő módon „Fáklyás” fedőnéven vezették tovább.

Bauer Sándornak az emléktábláját 2001-ben avatták fel a Nemzeti Múzeum kertjében. 

(Bauer Sándor emléktáblája, forrás: 1956-os magyar szabadságharcosok világszövetsége)

2011 óta a főváros VIII. kerületében utca viseli a nevét, majd a rákövetkező évben szintén a VIII. kerületben a Mátyás téren kapott mellszobrot.

(Bauer Sándor mellszobra, forrás: Wikipédia)

Áldozatvállalása, hogy hiába való volt-e vagy nem ezt mi így nem tudjuk eldönteni az biztos, hogy az ő által vizionált magyar függetlenségre ekkor még várni kellett 21 évet, amely 1989-ben lett teljes, amikor véget ért hazánkban a szovjet típusú kommunista rendszer.

Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!

Felhasznált források:

- Bauer Sándor önégetése - 1969. Hogyan történt? https://hogyantortent.com/bauer_sandor_onegetese/ (2024. 01. 20.)

- Szeretnék élni, de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek. Index.hu https://index.hu/techtud/tortenelem/2019/01/20/bauer_sandor_tuzhalal_martir_ongyilkos_1969_jan_palach/ (2024. 01. 20.)

- Bauer Sándor. Terror Háza Múzeum. https://web.archive.org/web/20121030114815/http://www.terrorhaza.hu/muzeum/kozszolgalat/bauer_sandor_1952_1969.html (2024. 01. 20.)

- Szájer József (2001): Bauer Sándor emlékezete. http://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/konyvismertetesek/konyvek_4/ujsag_2001_nov_9.htm (2024. 01. 20.)