(1990 márciusában távozó szovjet katonák Hajmáskéren, forrás: Szabad Európa)
Elvtársak, vége! 1989 októberében tényleg vége volt! Összeomlott a kommunizmus egész Közép-Kelet Európában és Magyarországon is. De a szuverenitásunk még nem állt helyre: ugyanis hazánkban állomásozott körülbelül 50 ezer szovjet katona! Az ő csapatkivonásuk kezdődött meg 1990. március 12-én és ért véget 1991. június 19-én, amikor is az utolsó szovjet katona egy bizonyos Viktor Silov altábornagy, a déli hadseregcsoport vezetője aznap délután 3 óra után Záhonynál elhagyta az országot.
(Viktor Silov elhagyja Záhonynál Magyarországot, forrás: MTI)
1944-45 folyamán a második világháború végén a szovjet hadsereg kiűzte a németeket, de egyúttal meg is szállta hazánkat, amit ők felszabadulásként interpretáltak. A háborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés 22. cikkelye értelmében minden szövetséges sereget vissza kellett vonni a szerződés hatályba lépését követő 3 hónapon belül, de ugyanez a rendelkezés megengedte a szovjet kormánynak, hogy olyan fegyveres erőket tartson Magyarországon, „amelyre szüksége lehet ahhoz, hogy a Szovjet hadseregnek az ausztriai Szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa.” Ugyanis a világháborút követően Németországhoz hasonlóan Ausztriát is megszállták a szövetségesek és négy megszállási övezetre osztották az országot.
(Szovjet csapatok a romokká lőtt Budapesten 1945-ben, forrás: WMN)
(Ausztria megszállása, forrás: Wikipédia)
1955-ben azonban az osztrák államszerződés aláírása után a szövetséges, így a szovjet csapatok is kivonultak Ausztriából, így a szovjetek magyarországi tartózkodásának jogalapja is megszűnt, de szovjetek mégis csak maradtak köszönhetően, annak, hogy egy nappal előtte létrehozták a szovjet blokk országainak katonai szövetségét a Varsói Szerződést!
(A Varsói Szerződés aláírása, forrás: Kultúra.hu)
1956-ban még népszerűbb jelszóvá vált a Ruszkik, haza! kifejezés, de mint ismeretes, nem ki, hanem bevonulás és itt maradás lett a vége és a forradalom leverésére beérkezett erőkkel együtt hazánkban már 60-65 ezer szovjet katona állomásozott.
(Szovjet T44-sek Budapest utcáin 1956 októberében, forrás: Helló Magyar)
1957 folyamán a magyar és a szovjet kormány tárgyalások útján rendezte a szovjet csapatok itt tartózkodását, amelyet a május 27-én aláírt szerződéssel legalizáltak is. 1957. május 27-én Horváth Imre külügyminiszter és Révész Géza honvédelmi miniszter, valamint Gromiko külügyminiszter és Zsukov hadügyminiszter aláírta „a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét” rögzítő egyezményt, amely kimondja, hogy „a jelenlegi nemzetközi helyzetben (…) a szovjet csapatoknak a Magyar Népköztársaság területén való ideiglenes tartózkodása az esetleges agresszió elleni közös védekezés biztosítására célszerű és megfelel a nemzetközi egyezményeknek”.
Egyébként Hruscsov szovjet pártfőtitkár 1958-ban felajánlotta Kádárnak, hogy kivonják a csapatokat Magyarországról, de a magyar első titkár ezt visszautasította!
Ebben az úgynevezett ideiglenesen állomásozó státuszban egészen az 1980-as évek végéig nem történt változás. Az 1980-as évek közepére, végére azonban a hidegháborús versenyt politikai és gazdasági okokból a Szovjetunió elvesztette az Amerikai Egyesült Államokkal szemben. Az új pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov többször is tárgyalt Ronald Reagan amerikai elnökkel a haderők csökkentéséről. A Varsói Szerződés 1986. június 11-i budapesti tanácskozásán véglegesedett leszerelési javaslat szerint mindkét katonai tömb a következő egy-két évben 110–150 000 fővel, majd 1990-ig további 25%-kal csökkentette volna létszámát. Gorbacsov az 1988. márciusi jugoszláviai útján, majd a júniusi XIX. pártkonferencián is úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunió szakít az úgynevezett Brezsnyev-doktrínával, és tiszteletben tartja a szocialista államok szuverenitását. A főtitkár az ENSZ Közgyűlésének 1988. december 7-i ülésén bejelentette, hogy 1991-ig a Közép-Kelet-Európában állomásozó csapatainak létszámát körülbelül félmillióval csökkenti, ezért hat harckocsi hadosztályt, 5 ezer harckocsit és 50 ezer katonát vonnak ki az NDK, Csehszlovákia és Magyarország területéről.
(Mihail Gorbacsov az ENSZ közgyűlésén 1988-ban, forrás: Wikipédia)
1988 végén a Déli Hadseregcsoport 64 ezer fős állománya mintegy 100 helyőrségben, körülbelül 6000 ingatlanban állomásozott.
(A szovjet csapategységek hazánkban, forrás: Nyolcezer.hu)
Gorbacsovnak a részleges csapatkivonásról szóló előző évi bejelentése után az 1989. március 2-3-án Moszkvában tárgyaló Németh Miklós miniszterelnök a saját elmondása szerint titokban megegyezett a szovjet pártfőtitkárral a teljes csapatkivonásról. A magyar kormányfő visszaemlékezése szerint a megállapodást nem hozták nyilvánosságra, hogy ne gyengítsék a Szovjetunió pozícióit az USA-val folytatott fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon.
(Németh Miklós miniszterelnök 1988 és 1990 között, forrás: Kommunizmuskutató Intézet)
A részleges csapatkivonás keretében 1989. április 25. és május 28. között a bejelentésnek megfelelően elhagyta Magyarországot a veszprémi 13. harckocsizó gárda-hadosztály.
(A kép 1989. április 25-én készült Kiskunhalason, ahol harmincegy szovjet harckocsit raktak vasúti szerelvényre, és indítottak útnak a Szovjetunió felé, forrás: Szabad Európa)
(Kiskunhalason kezdődött meg a hazánkban állomásozó szovjet csapatok kivonása, forrás: MTI)
(Cicciolina (Staller Ilona), az Olasz Republikánus Párt képviselője búcsúztatja a szovjet katonákat Kiskunhalason, forrás: MTI)
Ebben az évben hivatalos és nem hivatalos formában több helyen is felvetették a további haderő-csökkentés kérdését.
Az ellenzék időközben egyre hangosabban követelte a szovjet csapatok távozását! A leghangosabban az MDF és a Fidesz követelte a csapatkivonásokat például 1989. március 15-én és Nagy Imre újratemetésén is. Rácz Sándor beszédében a magyar társadalom előtt álló legnehezebben kezelhető akadálynak nevezte a szovjet csapatok jelenlétét Magyarország területén, kérve a "világ valamennyi becsületes emberét, közösen segítsük hozzá a Szovjetuniót, hogy minél hamarabb kivonhassa csapatait magyar hazánk területéről." Ezt követően Orbán Viktor olyan kormányt követelt, amely „azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről”.
(Rácz Sándor az 1956-os forradalom munkásmegmozdulásainak vezetője, forrás: Magyarok Világszövetsége)
(Orbán Viktor beszéde Nagy Imre újratemetésén, forrás: Magyar Hírlap)
Moszkvában először 1989. október 14-én merült fel hivatalosan a teljes csapatkivonás gondolata, amikor Georgij Sahnazarov, Gorbacsov közeli munkatársa és tanácsadója azt javasolta, hogy Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról az összes szovjet katonát hívják vissza, mert „az ezekben az országokban állomásozó egységek katonai jelentősége jelen körülmények között csekély. (…) Lényegében az ellenzéki erők elrettentésére szolgáltak, ami mostanra tárgytalanná vált.”
Németh Miklós magyar és Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök 1990. január 9-én Szófiában, a KGST 45. ülésszakán elvi megállapodást kötött a teljes csapatkivonás ütemtervéről. A hosszú tárgyalássorozat végén 1990. március 10-én Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter által Moszkvában aláírt egyezmény szerint a szovjet hadsereg 1991. június 30-áig kivonja Magyarországról a teljes személyi állományt, a szovjet állampolgárságú polgári személyeket, valamint elszállítja a fegyverzetet, a harci technikát és az anyagi eszközöket.
(Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterek aláírják a csapatkivonásokról szóló megállapodást, forrás: Cultura.hu)
A megállapodás után két nappal, 1990. március 12-én elsőként a Veszprém megyei Hajmáskéren állomásozó szovjet harckocsizó alakulat indult haza, majd őket követték a többiek, amely egy nagyon komoly szervezési feladatot jelentett. Összesen 100 380 szovjet állampolgár hagyta el Magyarországot, köztük körülbelül 50 ezer katona, a többi családtag, illetve polgári alkalmazott.
(Távozó szovjet katonák a hajmáskéri vasútállomáson, forrás: MTI)
(Az utolsó szovjet katonai alakulat indítása Hajmáskérről, forrás: MTI)
(Egy aktivista áll "Siessetek! Vár a napfényes Azerbajdzsán!" feliratú transzparenssel a vonat mellett, forrás: MTI)
Körülbelül 35 ezer vasúti kocsira volt szükség a szovjet haditechnikai eszközök és katonák szállítására. 27 146 különféle gép- és harcjárművet kellett kivonni, köztük 860 darab harckocsit (T-72, T-64B), 600 db önjáró löveget, mintegy 1500 gyalogsági páncélozott harcjárművet, 196 db önjáró harcászati-hadműveleti rakétarendszert (Luna-M, 8K14). Ezen felül 230 ezer tonna lőszert és 100 ezer tonna üzemanyagot, valamint további 230 ezer tonnányi egyéb anyagot vitt magával a Déli Hadseregcsoport, beleértve a lebontott laktanyák épületeinek elemeit. A hatalmas logisztikai feladathoz Mándokon és Tornyospálcán katonai rakodóbázist létesítettek, ahol széles nyomtávú szovjet vasúti kocsikba rakodták át a szállítmányokat.
(Szovjet csapatkivonások Közép-Európából, forrás: MTI)
(A csapatkivonások hazánkban 1989 és 1991 között, forrás: História)
(15 hónap alatt mintegy 35 ezer vasúti kocsi szállította vissza a Szovjetunióba a Déli Hadseregcsoport mintegy 50 ezer katonáját, és csaknem ugyanennyi polgári alkalmazottat, illetve családtagot, 27 ezer különféle járművet, forrás: MTI)
(A táborfalvai szovjet tüzérezred katonái integetnek a vonat ablakából a vasútállomáson, ahogy elindul velük a szerelvény, forrás: MTI)
(A kiskunhalasi csapatkivonásról készült videó, forrás: Youtube)
(Azok a boldog szép napok - a szovjet csapatok kivonulása, forrás: Youtube)A
Az utolsó, 55 vagonból álló vonat az egyezmény szerinti határidő előtt két héttel, 1991. június 16-án hagyta el Magyarországot a záhony-csapi vasúti határátkelőn. Az utolsó szovjet katona pedig három nappal később, ahogyan már említettem a cikk elején. A magyar Országgyűlés erre emlékezve 2001-ben emléknappá nyilvánította június 19-ét.
A csapatkivonással kapcsolatos pénzügyi elszámolás hosszasan elnyúló tárgyalássorozattal járt. A szovjet fél a Magyarországon felépített és berendezett katonavárosokért 100 milliárd forintot követelt, míg magyar fél ugyanennyit környezetkárosítás címén.
(Szentkirályszabadja elhagyott szovjet laktanyája, forrás: Femina)
(Elhagyott szovjet laktanya a Dunántúlon, forrás: Az elfeledett légierő)
(Kihalt szovjet laktanyák, forrás: Youtube)
(A növényzet által visszafoglalt terület, forrás: Index.hu)
(Elhagyott szombathelyi laktanya, forrás: Szellemvárosok)
(A kunmadarasi egykori szovjet repülőtér, forrás: Wikipédia)
Végül hosszas tárgyalássorozat végén 1992 novemberében állapodtak meg a nulla forintos megoldásban. Borisz Jelcin akkori orosz elnök itt Budapesten állapodott meg Antall József miniszterelnökkel és kért bocsánatot az orosz elnök 1956-ért!
(Borisz Jelcin beszéde 1992-ben a parlamentben, forrás: Hirado.hu/MTI)
A szovjet katonák egyébként leleményesen még a kivonulásuk előtt mindent eladtak, ami mozdítható volt a laktanyákban. Katonai ruházatot, bútorokat, berendezéseket és kézifegyvereket adtak el, amelyek új gazdához kerülve talán nem vesztek kárba, ha már egyszer itt voltak a szovjetek, ennyit igazán ránk hagyhattak!
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Magyarország története 45. rész - A Harmadik Magyar Köztársaság. https://videa.hu/videok/film-animacio/mo.tortenete.e45.a-iii.-magyar-koztarsasag-film-animacio-aiioYFmZdr3NXesW (2025. 06. 19.)
- Szovjet csapatkivonás Magyarországról. Nemzeti Archívum. https://nemzetiarchivum.hu/stories/Szovjet-csapatkivonas-Magyarorszagrol (2025. 06. 19.)
- "Ruszkik haza!" – 30 éve hagyták el az utolsó szovjet csapatok Magyarországot. Szabad Európa. https://www.szabadeuropa.hu/a/utolso-szovjet-csapatok-kivonulasa/31312630.html (2025. 06. 19.)
