(Bethlen István miniszterelnök, forrás: MTI)
A 20. századi magyar történelem talán legnagyobb formátumú politikusa, álllamférfija, aki talpra állította az országot az 1920-as trianoni békeszerződést követően. 1921. április 14-én nevezték ki miniszterelnökké és ezt a feladatot 10 évig látta el. Az ő időszakát bethleni konszolidációnak is nevezzük. Ez a cikk erről az időszakról fog szólni.
Az 1874. október 8-án született Bethlen régi erdélyi főnemesi családból származott, de a nagy erdélyi fejedelem Bethlen Gáborral nem állt rokonságban. Kilencéves koráig Erdélyben nevelkedett, ezután tíz évig Bécsben járt iskolába. A budapesti egyetem jogi karán és fél évig Angliában folytatott tanulmányokat, majd a mosonmagyaróvári agrárfőiskolát látogatta. Ezután az erdélyi családi birtokon gazdálkodott és bekapcsolódott a politikai életbe.
1901-től volt országgyűlési képviselő és az 1919 és 1921 közti időszakot kivéve 1939-ig a törvényhozás tagja maradt. Az első világháborúban több fronton szolgált, a vereség és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után élesen bírálta a Károlyi Mihály vezette kormány tevékenységét. A Tanácsköztársaság kikiáltása után az ellenforradalmi erők egyik fő szervezője, a Bécsben ténykedő Antibolsevista Comité vezetője lett.
Az általa létrehozott Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja 1920-ban megnyerte a választásokat. Horthy Miklós kormányzó 1921. április 14-én nevezte ki miniszterelnöknek a lemondott Teleki Pál helyére.
Bethlen előtt két nagy feladat állt: 1. Meg kellett teremtenie az új rendszer (Horthy-rendszer) stabilizációját politikai értelemben, 2. Talpra kellett állítania a magyar gazdaságot. E két feladatnak tökéletesen megfelelt!
Bethlen István tudta, hogy erős, nagy támogatottságú kormánypártra és viszonylag kisebb felhatalmazású ellenzékre van szüksége arra, hogy a lényeges változtatásokat véghez vigye és ne legyen kormányválság folyamatos jelleggel.
Keresztény–nemzetinek nevezett kormányzata támogatta és stabilizálta a Horthy-rendszert. 1921 októberében legitimista érzelmei dacára a budaörsi csatában meghiúsította IV. Károly második visszatérését, majd keresztülvitte a Habsburgok trónfosztását. Ezzel elnyerte a nyugat támogatását is!
Bethlen a jelentős támogatottsággal rendelkező szociáldemokratákkal megegyezést kötött 1921 végén. Az úgynevezett „Bethlen–Peyer-paktumot” a kormány részéről a miniszterelnök, a szociáldemokraták részéről Peyer Károly kötötte. A megállapodásban a szociáldemokraták vállalták, hogy nem szerveznek az állami alkalmazottak körében tömegsztrájkokat, és nem kifogásolják az államformát, valamint csak a munkásság körében hirdetik nézeteiket. Cserébe a kormány nem akadályozta működésüket, így viszonylag szabadon hallathatták hangjukat az Országgyűlésben és a sajtóban.
(Bal oldalon: Bethlen István, középen: a paktum karikatúrája, jobb oldalon: Peyer Károly a szociáldemokrata párt vezetője, forrás: PTI- Mérce)
1922-ben a választások előtt ő és a hívei átléptek a kisgazdapártba, majd egy új pártot hoztak létre az Egységes Pártot, amely egy nagy gyűjtőpárt lesz a Horthy-korszakban. Ezenkívül, hogy biztosítsa hatalma fennmaradását szűkítették a választójogot. Iskolai végzettséghez és egy helyben lakáshoz kötötte, a nők esetében a korhatárt is felemelte 24 évről 30-ra. A választójogosultak mintegy 30%-a szavazhatott így és a nagyobb városok kivételével visszaállította a nyílt szavazást. Ezzel kényelmes parlamenti többséget biztosított a kormányzó párt számára. Így a pártja 1944-ig hatalomban marad hazánkban. Több hasonlóságot is lehet felfedezni a mostani időszakkal is!
(A 1922-es választások végeredménye, forrás: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet)
(Nyílt szavazás vidéken, forrás: Újkor.hu)
A rendszer stabilizációja mellett hozzálátott a gazdaság újjáépítéséhez is: A Bethlen-kormány alatti gazdasági rekonstrukció során az ország visszatalált a háború által megszakított gazdasági fejlődés útjára. Az 1924-ben megkapott népszövetségi kölcsön, valamint a megnövelt adók stabilizálták az államháztartást. A stabilizációban jelentős szerepet kapott a kormánytól független Magyar Nemzeti Bank létrehozása. Az önálló jegybank ugyanis garanciát jelentett arra, hogy a kormány nem fogja a gazdaságot fedezet nélküli pénznyomtatással élénkíteni. Az intézkedések hatására megállt a korona elértéktelenedése, és lehetővé vált egy új, stabil valuta bevezetése. 1927 elejétől hivatalosan a pengő lett az ország új fizetőeszköze.
(Tíz pengős 1929-ből, forrás: Wikipédia)
Mivel a piacvesztés és a nyersanyaglelőhelyek elvesztése tartós gazdaságszerkezeti aránytalanságot okozott, ezért egyértelmű volt, hogy gazdasági szerkezetváltásra van szükség. Ennek során olyan gazdasági ágazatokat kellett fejleszteni, amelyek a hazai adottságok között hatékonyan működhettek. Így meghatározóvá vált a belső piac ellátására termelő textilipar, illetve a magas színvonalú, a magyar mérnöki tudást kiaknázó termékeikkel a világpiacon is versenyképes vegyipar és elektronika.
(Gazdasági szerkezetváltás a Monarchia időszakához képest, forrás: NKP)
Az ipari szektor látványos fejlődése mellett a mezőgazdaság lényegében stagnált. Ennek oka a megszokott felvevőpiacok bezárulása, illetve a háború idején megemelkedett gabonaárak csökkenése volt. Az új helyzethez való alkalmazkodást segítette volna a termékszerkezet megváltoztatása: azaz több munkát és szakértelmet igénylő, nagyobb értékű terméket előállító zöldség- és gyümölcstermesztésre való átállás, ám ez még a nagybirtokokon is váratott magára.
(A magyar ipar fejlődése, forrás: NKP)
(Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) alakulása, forrás: NKP)
A magyar gazdaság 1925-re összességében visszatért a háború előtti fejlődési pályájára, sőt a hazai gazdasági termelés 1929-re a háború előtti 118%-át érte el. Gazdasági teljesítményét tekintve az ország közeledett közvetlen nyugati szomszédjához – Ausztriához –, a dél-európai lemaradó térségeket (például Spanyolország, Portugália) pedig meg is előzte.
Bethlen jó emberismeretét tükrözi Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszteri kinevezése, aki a magyar intelligencia kiaknázására, a szomszédos országokkal szembeni kultúrfölény demonstrálására törekedett, megfogalmazva ezzel a Horthy-rendszer kultúrpolitikai ideológiáját.
(Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter, forrás: Wikipédia)
A kultúrfölény elmélete szerint a megcsonkított országnak kulturális és tudományos teljesítményével kell bizonyítania fölényét a szomszédos országokkal szemben, ezzel egyúttal a fejlett nyugati államokhoz is felzárkózhat az ország. Ennek érdekében az állami bevételek több mint 10%-át fordították az oktatásra, holott ma ez kevesebb, mint 5%-ot tesz ki a költségvetésből.
A közoktatás kiterjesztését szolgálta a népiskolai törvény (1926), amelyben a Duna–Tisza közi és az alföldi tanyákon élő gyermekek számára is biztosították az általános műveltség elérését. A fejlesztések hatására az országban jelentősen csökkent az írni-olvasni nem tudók száma. A szellemi képzés mellett a testi nevelésre és a közegészségügyre is gondot fordítottak. A népszerűvé váló tömegsportok számára sportlétesítmények épültek. A 12–21 éves fiúknak kötelező volt a rendszeres testedzés. E kötelezettségüknek az iskolában, a leventeszervezetekben vagy a cserkészmozgalomban tehettek eleget a fiatalok. A leventemozgalom kötelező, állami ifjúsági szervezet volt.
(Népiskolák építése vidéken, forrás: NKP)
Klebelsberg megreformálta a középiskolai képzést is, amely elsősorban a városi középosztály gyermekeinek oktatását biztosította. A nyolc évfolyamos középiskolák lehetőséget kaptak a szakosodásra: egyes iskolák a klasszikus humán műveltség átadását, mások a természettudományos képzést, kisebb számban pedig a modern nyelvek oktatását tűzték ki elsődleges célul.
(A magyar oktatási rendszer a Horthy-korszakban, forrás: Mozaik)
Feltétlenül említést érdemel a szociálpolitikai reformok sorában a társadalombiztosítás újjászervezése. A kötelező betegségi és baleseti biztosításban részesülők körét 1927-ben kiterjesztették, egyúttal növelték a biztosítottak szociális kedvezményeit. Egy évvel később, 1928-ban bevezették a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítást. (Ezek elsősorban a különböző városi munkásrétegekre terjedtek ki, a mezőgazdaságban dolgozókra azonban nem.)
A kormány egyedül a külpolitika terén került egyelőre áthatolhatatlan falakkal szembe, az antant hatalmak által vezetett Népszövetség ugyanis a Trianonban nyert területeket védelmező román, csehszlovák és jugoszláv államokat támogatta, akik Magyarország elszigetelésére kölcsönös védelmi szerződésekkel létrehozták az ún. kisantantot. A külpolitikai ellenszél megmutatkozott a népszövetségi kölcsön kapcsán is, amit sokadik kérésre, rendkívül szigorú feltételekkel kapott meg az ország.
A revízió kapcsán a határ menti magyarlakta területeket népszavazás nélkül akarta visszaszerezni, népszavazást javasolt a Délvidéken, ahol a magyarság kisebbségben volt, s autonómiát Erdélyben, az ott élő népek egyenjogúsága alapján.
(A revízió változatai, a kormány és Bethlen az etnikai és az optimális revízió ötletét támogatta, forrás: NKP)
Együttműködési tervei a kisantant létrejötte miatt meghiúsultak, ezután az Egyesült Királyságra és főleg Olaszországra próbált támaszkodni. Magyarország 1927-ben barátsági szerződést kötött a Mussolini vezette Olaszországgal, és később is ezen a vonalon, a versailles-i békerendszerrel elégedetlen államok oldalán tudott kitörni az elszigeteltségből.
(Bethlen István és Benito Mussolini 1927-ben, forrás: Horthy-korszakot Kutatók Társasága)
Miniszterelnökségének végét és a konszolidációt bedöntötte az 1929-es nagy gazdasági világválság. A válság hatásait Bethlen hitelekből próbálta mérsékelni, de végül megszorító intézkedésekre kényszerült és ideiglenesen a háború során megszokott jegyrendszer bevezetését eredményezte. A növekvő elégedetlenség miatt 1931 augusztusában lemondott, többé nem vállalt kormányzati tisztséget, de a kormánypárt vezetőjeként, majd Horthy tanácsadójaként jelentős szerepe maradt a magyar politikai életben.
(Bethlen és Horthy 1931 után, forrás: NKP)
Az 1930-as évek közepétől megvalósuló egyoldalú német orientációt - hiába kerültek vissza jelentős magyarok lakta területek a két bécsi döntés révén - ellenezte, miként a zsidótörvényeket és a belépést is a második világháborúba. Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után bujkált, 1944 telén felvette a kapcsolatot a szovjetekkel, de elzárkózott az együttműködéstől a kommunistákkal. A szovjet hatóságok letartóztatták, a Szovjetunióba hurcolták, feljegyzések szerint az ekkor már nagybeteg, hetvenkét éves Bethlen 1946. október 5-én halt meg moszkvai börtönében.
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Tarján M. Tamás: Megalakul Bethlen István kormánya. Rubicon Online. https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1921-aprilis-14-megalakul-bethlen-istvan-kormanya (2025. 04. 18.)
- Ki volt gróf Bethlen István miniszterelnök? Múlt-kor történelmi magazin. https://mult-kor.hu/ki-volt-grof-bethlen-istvan-miniszterelnok-20161005 (2025. 04. 18.)
- Talpra állás Trianoni után. Történelem 11. VI. A Horthy-korszak. NKP 2020. https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_11_nat2020/lecke_06_020 (2025. 04. 18.)
