(1962. május 1-i felvonulás és Kádár János a Felvonulási téren, forrás: Femina.hu)
A magyar lakosság döntő része "szívesen" emlékszik vissza a négy évtizedig tartó kommunista időszak mókás ünnepeire, amikor kötelező volt felvonulni, illetve az iskolákban különféle megemlékezéseket kellett tartani március 21., április 4., május 1. vagy éppen november 7-e kapcsán. Az alábbi cikk röviden bemutatja az előbb felsorol ünnepeket és jellegzetességeiket.
Március 21.
1919-ben ezen a napon kiáltották ki a tanácsköztársaságot és megkezdődött a 20. századi magyar történelem egyik legfurcsább és legsötétebb időszaka a 4 hónapos proletárdiktatúra. Magyarországon először ebben az időszakban ünnepelték május 1-jét, mint a nemzetközi munkásmozgalom ünnepnapját, amelynek csak 1945 után lesz nagyobb hagyománya.
1950-től egészen 1989-ig állami ünnep volt március 21-e a tanácsköztársaság kikiáltásának emléknapja, viszont nem volt munkaszüneti nap, így az ünneplés visszafogottabb volt, mint egy április 4-én vagy egy május 1-jén.
Ezen a napon főként koszorúzásokat és megemlékezéseket tartottak a tanácsköztársaság "nagyjainak" szobra előtt, mint például Kun Béla vagy Szamuely Tibor.
(Kun Béla szobra Budapesten, amelyet 1986-ban állítottak fel, forrás: köztérkép)
(Szamuely Tibor szobra Nyíregyházán, forrás: köztérkép)
Április 4.
1945. április 4-én Nemesmedvesnél hagyta el hazánkat az utolsó német katona, ezzel a szovjetek felszabadították hazánkat és háború véget ért Magyarországon vagy mégsem?
Sztálin a hazánkban harcoló szovjet alakulatoknak az április 4-i határidőt jelölte ki, mint az Ausztriába történő megérkezést. Azonban a csapatai nem tudták tartani a határidőt! Csak a rendszerváltást követően derült ki a kutatásokból, hogy április 13-án Pinkamindszentnél hagyták el Magyarországot az utolsó német egységek.
Ennek ellenére a hazánkban fokozatosan hatalomra törő kommunisták mindenképpen ünnepnapot akartak csinálni a "felszabadulásból", így lett április 4-e a felszabadulás ünnepnapja, amely tulajdonképpen megszállást jelentett, mivel szovjet katonák 1991-ig állomásoztak hazánkban.
Ennek emlékére emelték 1947. április 4-én a Gellért-hegyen a 40 méter magas felszabadulási emlékművet, amelyet ma csak Szabadság-szobornak ismerünk.
(A Szabadság-szobor eredeti állapotában 1953-ban, forrás: Wikipédia)
Az április 4-i dátumot, hogy a március 15-e jelentőségét csökkentsék összekapcsolták az 1848-as forradalom emléknapjával, illetve a tanácsköztársaság évfordulójával, így lettek 1967-től fogva ezek a napok a Forradalmi Ifjúsági Napok. Az 1956-os forradalom leverése után március 15. félelmetessé vált a hatalom szemében. Az ifjúság újult érdeklődést mutatott március 15. iránt, ezért vonták össze több más kommunista ünneppel. Ebben az öszvérmegoldásban március 15-ét mint csúcspont március 21-e, a Tanácsköztársaság emléknapja követte, majd április 4-e zárta, „szerves egységbe állítva 1848 és 1919 örökségét a jelennel”.
A szervezők igyekezték az összes fontos emlékmű helyet lefoglalni, hogy senki se tudjon önállóan megemlékezni pl. március 15-ről. Ezeken a napokon az iskoláknak különféle kirándulásokat, filmvetítéseket és kulturális programokat kellett szervezniük a diákoknak.
Például Veszprém megyében így emlékeztek meg 1967-ben a három ünnepnapról:
Március 15-én a megye városaiban megkoszorúzták a diákok a 48-as emlékműveket. Ajkán március 21-én diák ifjúsági napot rendeztek sportversenyekkel, műsoros klubdélutánnal és diákbállal. Keszthelyen szintén diáknappal ünnepeltek, majd az este bállal zárult. Ezen a napon nyitották meg a “Tízéves a KISZ” kiállításukat is. Pápán Jókai Mór és Geisler Eta szobrát avatták fel a Közgazdasági Technikumban, április 4-én pedig “Forradalmi Ifjúság” címmel megyei fotókiállítást nyitottak meg. Várpalotán néptáncfesztivált szerveztek a megye fiataljai számára.
(Forradalmi Ifjúsági Napok 1974-ben, forrás: Filmhíradók Online)
(Forradalmi Ifjúsági Napok Orgoványban 1977-ben, forrás: Filmhíradók Online)
(A budapesti Táncsics Gimnázium FIN ünnepe 1984-ből, forrás: Filmhíradók Online)
Ezen a napon nem maradhatott el a katonai felvonulás sem, amelyet kezdetben évenként, később ötévente tartottak meg.
(1952-es katonai díszszemle és felvonulás, forrás: Filmhíradók Online)
Május 1.
A „szocialista” társadalom kétséget kizáróan legkedveltebb ünnepe május 1. volt. Ennyiben adtak a szociáldemokrata hagyománynak is a pártállam építői. Május elseje már régóta a munka ünnepeként forgott a köztudatban, ezt, igaz nem állami keretek között, már a háború előtti időszakban is „megünnepelték” a gyárak dolgozói.
A jeles esemény két részből állt: a hivatalos, délelőtti programból, amikor a gyárak dolgozói, termelési egységeik jelképeivel országszerte felvonultak a párt- és állami vezetők előtt, tanúságot téve „szocialista elkötelezettségükről”.
Ezt követte a délutáni, mindenki által kedvelt programelem, ahol a dolgozók a sör, a rövid, a lángos és a virsli segítségével hamar levetkezték délelőtti „szocialista elkötelezettségüket”. Ennek köszönhetően a társadalom jelentős része számára május elseje valóban kedvelt ünnep volt, de nem a kötelező felvonulások miatt, hanem az azt követő kvázi karneváli összejövetelek okán.
A legnagyobb felvonulásokat Budapesten a Felvonulási téren tartották. 1956-ig a Sztálin-szobor előtt, míg a forradalom leverése utánit 1957-ben a Hősök terén, ahol meglepően sokan több százezren hallgatták meg az 56 árulójának tartott Kádár János pártfőtitkár beszédét.
(Május 1-je a Rákosi korszakban, forrás: Múlt-kor)
(1951. május 1., forrás: Filmhíradók Online)
(Budapest Hősök tere 1957, május 1-jén, forrás: Múlt-kor)
(Kádár János beszéde, forrás: Múlt-kor)
(Kádár János beszéde 1957. május 1-jén, forrás: Youtube)
Ezt követően a május 1-i felvonulások visszakerültek a Felvonulási térre. A Sztálin-szobor helyén maradt tribünről integettek a pártvezetők a felvonulóknak egészen 1989-ig.
(Dísztribün a Felvonulási téren 1958-ban, forrás: Femina.hu)
(Kádár János interjúja 1964. május 1-jén, forrás: Youtube)
(Az 1975-ös felvonulás, forrás: Femina.hu)
(Majális Budapesten 1985-ben, forrás: Femina.hu)
(Városligeti majális 1989-ben, forrás: Femina.hu)
November 7.
November 7-én ünnepelte hazánk 1950 és 1988 között az 1917-es nagy októberi szocialista forradalom évfordulóját. Hogy hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Oroszország, majd később a Szovjetunióban is a Julianus-naptárt használták a nálunk érvényben lévő Gergely-naptárral szemben. A két naptár között 2 hét eltérés volt tapasztalható, így történt meg az, hogy az oroszoknál az október 25-i események nálunk már november 7-én történtek meg.
„1917. november 7. napján Oroszország munkásosztálya, szövetségben a dolgozó parasztsággal és az elnyomott népekkel, Lenin és Sztálin dicső Bolsevik Pártja vezetésével, megdöntötte a kapitalizmust s a földkerekség egyhatodán megteremtette a világ első szocialista államát: a Szovjetuniót” – áll abban az 1950-es törvényerejű rendeletben, amelyben állami ünneppé és munkaszüneti nappá nyilvánították november hetedikét Magyarországon is.
A Rákosi-korszak egyik, 1956-ban is sokat vitatott nemzetpolitikai rendelete szerint nekünk, magyaroknak is van okunk ünnepelni, hisz a Szovjetuniónak köszönhetjük a „felszabadulást” és a „nemzeti függetlenséget”. November 7. ezért „a felszabadító Szovjetunió és a nagy Sztálin iránt érzett hála ünnepe” is. A rendelet kihirdetése után a fővárosi tanács az Oktogont November 7. térre, a Nagykörút egy szakaszát Lenin körútra változtatta, az épülő fővárosi hidat pedig Sztálinról (a mai Árpád híd) nevezte el. A minisztertanács 1951-ben a november elsejei Mindenszentek napja helyett november 7-ét, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóját nyilvánította munkaszüneti nappá.
Moszkvában ekkor nagy katonai parádét tartottak, nálunk inkább koszorúzásokból és iskolai megemlékezésekből állt az ünnep.
(Az 1970. november 7-i ünnepségek Budapesten és Moszkvában, forrás: Filmhíradók Online)
A cikk végére egy paródia a november 7-i iskolai ünnepségekről. A szerzők: Aradi Tibor és Varga Ferenc József
(November 7-én ottfelejtett mikrofon, forrás: Youtube)
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Balogh Gábor (2021): Ünnepnapok a diktatúrában. 30 éve szabadon. https://www.30eveszabadon.hu/unnepnapok-a-diktaturaban02- (2025. 03. 01.)
- Nagy Ervin (2020): Az első szabad November 7-e. 30 éve szabadon. https://www.30eveszabadon.hu/az-elso-szabad-november-7-e (2025. 03. 01.)
- Váradi Melinda (2020): Milyen volt a munka ünnepe a Kádár-korszakban? Múltidéző képeken a május 1-jei felvonulások. Femina.hu https://femina.hu/kapcsolat/majus-1-kadar-korszak/ (2025. 03. 01.)
- Blitzer Enikő (2024): Ilyenek voltak az utolsó szocialista május elsejék - Képeken a rendszerváltás előtti ünnep. Femina.hu https://femina.hu/otthon/majus-elseje-80-as-evek/ (2025. 03. 01.)
