(Farkas Bertalan, forrás: MTI Fotó)
1980. május 26.-a és június 3.-a között 8 napot töltött a világűrben első magyarként Farkas Bertalan a Szojuz-36 fedélzetén. Ennek már 45 éve! És most ismét egy magyar űrhajós fog a világűrben járni június 8-tól Kapu Tibor a NASA „Axiom Mission 4” nevű programján keresztül. Az alábbi cikk az első magyar űrhajós történetét mutatja be.
Farkas Bertalan gyermekkorában szorgalmas tanuló és kitűnő sportoló volt, futballistának készült. A repülést a nyíregyházi sportreptéren szerette meg, és itt határozta el, hogy repülőtiszti főiskolára jelentkezik. A Kilián Györgyről elnevezett Repülőműszaki Főiskolát 1967 és 1969 között végezte el Szolnokon, majd 1970-71-ben a Krasznodari Repülőtiszti Főiskola növendéke volt. 1972-től 1978-ig mint a magyar légierő tisztje a pápai repülőtéren települt 47. harcászati repülőezrednél szolgált, ahol 1976-tól első osztályú vadászpilóta lett. 1977-ben jelentkezett űrhajósnak, és még abban az évben megkezdte a kiképzést.
A szocialista országok közös űrkutatási programja, az Interkozmosz keretében az 1970-es évek második felében vált lehetővé, hogy a szovjet Szojuz űrhajókon a tagországok egy-egy képviselője is feljusson a világűrbe. Űrhajósnak a már sokrétű szűrésen, kiképzésen átesett vadászrepülőgép-pilóták jelentkezhettek. Az 1977 tavaszán a kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetben (ma Repülőorvosi-, Alkalmasságvizsgáló és Gyógyító Intézet) kezdődött folyamat során a jelöltek körét négyre szűkítették.
Közülük ketten – Farkas Bertalan és Magyari Béla – a Moszkva melletti Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban, népszerű nevén Csillagvárosban végezték a további felkészülést 1978 és 1980 között. Kettejük közül a választás már 1978-ban Farkas Bertalanra esett, akit szükség esetén Magyari Béla helyettesített volna.
A tervek szerint a szovjet–magyar űrutazásra 1979-ben került volna sor, de áprilisban technikai hiba miatt meg kellett szakítani a szovjet–bolgár űrrepülést,
s az a döntés született, hogy amíg nem tisztázzák a probléma okát, a magyar űrhajós és szovjet társa nem szállhat fel.
(Magyar Béla, akit elfelejtett űrhajósként is szoktak emlegetni, forrás: Qubit)
Végül is a Szojuz-36 űrhajó Farkas Bertalan kutatóűrhajós és Valerij Kubaszov parancsnok vezetésével 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indult útnak a kazahsztáni Bajkonur űrközpontból. Magyarország ezzel a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe.
(A Szojuz-36 űrhajó startja, forrás: MTI Fotó)
(Farkas Bertalan a kilövés előtt, forrás: Youtube)
(Magyar űrhajósok című film, forrás: Filmhíradók Online)
Az űrhajó egy nappal később dokkolt a Szaljut-6 űrállomáson, ahol Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták őket. A nemzetközi személyzet programjában több, magyar kutatóintézetek által tervezett orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforráskutatási kísérlet és megfigyelés is szerepelt. Vizsgálták, hogyan termelődik az emberi szervezetben kozmikus körülmények között az interferon fehérje.
A Pille sugárdózis-mérővel az űrhajósokat érő sugárzást, a Balaton nevű műszerrel szellemi munkavégző képességüket figyelték meg.
Utóbb elárulta, hogy 68 kilójával asztronautának vékonydongájú volt, szkafanderébe kis ólomtéglákat kellett szerelni, hogy meglegyen az előírt súlya.
(Valerij Kubaszov (balra) és Farkas Bertalan, forrás: Arcanum)
A sok-sok érdekesség közül, ami az űrben elvárás és követelés volt, abból az étkezést emelném ki, mint nekünk magyaroknak az egyik legfontosabb tényezőt, hogy mit is ettek az űrben?
Az űrállomáson az alapélelmezésért teljes egészében a „házigazda” szovjetek feleltek, ők állították össze és elő a menüt. A nemzetközi ízlésnek megfelelő csirke-, disznó-, hal- és marhahúsételek mellett került az űrasztalra jó pár az orosz konyha büszkeségeiből. Ilyen volt a borscs (céklaleves), a szoljanka (raguleves), a kaviár vagy éppen a hagyományos orosz fekete kenyér. Farkas elmondása szerint ez utóbbi lett az egyik nagy kedvence. Az italválaszték hasonlóan bőségesre sikeredett, víz, tea, kávé, gyümölcslé alkotta. Tej viszont akkoriban még nem került az űrállomásra, a tejeskávét egy oldható tabletta segítségével imitálták.
A Szaljut-6 alapélelmezése 1980-ban rendhagyó módon kiegészült. Farkas vitt fel ugyanis egy magyaros ételeket tartalmazó, kalocsai mintás konzervcsomagot is három vendéglátójának. Maga a szállítókonténer is külön szót érdemel. A földi gyorsulás nyolcszorosát kibíró speciális dobozt a magyar Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet gyártotta le. A fogások, bár Magyarországon készültek, a szovjet Egészségügyi Minisztérium Orvosbiológiai Kutató Intézetének szigorú követelményeinek kellett megfelelniük, így pontos képet adnak az űrben érvényes szabályokról.
(Konzerveket rakják a konténerbe, forrás: Arcanum)
Tudni lehet például, hogy eredetileg tíznél is több féle magyar fogás utazott volna, ám pár menet közben kiesett a rostán. „Két ételfajta, a tepertő és a desszertnek szánt gyümölcsrizs nem bizonyult alkalmasnak a három hónapos megfigyelő tárolás során. Két ételkonzervről, a sült kolbászról a sertéssültről helyhiány (…) miatt kellett lemondani” – írta a Magyar Hírlap 1980-ban a Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet kísérleti konyháján tett látogatás nyomán. Végül így az alábbi 10 fogás utazhatott: libamájpástétom, sült csirke aszpikban, sonka, füstölt marhanyelv, sertésvagdalthús, sült vagdalthús, magyaros étvágyfalatok, rakottkáposzta, sertéspörkölt, babsaláta virslivel.
A projektben szintén részt vevő Magyar Néphadsereg mérnök-alezredese magyarázta el, miként biztosítják, hogy szennyeződés ne jusson fel a magyar csomaggal az űrállomásra.
„Az alapanyag szállításával a legnagyobb mikrobiológiai tisztaság mellett dolgozó, egyébként külföldre is szállító vállalatot, a Pápai Húskombinátot bíztuk meg. Honvédségtől kapott, lepecsételt hűtőkonténerekben érkeztek meg Budapestre a legfrissebb vágásból származó, hibátlan húsdarabok, majd az intézet kísérleti üzemében, steril munkaterembe állított hűtőkamrában kezdték meg a szállítmány feldolgozását. A konzervek csupán egy százalékát tartalmazzák annak a csíramenynyiségnek, amelyet a magyar élelmiszerszabványok még megengednek.” (Az útitárs Kubaszovot nem hatotta meg ez az elővigyázatosság, szkafandere zsebében felcsempészett két kis csomag kaprot.)
Nem kisebb feladatott jelentett annak megvalósítása, hogy ha már feljutottak a konzervek, azokat minél egyszerűbben el lehessen fogyasztani a súlytalanság állapotában. „A hús nem lehetett egy darabban, apró kis kockákban kellett elkészíteni, hogy kanállal is ehető legyen. A pörköltekhez folyékony zaftot nem adhattak, a folyékony lé elrepülne az űrkabinban. Ezért zselés, kocsonyásító anyaggal kellett megkötni. Ha felmelegítik az ételt, akkor se váljék folyékonnyá.”
Ez a szemlélet természetesen nem csak a magyar csomagot jellemezte. A csoki pasztillákban, a kenyér és a szendvics vákumfóliázva falatnyi kockákban, az összes leves tubusban várta a sorsát. „Az volt a lényeg, hogy ne kelljen harapni. Egy falatot egyben be lehessen venni a szájba, hogy ne szálljanak a morzsák például a kenyérről” – magyarázza a Gasztrorégésznek a szigorú, már Földön elvégzett porciózás okát Farkas. Azért is volt fontos, mert a legénység a Földön nem tudta gyakorolni az étkezést. A felkészítés során ugyanis alig 30 másodpercekre tudták előidézni a súlytalanság állapotát.
(A Szojuz-36-os űrhajó belső felépítése, forrás: Arcanum)
Gyakorolhatta aztán a Szaljuton eleget. A napi 3000 kalória bevitelhez háromszori közös étkezés volt előirányozva a legénységnek, ezen kívül szabad rájárás volt a méretes éléskamrára. „Tipikus reggeli volt egy kenyér, amire a szi– emlékszik vissza a magyar űrhajós. ntén konzerv, májkrémszerű krémet kentem, előtte és utána ittam egy teát vagy kávét” Egyik ebédjükről a Hajdú-Bihari Napló is beszámolt. „A hagyományos orosz borscs után sertéspörkölt és más magyaros ínyencfalatok szerepeltek az étlapon, a személyzet szovjet tagjainak különös megelégedésére.
A legnagyobb élményéről így beszélt Farkas Bertalan:
„Először látni Magyarországot a világűrből, látni a napfelkeltét és a naplementét. – Azután a kozmikus éjszaka csillagképei, a hegyláncok Dél-Amerikában, Afrika sivatagjainak szépsége és a vörös homokfelhők India fölött."
Az űrhajósok 1980. június 3-án tértek vissza a Földre a Szojuz-35 űrhajó fedélzetén, a landolás a kazahsztáni Dzsezkazgan városától 140 km-re történt.
(A visszatérés után, forrás: Arcanum)
Az űrutazásnak hatalmas visszhangja volt, a magyar űrhajóst hősöknek kijáró tiszteletadással fogadták, állami kitüntetéseket kapott és alezredessé léptették elő.
(Farkas Bertalan fogadása, forrás: Youtube)
A cikkem végén egy filmet ajánlok, amelyet a Magyar Honvédség készített Farkas Bertalanról.
(A csillagok útján - Farkas Bertalan, forrás: Youtube)
„Azt szokták mondani, az első, az egyetlen és az utolsó magyar űrhajós vagyok. Az első, az tény, a másodikra azt mondom, egyelőre, de az utolsó nem szeretnék lenni” (Farkas Bertalan)
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált forrás:
- Farkas Bertalan. Gyulaháza község honlapja. https://www.gyulahaza.hu/index.php/89-besorolatlan/116-farkas-bertalan-urhajos (2025. 05. 30.)
- A halkszavú mérnök ezredes, akire hősként tekintünk: 75 éves Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós. Hirado.hu https://hirado.hu/belfold/cikk/2024/08/02/a-halkszavu-mernok-ezredes-akire-hoskent-tekintunk-75-eves-farkas-bertalan-az-elso-magyar-urhajos (2025. 05. 30.)
- Geri Ádám (2022): Farkas Bertalan azt ette fent az űrben, amiről a magyarok lent csak álmodtak. Gasztro Régész. https://gasztroregesz.hu/2022/08/30/farkas-bertalan-urhajo-etel-ital/ (2025. 05. 30.)
