Az alábbi cikk a Rákosi-korszak leghírhedtebb koncepciós perével Magyarország utolsó hercegprímásának őrizetbe vételével és törvénytelen elítélésével foglalkozik. Mindszenty József esztergomi érsek története azért is érdekes, mert élete során folyamatosan harcolt a szocializmus ellen. 1919-ben a tanácsköztársaság, 1945 után pedig a kommunista hatalommal szemben és még a nyilasok sem kedvelték őt finoman fogalmazva, így egyik rendszernek sem volt a kegyeltje.
(Mindszenty József esztergomi érsek, hercegprímás, forrás: Retörki)
Eredeti neve Pehm József. Az érettségit követően a szombathelyi püspöki szeminárium hallgatója lett, 1915-ben szentelték pappá. Hitoktatóként tevékenykedett Felsőpatyon, majd 1917-től a zalaegerszegi állami főgimnázium hittanárává nevezték ki. Az első világháború alatt a szombathelyi püspök megbízottjaként a városi képviselőtestület tagja lett. Aktív szervezőmunkát végzett a Katolikus Néppártban, elindította a Zalamegyei Újság című lapot, részt vett az országgyűlési választások előkészítő bizottságának munkájában. A tanácsköztársaság ideje alatt letartóztatták és kiutasították Zala megyéből. 1924-ben pornói címzetes apáttá nevezték ki. A szombathelyi egyházmegye püspöki biztosaként templomokat és iskolákat építtetett. 1937-től pápai prelátusként szolgált, 1939-ben Teleki Pál miniszterelnök felkérésére a Nemzetpolitikai Szolgálat dunántúli vezetője lett. 1944-ben XII. Pius pápa veszprémi püspökké nevezte ki.
Hithű királypárti volt, aki nehezen fogadta el az Osztrák-Magyar Monarchia és még nehezebben a történelmi Magyarország felbomlását. A zűrös 1919-es évben pedig megtapasztalta, hogy mit is jelent, ha a kommunizmus szelleme megjelenik hazánkban és átveszi a hatalmat. A két világháború közötti időszakban, amikor a római katolicizmus hazánkban újra felvirágzott, akkor úgy gondolnánk, hogy a helyzete is megváltozott. Alapvetően hagyták tevékenykedni, de mivel legitimista, tehát királypárti elveket vallott, ezért Horthy kormányzóval nem is volt jó a viszonyuk, 1938-ban kormányzósértéssel is megvádolták.
(Mindszenty gyóntat a Hősök terén, az Eucharisztikus Világkongresszuson 1938-ban, forrás: Fortepan)
Mindszenty József a második világháború alatt – még veszprémi püspökként – nyilvánosan vállalta békepárti nézeteit, és részt vett azon memorandum megfogalmazásában, melyben a magyar klerikusok a háborúból való kiugrásra kérték Horthyt, amiért a nyilas hatalomátvétel után a „gyanúsak” közé került. A püspök ráadásul Szálasi Ferenc rémuralma alatt sem rejtette véka alá nézeteit, elutasította a zsidókkal való embertelen bánásmódot, és nem volt hajlandó hálaadó misét celebrálni a hungarista vezetés üdvére. Bátor kiállása következtében Mindszentyt 1944 novemberében hazaárulás vádjával őrizetbe vették, és Sopronkőhidára, majd Sopronba hurcolták, ahonnan csak öt hónap után térhetett vissza Veszprémbe.
(Veszprémi egyházmegyés kispapok és papok körében az 1944-es letartóztatások idején, forrás: Mindszenty Társaság)
Helytállása miatt a klerikust a világháború után általános tisztelet övezte, így Serédi Jusztinián esztergomi érsek halálát követően ő lett az első számú jelölt a prímási székbe, melyet XII. Pius pápa jóvoltából 1945 októberében el is foglalhatott.
(Hivatalos érseki portréja 1945-ben, forrás: Mindszenty Társaság)
A világháborút követően is kiállt a független Magyar Királyság mellett és megpróbálta meggyőzni az utolsó magyar király IV. Károly fiát Habsburg Ottót, hogy jöjjön haza és foglalja el a megérdemelt királyi trónt, de a politikai erők egyike sem támogatta már akkor ezt a kérést.
(Habsburg Ottó, az utolsó magyar király fia, forrás: Habsburg Ottó Alapítvány)
Mindszenty József helyzete a második köztársaság alatt sem lett sokkal egyszerűbb, hiszen a demokratikus színfalak mögött a SZEB és a Vörös Hadsereg által támogatott kommunista párt egyre komolyabb befolyásra tett szert, ez az ideológia pedig igencsak barátságtalanul viseltetett a tüntetőleg hercegprímási titulust viselő főpappal szemben. Az érseket fenyegető veszéllyel a Vatikán is tisztában volt, ezért XII. Pius 1946 februárjában bíborosi kalapot küldött Mindszentynek, hogy védelmet nyújtson számára a várható zaklatások ellen, melyeket a főpap végül nem tudott elkerülni. Igaz, nem is nagyon törekedett erre, hiszen – a politikai tendenciákra fittyet hányva – komoly egyházszervező tevékenységbe kezdett: részt vett az ottawai nemzetközi katolikus kongresszuson, 1947-re „Boldogasszony-évet” hirdetett Magyarországon, az augusztus 20-i Szent Jobb-körmeneteken pedig százezreket mozgósított. A hercegprímás karizmája miatt rövid időn belül kivívta a demokratikus berendezkedést „felszalámizó” kommunisták féltékenységét, így aztán a „fordulat évében” ismét egy diktatúra börtönében találta magát.
(Az érseket mindenhol tömeget várták és hallgatták, forrás: Mindszentyneum)
"A világuralomra törő, kardcsörtető, atomháborúval fenyegető imperialista táborral szemben áll, a demokrácia tábora, a Szovjetunióval az élén; ez a tábor a demokratikus haladást, a békés fejlődést és a nemzetek önállóságát védi, szemben áll minden háborús uszítással és minden erejét népei fölvirágoztatására fordítja. A mi ellentétünk Mindszentyékkel szemben abból származik, hogy mi kiosztottunk 700.000 földnélküli között a grófok és a püspökök földjét, ők pedig el szeretnék kergetni az újgazdákat, béreseket, és zselléreket csinálnának belőlük, és a földet visszaadnák az Esterházy hercegeknek, no meg önmaguknak is. Bennünket minden tettünkben nemzetünk fölemelése, népünk alázatos szolgálata vezetett, ebben van erőnk és ez biztosítja számunkra a jövendő sikereinket is, és még egy titka van a mi eredményeinknek: az, hogy amit ígérünk, be is tartjuk."
(Rákosi Mátyás a MDP főtitkára 1948 júniusában bírálja az egyházat és Mindszentyt, forrás: Wikipédia)
A kommunisták szisztematikusan igyekeztek egyházromboló tevékenységükkel a hitet lejáratni, a főbb egyházak vezetőinek (a hercegprímáson kívül az evangélikus Ordass Lajos és a református Ravasz László) tekintélyét pedig aláásni. A propaganda nem volt teljesen eredménytelen, a közvélemény egy része bűnbakként tekintett Mindszentyékre. Mindezek ellenére a lakosság jelentős része az érsek mellett állt ki és majd ekkor határozzák el magukat komolyabb lépésre a kommunisták.
Mindszentyt 1948. december 26-án, hazaárulás és valutaüzérkedés gyanújával vették őrizetbe, és számos más klerikussal együtt az ÁVO hírhedt főhadiszállására, az Andrássy út 60. alatt fekvő pincékbe hurcolták. A bíborost a „vizsgálat” során több alkalommal is megkínozták, illetve pszichotróp szerekkel kezelték, melyek hatása alatt beismerte, hogy részt vett a harmadik világháború előkészítésében, kémkedett a nyugati hatalmak kormányainak, jelentős összegeket küldött külföldre és megpróbálta átjátszani a Szent Koronát a Habsburgok javára.
Éjjel 11 óra. Megint kihallgatásra visznek, 72 órás nem alvás és az állandóan megismételt gumibotozások után. A vallatás tárgya egész éjjel az összeesküvés és kémkedés. Most már teljesen magamra maradtam, kimerülten és elcsigázottan. Egyedül kell érvelnem, amikor újra és újra elém rakják aláírásra a hegymagasságúvá nőtt jegyzőkönyvkötegeket. Amíg az aláírást megtagadom, Décsi alezredes éjjelenként 2-3 ízben is átad a kínzómnak, aki felugrik, visz a cellámba, levetkőztet, leteper és kéjes gyönyörűséggel záporozza rám az ütéseket. Fizikai megtörésemre szolgál egy másik kegyetlen módszer is, nem engednek aludni.
1949. február 3-án, csütörtök reggel 9 órakor kezdődött Mindszenty József és társai tárgyalása. Ugyanebben az időpontban a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága már a befejezésről döntött: „f. hó 8-án hozzanak ítéletet a Mindszenty-ügyben. Tehát igazából az ítélet már meg volt hozva korábban, de kellett egy kirakatper, ahol nyilvános elítélhették a hercegprímást.
A tárgyalást Olti bíró meglepő fordulattal kezdte: ismertette a bíboros igazságügyminiszterhez intézett levelét, amelyben kérte a tárgyalás elhalasztását és ügyének elkülönítését. A bíróság elutasította az elkülönítésre vonatkozó kérést. A levél segítségével azonban sikeresen megadták az alaphangot a perhez. Az elnapolási kérelmet a sajtó gyávaságnak értelmezte, mivel a bíboros ügyének elkülönítése egyet jelentett volna vádlotttársai sorsukra hagyásával. A bíboros besétált Rákosi csapdájába, és már az első tárgyalási napon sikerült őt hátrányosan feltüntetni.
A vádak Mindszenty József ellen nagyjából ugyanazok voltak, mint bárhol másutt Kelet- és Közép-Európában, ha valakit ki akartak iktatni a közéletből. A reakciósságtól automatikusan eljutottak a megbélyegző rendszerellenességig, a háborús uszítás rágalmáig, majd tovább szőtték a hálót a kémkedéstől az összeesküvés vádjáig.
(Mindszenty a bíróságon, forrás: MTI)
De a manipulált propagandakiadványokból is megállapítható, hogy a per botrányos volt. A feltett kérdések magukban foglalták a választ. A nyilvánvaló tendenciózusságra más büntetőeljárásban az ügyvéd tiltakozással reagálna, ha a bíró egyáltalán engedne feltenni ilyen kérdést. Most azonban a tárgyalást vezető bíró szájából
leggyakrabban ez a szó hangzott el: „Ugyebár?” Erre csupán helybenhagyó, igenlő választ várt. Amikor elmaradt az igen, akkor megszólalt a rádióbemondó, és kommentált. A bíró többször felsült, készületlenül összekeverte a bizonyítékokat, amik egyébként sem voltak eléggé „ütősek”. Olti bíró félbeszakította a vádlottakat, ha úgy
vélte, vallomásuk helytelen irányba halad.
Mindszenty védője is leszerepelt. A tárgyalás jó részét azzal töltötte, hogy többé-kevésbé szabadkozott amiatt, hogy a védelem képviseletét tölti be, ahelyett, hogy valóban ellátta volna a feladatát. Egyetlen személyt sem idéztetett be tanúnak, akik meghallgatására persze egyébként sem lett volna idő, mert a pert szédítő gyorsasággal folytatták le.
Az elsőrendű vádlott, Magyarország prímása a hitet védte, határozottan és kitartóan, de nem lett a földjétől, iskoláitól és előjogaitól megfosztott, politikai támadások kereszttüzébe került katolikus egyház oroszlánszívű harcosa. Hiszen a kihallgatási jegyzőkönyvekben kifundált történeteket a tárgyaláson Mindszenty szájából hallhatta a döbbent nagyközönség. Egy meggyötört ember állt a bíróság előtt, akit ország-világ előtt gúnyoltak és gyaláztak. A per során – több korabeli forrás és szemtanú szerint is – a bíboros külsőleg fáradt és megviselt volt ugyan, de normális állapotban lévőnek, ésszerűen viselkedőnek tűnt. Habozva, de készségesen válaszolt a feltett kérdésekre, megszólalásai során vonakodás nélkül, többször is megfogadta, hogy jó útra tér. Mindszenty beismerése végeredményben nem meglepő, hiszen az ÁVH-n előbb vagy utóbb, de (szinte) mindenki megtört.
(Mindszenty védőbeszédet mond, háttérben a vádlotttársai, forrás: Nemzeti Emlékezet Bizottsága)
Roppant színpadias vádbeszédében a népügyész „példás” ítéletet kért, ami a legsúlyosabb büntetést, a halált jelentette. A népbíróság – az MDP PB határozatának megfelelően – igen gyorsan, már 1949. február 8-án délelőtt 9 órakor ítéletet hirdetett, és Mindszenty Józsefet hét vádpontban találta bűnösnek: 1. a köztársaság megdöntésére irányuló, folytatólagosan elkövetett szervezkedés vezetésének bűntettében, 2. folytatólagosan elkövetett hazaárulás bűntettében, 3. külföldi fizetőeszköz bejelentésének elmulasztásában, 4. jelentős külföldi összegekre vonatkozó követelés bejelentésének elmulasztásában, 5. külföldi valutával való üzérkedésben, 6. külföldi fizetőeszköz kivitelének folytatólagosan elkövetett bűntettében, 7. bejelentés alá eső értékes tárggyal való, engedély nélküli rendelkezés bűntettében. Mindezekért Mindszenty bíborost életfogytiglani fegyházbüntetésre, politikai jogaitól való megfosztásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A többi vádlott három év és életfogytiglani közötti fegyházbüntetést kapott.
Bár a kirakatperben hozott ítéletet nemzetközi felháborodás és az eljárás résztvevőinek kiátkozása követte, sem XII. Pius fellépése, sem a világ nagyvárosaiban lezajlott tüntetéssorozat nem eredményezett változást Mindszenty ügyében.
(XII. Pius pápa, forrás: Wikipédia)
A hercegprímás ezután hét évet töltött az ÁVO fogságában, börtöncelláját pedig 1955-től baranyai, majd nógrádi házi őrizet váltotta fel.
(Mindszenty budapesti börtöncellája)
(Elsőként a püspökszentlászlói kastélyban őrizték, forrás: Wikipédia)
(Másodjára a felsőpetényi Almásy-kastélyban tartották fogva, forrás: Wikipédia)
Mindszenty József számára a szabadságot az 1956. október 23-án kirobbanó forradalom hozta el, de erről a következő cikkben lesz szó minthogy arról is, hogy mi történik vele a Kádár-korszakban és mi köze van az ő érseki szerepvállalásában az Amerikai Egyesült Államoknak.
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Balogh Margit (2012): A Mindszenty-per. KORUNK (KOLOZSVÁR). https://real.mtak.hu/8393/1/Balogh%20Margit-pdfA.pdf (2025. 02. 08.)
- Hetven évvel ezelőtt kezdődött a Mindszenty-per. Magyar Kurir. 2019. https://www.magyarkurir.hu/hirek/hetven-evvel-ezelott-kezdodott-mindszenty-per (2025. 02. 08.)
- Retörki: Mindszenty József. https://kronologia-archivum.retorki.hu/tudastar/szemelyek/mindszenty-jozsef (2025. 02. 08.)
- Mindszenty életút. Mindszenty Társaság. 2020. http://www.mindszenty.hu/mindszentyeletut (2025. 02. 08.)
