(Mindszenty bíboros egy festményen ábrázolva, forrás: A Turulmadár nyomában)
A Mindszenty cikksorozat második és egyben befejező részében az érsek fogságból történő kiszabadulásáról, majd az amerikai nagykövetségen töltött több mint egy évtizedéről lesz szó. Ezenkívül említést teszek, hogy a Kádár vezette hatalom, hogyan viszonyult az érsekhez és miért volt fontos az Amerikai Egyesült Államoknak és a Vatikánnak a hercegprímás személye.
Az 1956-os forradalom idején több követelés is elhangzott annak érdekében, hogy a hercegprímást bocsássák szabadon. Ezek kezdetben süket fülekre találtak. Majd miután Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke még október 28-án jelentette be többek között a szovjet csapatok kivonását, illetve az ÁVH feloszlatását. Ez utóbbi volt a döntő tényező a hercegprímás kiszabadítása kapcsán. A kutyás őrök ugyanis nem tudták, mit tegyenek, lévén egy feloszlatott szervezet tagjai. Végül Németh Hugó ÁVH-s őrnagy, az őrség parancsnoka közölte Mindszentyvel, hogy szabad. A rétsági honvédségi laktanyából érkezett egy kis különítmény – Galajda Béla hadnagy, Stifft Róbert, Tóth József és Vajtai Gyula főhadnagy –, hogy a bíborost Felsőpetényből a laktanyába kísérjék Garami Lajos ezredes parancsára, aki ekkor valószínűleg Tildy Zoltán titkárságától kaphatott ilyen utasítást.
Csak a legendák világában maradt fent a Magyar Szabadság című lap november 1-i híradása alapján, hogy a rétságiak rövid tűzharc során szabadították ki a főpapot, miután az ávósok masszívan tartották magukat. Az ávósok ekkor már nemzetiszínű szalagot viseltek a karjukon, és átadták a fegyvereiket is az érkező rétsági katonáknak. Az említett lap még Pálinkás (született őrgróf Pallavicini) Antal szavait is idézte a rövid tűzharcról. A valóság az volt, hogy Pálinkás nem volt jelen a hercegprímás kiszabadításakor, és egyetlen pisztolylövés sem dördült el. A bíboros emlékirataiban is tévedés, hogy Pálinkás szabadította ki Mindszentyt.
(Mindszenty József bíboros és Pálinkás-Pallavicini Antal 1956. október 31-én, forrás: Üzenetblogol)
Ami biztos, hogy a rétsági laktanyából a Pálinkás Pallavicini Antal vezette katonai kíséret kísérte Budapestre az érseket. November 1-jén érkezett meg a fővárosba. Ezen a napon Nagy Imre aláírásával kiadott egy közleményt a Szabad Kossuth Rádióban, amely lényegében rehabilitálta a főpapot: „a Mindszenty hercegprímás ellen elrendelt jogfosztó intézkedések érvénytelenek, ennek következtében a hercegprímás minden állampolgári és egyházi jogát korlátozás nélkül gyakorolhatja”.
(Az érsek katonák körében november 1-jén, forrás: Üzenetblogol)
Ezután felgyorsultak az események: a sajtó megrohamozta Mindszentyt, XII. Pius pápa táviratban köszöntötte a hivatalát újra elfoglaló hercegprímást. Az első nap 2100 távirat érkezett. A Szabad Európa úgy számolt be az eseményekről, mintha az egész forradalom a bíboros kiszabadítása miatt tört volna ki.
Pálinkás őrnagy ezt követően azonnal ment jelenteni a Parlamentbe Tildynek a sikeres akcióról. Valószínűleg itt találkozott Maléter Pál honvédelmi miniszterrel is. Az Úri utcába visszatérő Pálinkás a Parlamentben kapott utasításoknak megfelelően felállította Mindszenty testőrségét, illetve a tank és a rohamlöveg segítségével gondoskodott a prímási palota védelméről is.
Mindszenty szabadságának 4 napja alatt a magyar katolikus egyház jövőjével kapcsolatos teendőkről tárgyalt a püspöki kar tagjaival és egyházmegyéje vezetőivel, Tildy Zoltán államminiszterrel, s a külföldi segélyszervek küldötteivel a Magyarországnak nyújtandó anyagi segítségről. Fölkeresték a református és evangélikus egyház vezetői is, de politikai pártok képviselőit nem fogadta. Nagy Imre miniszterelnök kérésére november 3-án este 15 perces beszédet mondott a Szabad Magyar Rádióban, kiállt a nemzeti szabadságharc céljai mellett, s a polgári demokrácia jövőképét vázolta föl.
(Mindszenty beszédéből részlet 1956. november 3.-ról, forrás: Youtube)
November 4-én hajnalban a szovjet csapatok támadása után az USA nagykövetségén kért és kapott menedéket és megkezdődött a 15 évig tartó kálvária a magyar kormány és az USA között a hercegprímás miatt, ugyanis Mindszenty 15 évet töltött a követségen.
(Az USA nagykövetsége Budapesten, forrás: Mindszenty Társaság)
(Mindszenty ölében egy kisgyerekkel a követségen, forrás: Mindszenty Társaság)
(Mindszenty misét mutat be a követségen, forrás: Mindszenty Társaság)
Az amerikaiak azért fogadták be, mert élete, szabadsága veszélyben volt. Ezt indokolta az orosz csapatok támadása, a főváros utcáin és terein folyó harc. Egy idő után azonban konszolidálódott a helyzet, és a bíboros elhagyhatta volna a követséget. Ami várta volna: újabb házi őrizet, így inkább maradt.
Mindszenty nem vette tudomásul, hogy egyházi és politikai életbe nem avatkozhat be közvetetten, mivel egy követségen van és az USA csak úgy tudta garantálni a biztonságát és védelmét, ha távol tartja magát a közélettől! A követségi tartózkodás első éveiben csak az amerikai elnökökhöz és külügyminiszterekhez írt leveleit továbbították diplomáciai postán, de egyre egyértelműbbé vált: a bíboros csak akkor fog távozni, ha ebben a Vatikán is partner. Idővel enyhült az USA szigora és már egyre nagyobb mozgásteret biztosítottak neki.
Önként több alkalommal is felvetődött, hogy távozzon a követségről. Először 1958 októberében: XII. Piusz pápa halálát követően a kérdés az volt, hogy Mindszenty ki akar-e, illetve ki tud-e utazni Rómába, hogy részt vegyen a pápaválasztó konklávén. Az amerikai diplomáciának ez érdekében állt volna, amit az is bizonyít, hogy a kérdést hivatalosan nem a budapesti misszió, hanem a római amerikai nagykövet vetette fel. Mindszenty azzal a feltétellel távozott volna, ha Budapest biztosítékot ad arra vonatkozóan, hogy visszatérhet. Mivel erre nem került sor, végül is maradt.
Másodjára 1963 júniusában ismét a pápa halálakor merült fel, hogy Rómába utazik, de ez újra elmaradt az ismert okok miatt.
1965 szeptemberében a börtönben szerzett tbc kiújulása miatt orvosilag indokolt lett volna, hogy szanatóriumba kerüljön, erre a Bem rakpart is készült, Casaroli vatikáni diplomata pedig egy napra csak emiatt Budapestre utazott. Mindszenty azonban meg tudta győzni a vatikáni diplomatát, hogy betegsége nem olyan súlyos, így az amerikai szakorvosok által javasolt minimum egy-, de inkább kétéves szanatóriumi tartózkodás helyett háromhetes karanténra került csak sor, amelynek során a bíboros csodával határos módon tünetmentessé vált.
(Agostino Casaroli a Szentszék diplomatája, bíboros, forrás: Wikipédia)
1967 őszén ő maga teremtett olyan helyzetet, amelyben önkéntes távozása felmerült, tiltakozásul azért, hogy az amerikaiak nagykövetet akkreditáltak Budapestre, és ily módon elismerték a Kádár-rezsimet. Mindszenty leveleiben Heródesnek nevezte (a magyarországi abortuszhelyzet felelőseként) Kádárt, s rendszerét semmiképp sem ismerte el. König bécsi bíboros ismételt látogatásaira és VI. Pál pápa levelére volt szükség, hogy lemondjon ezen szándékáról.
(VI. Pál pápa, forrás: Wikipédia)
Az Egyesült Államok és a Vatikán 1967-et követően intenzív tárgyalásokat folytatott a magyar kormánnyal, hogy a püspök szabadon távozhasson, de a kormánynak feltételei voltak: azt akarta, hogy Mindszenty ne nyilatkozzék külföldön, s erre a Vatikán már 1963-tól hajlandó volt kezességet vállalni. Az, hogy a három kormányzat 1971-ben egyetértett, sajátos körülmények egybeesésének köszönhető.
Egyik félnek sem volt érdeke, hogy a bíboros – aki 80. életévéhez közeledett – az amerikai nagykövetségen haljon meg, mert az beláthatatlan komplikációkat jelentett volna. Másrészt maga a bíboros indította be távozása mechanizmusát azzal a szándékával, hogy biztosítani kívánta a követségen írt emlékiratainak publikálását.
Mindszenty kész volt menedéke elhagyására, de a kormány ezután sem volt hajlandó egyházellenes intézkedéseinek visszavonására. Ahhoz, hogy Mindszenty a Vatikánban töltse élete hátralevő részét, a kormány hozzájárult volna, ha a Vatikán biztosítja: Mindszenty nem nyilatkozik elítéléséről és fogságáról, a hazai politikai viszonyokról, a magyar katolikus egyház helyzetéről, s kimenetele után lemond érseki tisztéről. A vatikáni küldöttek eleinte elutasították, majd – Mindszenty tudta nélkül – elfogadták e föltételeket. Mindszenty, teljesítve VI. Pál pápa kérését, 1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget és Rómába ment.
(Mindszenty érseket fogadja VI. Pál pápa Rómában, forrás: Collegium Pazmanianum)
A pápa fogadta őt, meghívta közös szentmisére, amelynek végén a sekrestyében elmondta utóbb híressé vált szavait: „Te vagy és maradsz Esztergom püspöke.” A bíboros ezt később úgy idézte, hogy „Te maradsz mindig Esztergom érseke és Magyarország prímása”. Ekkor adta át a pápa bíborosi mantellóját, köpenyét, amelyet Mindszenty újra és újra láthatott, amikor szekrényét kinyitotta.
1971. október 23-ig Mindszenty a Vatikánban, majd haláláig Bécsben, a Pázmáneum épületében lakott. Lelkiismereti kötelességének érezte, hogy a világban szétszóródott magyarokat hitükben és magyarságukban erősítse. Ezért intenzív lelkipásztori munkába kezdett, nyugat-európai városokban és búcsújáróhelyen fölkereste a magyarok sokaságát, hosszabb lelkipásztori útra indult Kanadába, az USA-ba, Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába, Új-Zélandba. A magyarok mindenütt lelkesedéssel és tisztelettel fogadták, sokan fölkeresték Bécsben személyesen és levélben lelki, erkölcsi, s a magyarság sorskérdéseit illető témákban. Közben a Kádár-rendszer sürgette a Szentszéket, hogy teljesítse ígéretét és fossza meg Mindszentyt az esztergomi érseki tisztségétől. VI. Pál pápa 1973. november 1-jén levélben kérte Mindszentyt a lemondásra, de lelkipásztori okokra hivatkozva Mindszenty nem teljesíthette azt. December 18-án a Szentatya mégis megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, amit 1974. február 5-én tettek közzé.
(Mindszenty és VI. Pál pápa, forrás: Mindszenty Társaság)
(Mindszenty Bécsben a Pázmáneum kápolnájában, forrás: Collegium Pazmanianum)
Venezuelai útjáról visszatérve, párizsi, majd skandináviai útját tervezte, amikor beteg lett, s pár hét múlva meghalt meg Bécsben, az irgalmasok kórházában.
(A volt érsek 1974-ben már súlyos betegen, forrás: Wikipédia)
(Mindszenty ravatala 1975-ben, forrás: Collegium Pazmanianum)
1975–1991 között magyarok sokasága rótta le tiszteletét sírjánál. 1990. május 18-án a magyar Legfelső Bíróság kinyilvánította, hogy Mindszenty teljesen ártatlan. Holttestét 1991. május 4-én ünnepélyesen hazahozták és újratemették az esztergomi bazilika kriptájába. Boldoggá és szentté avatásáról már esett szó és tárgyalások is folytak róla, de ezekben a kérdésekben nem történt előrelépés.
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Somorjai Ádám (2017): Az amerikai követségen és az emigrációban. Rubicon történelmi magazin. 2017/4. 27-32.
- Mindszenty életút. Mindszenty Társaság. 2020. http://www.mindszenty.hu/mindszentyeletut (2025. 02. 15.)
- Kovács Örs (2023): Mindszenty József kiszabadulása az 1956-os forradalom idején. Rubicon Online. https://rubiconintezet.hu/2023/04/12/mindszenty-jozsef-kiszabadulasa-az-1956-os-forradalom-idejen/ (2025. 02. 15.)
- Andre Lowoa: 1956. október 31. - Mindszenty József bíboros kiszabadítása. https://uzenetblogol.blog.hu/1956/10/31/1956_oktober_31_mindszenty_jozsef_biboros_kiszabaditasa (2025. 02. 15.)
