Bordás Bence a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium végzős tanulója. Teljesen átlagos életet él 18 évesként: szenvedélye az autók, a motorok és a zene, különösen az utóbbi, amellyel nagy tervei vannak, ezen kívül szereti a jó társaságot, az értelmes beszélgetéseket és a bulikat. Mindezeken túl még érdekli a történelem, a múlt tanulmányozása. Ennek kapcsán beszélgettünk, amely során kíváncsi voltam a személyes érdeklődésére a történelem kapcsán, milyen tapasztalatai voltak a tanulmányai alatt és mi a véleménye a történelemmel kapcsolatban felmerülő kérdésekről és problémákról.
A beszélgetés során, néha elhangzott obszcén kifejezésekért előre is elnézést!
Hány éves korodban kezdtél el érdeklődni a történelem iránt, mi volt az a fő mozzanat, ok, ami megfogott?
Hát már nagyon korán alsós koromban megfogott ez az egész, de a szemléltetés kedvéért mikor kötelező olvasmány volt az Egri csillagok 6. osztályban addigra már az nekem háromszor megvolt a könyv és igazából ott átkattant valami bennem, sőt a történelem iránti érdeklődésem köszönhető volt az általános iskolai történelemtanáromnak Érsekné Kácsor Edinának is, aki nagyon sokat segített nekem és belevitt engem a „dolgok sűrűjébe”.
A családodnak van valami köze a történelemhez például az, hogy valakit érdekelt-e, foglalkozott vele vagy valami különleges esemény részese volt?
Amiket felsoroltál olyan szempontból én pont az első kettőt tudom kilőni. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert nagyon sok olyan helyre elvittek a szüleim, ahol valamilyen különleges történelmi események játszódtak le, és amelyek alapnak számítanak, mint például az egri vár. De nekem, ami nagyon megmaradt az egy sztori, amelyet nagyapám mesélt el, ugye ő 1956-ban 6 éves volt és akkor ők kiszöktek, pedig kijárási tilalom volt és egy orosz katona visszafordította őket és adott nekik csokit, tehát ezt a történetet soha nem felejtem el!
Volt vagy van-e valami különleges hobbid, ami a történelemhez kapcsolódott/kapcsolható?
Hát, ha szigorúan vesszük, akkor a régi valuták gyűjtését tudom mondani, nemcsak a magyarra gondolok itt, hanem a különböző török, görög érmék, amelyből nekem egy csomó van, de ha a magyart nézzük, akkor a nagyobb címletű százezres, egymilliós pengők, azok közül az egyik tavalyi szerzemény, de az egymilliós címletűt, azt az egyik barátom „behúzta” előlem. De például a szovjet Vörös hadsereg váltópénzéből birtokolok egy darabot. De ha nem vesszük szigorúan történelemhez kapcsolódó hobbiként, akkor a bakelitek, kazetták gyűjtése, illetve gyerekkoromban játszottam a Call of Duty nevű lövöldözős játékkal és annak különböző változataival.
Van esetleg olyan személy, aki inspirált vagy felnézel rá azért, mert nagy hatással volt rád a tudása, a kisugárzása, a személyisége miatt?
Hát, aki engem abszolút „belevitt a történelem sűrűjébe” az egyértelműen Érsekné Kácsor Edina tanárnő, illetve a középiskolában, kilencedikes koromban a történelemtanáromnak Molnár Csabának köszönhetek sokat, aki annyira máshogy tudta átadni az anyagot, a tudást és az egy dolog, hogy az órai interaktívak voltak nem az volt, hogy ez van leírva a tankönyvben ez így volt, hanem megtanított engem/minket logikusan gondolkodni, mi volt az ok-okozat, hogy azt próbáljuk átlátni és szerintem pont, hogy ez lenne a lényeg és ne csak a sablont tanuljuk meg, hanem logikusan gondolkodni és ezért is nagyon szerettem őt és nem tudok elég hálás lenni neki.
Jártál-e már külföldön, olyan helyen, ahol történelmileg fontos események játszódtak le vagy a régmúlthoz kapcsolható építészeti, kulturális remekművek találhatóak?
Szerencsésnek mondhatom magamat, mert több alkalommal is volt lehetőségem külföldön járni: kétszer voltam az általános iskolával Angliában (London és környéke) és Franciaországban (Párizs), többször visszajárunk nyaralni Horvátországba az egy nagy klasszikus nekünk, gyönyörű hely és vicces egyébként, hogy eddig akárhol jártunk mindig azt mondtuk, hogy Horvátország azért Horvátország, de például jártam az ezeréves a történelmi Magyarország határainál is. Illetve a Határtalanul program keretében jártam hetedik osztályos koromban, Horvátországban és „kurva vicces” volt, mert olyan részen is jártunk, ahol a legelső nyaralásunkkor is, így már ismertem a helyszínt és mondtam a tanároknak, hogy „főnök elmehetnék egy kicsit nosztalgiázni és mondták, hogy menjél persze”. „Anyámékat mondjuk egy kicsit idegbe vertem”, hogy elmentem a csoporttól, de már ismertem a helyszínt, így ez nem okozott problémát.
Melyik történelmi időszakot/korszakot kedvelek leginkább, aminek szívesen utána olvasol, sokat tanulsz belőle, fejlődsz és miért pont azt?
Több korszak is van, nyílván, amely az eddig elmondottak alapján kikövetkeztethető az a 20. század és azon belül is a két világháború időszaka, de inkább úgy mondanám helyesnek, hogy a dualizmustól egészen a mai napjainkig. Ezen kívül még érdekes korszaknak tartom az antikvitást, ókori Görögországot, Rómát és annak is inkább az elvontabb részét szeretem, tehát a mitológiát, vallástörténetet, amely sokat dob rajta számomra és ezzel az érdeklődéssel egy kicsit speciálisabbnak érzem magamat, de még a kora újkor időszaka, tehát a 1500-as évek vége, 1600-as évek is érdekel és ott is inkább az elvontabb része, mint például az oszmán hódítások, várháborúk időszaka, de amibe „belelovagoltam” magamat az az oszmán-ház, dinasztia története az engem így „kurvára” érdekel például, de hogy pontosan, hogyan kezdett el az érdekelni az már nem tudom egyszerűen csak magával rántott.
Melyik történelmi időszakot/korszakot nem annyira kedveled, nem áll közel hozzád és miért?
Nagyon könnyen rá tudom vágni, amúgy igazából egy van, amelyet kifejezetten nem szeretek ez pedig az 1700-as évek, illetve a francia forradalom időszaka azt ki nem állhatom, mert annak így nem látom az összefüggését csak annyit, hogy mindenki bekattant és nem volt egy kompetens ok-okozati szál. „Tehát mindenki hülye volt nemes egyszerűséggel.”
Véleményed szerint nekünk, magyaroknak a saját történelmünk az fontosabb kell, hogy legyen, mint az egyetemes/világtörténelem vagy a kettő nem válaszható el egymástól, nem értelmezhető külön-külön?
Ezt pont jó embertől kérdezted meg, mert nem valószínű, hogy nálam hungaristább személyt ismersz. Nyílván, hogy fontosnak kell lennie a saját történelmünknek ez amúgy evidens „hát basszus magyarok vagyunk”, legyünk már rá büszkék, de az egyetemes történelem nélkül nem értelmezhető az egész, de ez minden ország esetében lebontható, hogy a nagy egész nélkül nem lehet értelmezni, mert hiányozni fog akkor az ok-okozati szál, amely szükséges a megértéshez.
Hogyan jellemeznéd az általános iskolai és a középiskolai történelemoktatást a saját tapasztalataid alapján?
Őszintén megmondom neked, hogy nagyon tanárfüggő az iskolai oktatás, mert ha az oktatási rendszeren múlott volna, akkor „segghülye” maradtam volna. Nyílván kellett hozzá egy jó alap, aki meg szerettette velem a történelmet és el tudott indítani valamerre és az én tapasztalatom alapján több minden múlik a tanáron, hogy hogyan adja át az anyagot, de nyílván, ehhez kell a diák is, akinek kellő nyitottsággal kell rendelkeznie, mert ha teljes mértékben ellenáll az egésznek, akkor hiába nagyon jó a tanár nem fogja megszeretni a történelmet. Nagyon fontos, hogy lekösse a gyerek figyelmét a tanár, mert ha az nem sikerül, akkor veszett az egész.
Mi a legnagyobb erőssége, illetve hiányossága a hazai történelemoktatásnak?
Jól belekérdeztél, ez egy nagyon nehéz kérdés. Amivel talán erősíteni lehetne a történelemoktatásunkat az az, hogy kicsikét jobban „ráfekszenek” esetleg a magyar történelem oktatására nem azt mondom, hogy ami most megy az jó irány, mert az szerintem egy kicsit „történelemhamisítás”, de az szerintem pozitív, hogy ha a magyar történelmét oldalát próbálni jobban erőltetni az oktatási rendszerünk, de itt megint csak azt tudom elmondani, amit már az előbb is, hogy nem az oktatási rendszeren múlik ez az egész, mert vélemény szerint az egész rendszer ennek a 30%-át teszi csak ki és lehet, hogy ezzel sokat mondtam. A maradék az mind a tanártól függ, de rajta rengeteg múlik!
Mit gondolsz a korodbeli iskolatársaid, barátaid történelem iránti érdeklődéséről, tudásáról, mennyire vannak tisztában a múlt eseményeivel?
Ez elég depresszív, mert én azt veszem észre, hogy nagyon kevés embert érdekel, a tudásról pedig ne is beszéljünk, az tényleg a tragikus szint és még nem is megyek bele az egyetemes töribe csak a magyarba, az a fogalmatlanság, hogy nem tudják a példa kedvéért, hogy ki az a Könyves Kálmán és az a tapasztalatom, hogy ez csak egyre rosszabb lesz. Már a nálam egy évvel fiatalabbak esetében is nagy a szakadék, de ha csak a mai kilencedikesekre gondolok ott még depresszívebb az egész, mert rájuk nézek és fogom a fejemet, hogy jóságos atyaúristen és ezt nem értem, hogy egy hogyan lesz jobb, úgyhogy fel van adva a lecke neked, ha már tanítani fogsz.
Mi szükséges ahhoz, hogy az emberek érdeklődését felkeltsük a történelem, a múlt iránt, hogyan lehet vonzóvá tenni a múlt feltérképezését?
Először is az a legfontosabb, hogy gyakorlatiasabbá és érdekessé tegyük a történelmet az átlagember számára, hogy fogékony legyen rá. Ha ezt iskolai szinten nézzük, akkor interaktívabbá kellene tenni az órákat, a nagyközönség szintjén pedig jobban és közelebb hozni a múltat, például blogok formájában, mert az is egy „kurva jó ötlet” vagy több tévéműsor, filmek, sorozatok gyártása, készítése, amelyek tényleg közelebb hozzák az embereket a történelemhez, mert az emberek nagy százaléka ezekre úgy néz, hogy phú történelem és inkább elkapcsol máshová. Ez azért lenne fontos, hogy egy átlagember is elgondolkozzon rajta és az már nagy sikernek számít meg egy idő után mit ad isten akár megszeresse.
Gondolom akkor a filmek és sorozatok terén is kedveled a történelem témájú műveket?
Ez így igaz, kedvelem a világháborúkról szólóakat, de a kosztümös filmeket és sorozatokat is, én ebben teljesen „mindenevő” vagyok. Nyílván fontos, hogy ne essen át a ló túloldalára, hogy ne legyen nagyon műszagú az egész, illetve érezni rajta, hogy ennek más forgatókönyve van, mint ami a valóságban megtörtént. Az átlagember számára azért jelenthetnek ezek egy plusz dolgot, mert egy vizuális képet adhat a történelemről.
Könyvek terén is „mindenevő” vagy?
Igazából ott is nagyon végletes az egész van például több, alapvetően fantasy, de mégis töris kapcsolatom, mint például a Trianon küldetés, Az ember a Fellegvárban vagy a klasszikusabbakat is szeretem, mint például az Egri csillagokat, A kőszívű ember fiai, tehát abszolút ebben is mindenevő vagyok, lehet ezt mondani.
Az általános vagy a középiskolában részt vettél-e valamilyen versenyen, történelmi megemlékezésben, történelmi jellegű programban?
Hajaj, de mennyiszer. Bekezdtem itt még az általános iskolában hetedik osztályos koromban a március 15-i megemlékezés kapcsán nyílván ez még egy kezdetleges dolog volt. Utána a gimnáziumban 10. osztálytól kezdve minden évben részt vettem a március 15-i és az október 23-i megemlékezésben, amely már egy profibb környezetben zajlott és sokkal másabb volt megélni, mint hetedikesként ezt az egészet, ehhez az is hozzájárult, hogy aki szervezte a március 15-i megemlékezéseket a Hajagos József, ő neki eszméletlen mennyiségű tudása van, hogy az egyetemi szint nem is középiskolai, neki tulajdonképpen az 1848 az életműve. Olyan szempontból professzionális, hogy egy-egy műsor egy-egy személyt jár körül és nem ugyanaz minden évben, valamint istentelen háttér információval rendelkezik, amely a visszajelzések alapján iszonyat monoton volt, de tényleg lenyűgöző volt maga egy-egy megemlékezésben részt venni. Ezeket a műsorokat a színpadon a diákoknak, nagyközönségnek is előadtuk meg felvétel is készült belőle, amelynek a helyszíne nyílván más volt nem a művelődési ház, hanem akár az iskola épülete, udvara vagy Gyöngyösön például a Kossuth-szobor vagy a főtéren a cukrászda.
Mi a személyes véleményed a történelmi blogokról, mennyire korszerű ez manapság, mi a titka egy jó blognak és mi a véleményed a saját blogomról?
Igazából ugyanazt tudom elmondani neked, mint a múltkor, hogy az tetszik a saját blogodban, hogy nem feltétlen a gyakori témákat fejtegeted meg az, hogy a cikkeid kontextusba vannak helyezve tényleg azzal, hogy előtte mi volt a forrás, honnan indult ki az egész, utána maga a lényeg és amit nagyon sokan nem csinálnak, hogy milyen utóhatása, végeredménye volt ennek az egésznek és nagyon fontos, hogy legyen szubjektív vélemény is egy blogon és ez tiéden megtalálható. Nekem abszolút korszerűnek tűnik a blogod, amikor megnéztem, olvastam róla egy-két cikket, de amit láttam az nagyon tetszett nekem. Egyébként én is gondolkozok blogban, miután a történelem mellett a zenéhez kötődik a másik, nagy érdeklődésem én majd e téren tervezek, de majd ha lesz több időm rá.
Vannak-e esetleg távlati céljaid a történelemmel kapcsolatban, és ha igen, akkor ez inkább személyes érdeklődés szintjén vagy a továbbtanulással kapcsolatban?
Továbbtanulásom esetében nyílván szükséges a történelem már csak az emelt szintű érettségi miatt, de önmagában nagyon mit kezdeni nem tudok vele, mert a tanári pálya egyáltalán nem vonz és mást pedig nem látok ezzel kapcsolatban, de hobbi szinten mindenképpen megmarad a filmek, sorozatok vagy játékok terén, illetve a zenetörténet az nyílván érdekel és érdekelni is fog, de ez is eléggé „speckós” terület. Amúgy fájó pont, hogy ezzel nem tudok mit csinálni, amúgy szeretném, de a tanári pályán kívül nem jut eszembe más út ezzel kapcsolatban jelenleg.
Ezekért a beszélgetésekért érdemes csinálni ezt az egészet, mert öröm volt nekem tapasztalni, hogy vannak olyan fiatalok, mint a Bence, akit a történelem tényleg érdekel és lehetett vele értelmes, tartalommal teli diskurzust folytatni, ami erőt meríthet nekem a most kezdődő tanári, kutatói pályám kapcsán, hogy a mai fiatalság egyáltalán nem reménytelen és tudnak ők gondolkodni, csak fontos a tanár személyisége, hogy mindezt kihozza belőlük. A blog olvasói majd a későbbiekben találkozhatnak még Bencével, akinek majd írásai fognak megjelenni a felületemen.
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
