(A köztársaság kikiáltása a parlament előtt 1918. november 16-án, forrás: Wikipédia)
A népköztársaság kifejezés többek eszébe az 1949 és 1989 között fennálló kommunista Magyarországot juttathatja, azonban a népköztársaság kifejezés már 1918-ban is használatos volt, ugyanis ez lett a Monarchia összeomlását követően, az államunk életében először az ország hivatalos neve, amely az első, demokratikus köztársasági időszakot jelentette Magyarországon 1918 novembere és 1919 márciusa között. Tehát nem összekeverendő az 1918-19-es népköztársasági kifejezés, az 1949 és 1989 közötti használattal, mert az utóbbi az egy szocialista, kommunista állam volt, míg az előbbi demokratikusnak mondható köztársaság, amely elé mintegy megerősítő szónak került a nép kifejezés, amely tulajdonképpen fölösleges is oda, mert a nép is ugyanazt jelenti, mint a köz, tehát a kettős jelzőnek ebben a használatban nincs értelme.
Ez a cikk az 1918-19-es első magyar köztársasági időszakot fogja bemutatni, kezdve az előzményekkel, hogy hogyan is jutottunk el ide, milyen gazdasági, politikai és társadalmi körülmények között kellett működnie és mi okozta az első köztársaság bukását.
(Európa térképe 1918-ban, forrás: Wikipédia)
1918 őszére a központi hatalmak, tehát a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia (OMM) teljes katonai vereséget szenvedtek és ez hamarosan azzal párosult, hogy a Monarchia különböző nemzetiségei egymás után kiáltották ki a függetlenségüket és elszakadásukat a birodalomtól, tehát a Monarchiát semmi sem mentette meg a teljes összeomlástól. Ugyan IV. Károly október 16-án még próbálkozott azzal, hogy elismerte a születőben lévő különbönző nemzeti tanácsokat és autonómiát biztosított volna a számukra, de ez ekkora már édes kevés volt.
(IV. Károly osztrák császár és magyar király, forrás: elsovilaghaboru.com)
A magyar politikai élet szereplői 1918 őszén arra a megállapításra jutottak, hogy a közös ügyek rendszerét meg kell szüntetni és Ausztriát, valamint Magyarországot kizárólag az uralkodó személye kösse össze. Ez volt a kormány és maga a miniszterelnök Wekerle Sándor álláspontja is. Azonban ez ekkora már egy túlhaladott álláspont volt. Már maguk a függetlenségiek is többet, a teljes függetlenséget kívántak megvalósítani. Ez volt a függetlenségi vezérférfiú, Károlyi Mihály véleménye is. Károlyi október 16-i, Wekerle beszédét követő felszólalása végén felirati javaslatot terjesztett elő, amelynek első pontja a “politikailag, katonailag, gazdaságilag
önálló és minden más államtól független Magyarország” követelése volt.
(Wekerle Sándor miniszterelnök, aki 1917 és 1918 között már harmadjára volt az ország miniszterelnöke, forrás: Turulmadár nyomán)
(Károly Mihály parlamenti képviselő, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt tagja, a háborúnak végig az ellenzője volt, forrás: SZTE Elektronikus Tananyag Archívum)
A továbbiakban a felirat demokratikus szabadságjogokat és földreformot, valamint a béketárgyalások haladéktalanul megindítását követelte. Ezeket a nézeteket egyre többen kezdték el támogatni és mellé álltak. Október 17-én maga a házelnök, a korábbi miniszterelnök Tisza István is elismerte a parlamentben, hogy a háborút elvesztettük.
(Tisza István házelnök, korábbi miniszterelnök, forrás: Wikipédia)
Október 23-án Wekerle lemondott a miniszterelnöki posztról és egy koalíciós kormány felállítására tett javaslatot. Innentől kezdve az események azonban még inkább felgyorsultak és tulajdonképpen egy hét alatt elsöpörték a fennálló politikai struktúrát. Időközben október 24-én megalakult a függetlenségi, a radikális és a szociáldemokrata párt vezetésével a Magyar Nemzeti Tanács, amely egy háborúellenes, a wilsoni elvekben (a népek önrendelkezésében) bízó testület volt a többi nemzetiségi tanácshoz hasonlóan. Ennek a tanácsnak az elnöke Károlyi Mihály lett és megfogalmazták a követeléseiket: “A képviselőház azonnali feloszlatása. Új választás az általános, egyenlő és titkos, a nőkre is kiterjedı választójog alapján.” Majd: “A népek önrendelkezési jogát a wilsoni elvek alapján biztosítani kell az ország nem magyar ajkú népeinek, attól a reménytől áthatva, hogy Magyarország területi integritását ezek az elvek nem veszélyeztetik, de biztosabb alapokra helyezik.” Mindehhez járultak a különbözı szociálpolitikai követelések – “a fenyegető éhínség elhárítására”.
(A Magyar Nemzeti Tanács 1918 november elején, forrás: Wikipédia)
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a Nemzeti Tanács és Károlyi Mihály esetében sem merült fel még az államforma kérdése, a megváltoztatása. Az ország államformáját alkotmányos monarchiaként kívánták meghatározni. A vezető politikusok nagyon is jól ismerték az ország állapotát, a tömegek indulatait. Tudhatták,
hogy ha ezek az indulatok elszabadulnak, akkor a következmények beláthatatlanokká válnak. Így szükségesnek tartották, hogy stabil, erős elhatározottsággal rendelkező kormány álljon fel.
Az új politikai berendezkedésre az igény október 30-31-én merült fel. Ez volt az úgynevezett őszirózsás forradalom, amikor a frontról hazatérő katonák letépték a sapkájukról a császári és királyi jelvényt az úgynevezett k.u.k. jelvényt és helyette őszirózsát tűztek oda.
(Őszirózsa a k.u.k. jelvény helyett és a kabátokon, forrás: Csepeliek újsága)
A katonák mellett a civilek is megtalálhatóak voltak a utcákon, akik tüntetésekkel és sztrájkokkal igyekezték kimutatni az elégedetlenségüket. A tüntető munkás- és katonatömegek azonosultak a Magyar Nemzeti Tanács céljaival és felháborodtak azon, hogy József főherceg Károlyi helyett Hadik János grófot nevezte ki miniszterelnökké. Megakadályozták a Nemzeti Tanácsra már felesküdött katonaság elszállítását Budapestről és követelték Károlyi Mihály miniszterelnökké történő kinevezését. Az események hatására másnap hajnalban Hadik János lemondott és helyette József főherceg, aki ekkor a Magyar Királyság királyi helytartója volt, a király beleegyezésével kinevezte Károlyi Mihályt miniszterelnökké október 31-én.
(Hadik János, 1918. októberében 1 napig volt miniszterelnök, forrás: Wikipédia)
(Habsburg József főherceg, a Magyar Királyság királyi helytartója 1918 októbere és novembere között, forrás: Wikipédia)
Ezt követően 1918. november 3-án a Monarchia Padovában fegyverszünetet kötött, majd november 11-én véget ért az első (nagy) világháború. November 12-én Ausztriában kikiáltották a köztársaságot, majd másnap november 13-án IV. Károly felfüggesztette a királyi jogainak a gyakorlását, valamint ezen a napon megkötötték a belgrádi egyezményt, amely déli és keleti demarkációs vonalak húzását jelentette, azaz egy ideiglenes határvonalat húztak, amely a végleges határvonal megállapításáig maradt.
(IV. Károly eckartsaui nyilatkozata 1918. november 13-án, forrás: Wikipédia)
A nyilatkozat szövege:
"Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.
Kelt: Eckartsau ezerkilencszáz tizennyolc, november hó tizenharmadikán.
Károly"
(A belgrádi egyezmény eredménye forrás: Trianon Múzeum)
Innentől kezdve nem lehetett tovább halogatni a döntést az államforma ügyében. 1918. november 16-án a Képviselőház kimondta a feloszlatását, a Főrendiház pedig felfüggesztette a tevékenységét. Ezt követően a parlament kupolatermében a Nemzeti Tanács megszavazta azt a határozatot, amely szerint az ország független és önálló Népköztársasággá válik. Úgy határoztak még, hogy nem választanak államfőt, hanem minden hatalmat a kormány kezébe helyeznek. A határozatot a főhatalom híján Károlyi Mihály miniszterelnök írta alá, akit egyébként 2 hónappal később 1919 januárjában megválasztanak köztársasági elnökké elsőként a magyar történelem során. Ezt követően az Országgyűlés főlépcsőjén az addigra összegyűlt tömeg előtt Bokányi Dezső szociáldemokrata politikus kiáltotta ki a népköztársaságot. “A köztársaság helyett azért használták a népköztársaság kitételt, hogy ezzel is jelezzék az új Magyarország demokratikus, szociális, szóval népi jellegét. Köztársaság ugyanis van arisztokratikus és sok másféle jellegű is.”
(A köztársaság kikiáltása 1918. november 16-án, forrás: Filmhíradók Online)
(A sajtó beszámolója a köztársaság kikiáltásáról, forrás: Mérce)
Az első magyar köztársaság tehát 1918. november 16-a és 1919. március 21-e között működött. Ez alatt az idő alatt két kormány is működött. Az első két hónapban a Károlyi Mihály miniszterelnök vezette kormány irányította az országot, de 1919. január 11-én az ideiglenes törvényhozói hatalmat birtokló Magyar Nemzeti Tanács ideiglenes államfővé ezzel Magyarország első köztársasági elnökévé választotta meg Károlyit, így tőle a miniszterelnöki posztot majd Berinkey Dénes veszi át egészen március 21-ig.
(Az első magyar népkormány Károlyi Mihály miniszterelnök vezetésével, forrás: Wikipédia)
Az ország ínséges helyzetével szemben a kormány tehetetlen volt. A politikai reformok útján azonban (a rendelkezésére álló jó szakértői gárda segítségével) előrehaladhatott. Számos törvényjavaslatot és rendeletet készítettek elő és fogadtak el, mint például az új választójogi törvény, amely alapján minden bármelyik magyar nyelven írni-olvasni tudó 21 éven felüli férfi és 24 éven felüli nő szavazati jogot kapott. Az új törvény alapján tartandó általános választásokat 1919 áprilisára tűzték ki.
Törvénybe iktatták a sajtó-, az egyesülési és gyülekezési szabadságot. A háború következtében az összeomlás szélére sodródott gazdaság, a tömegessé vált nyomor és infláció körülményei között vezették be a szociális reformokat: a munkanélküli-segélyt, az adóhátralék elengedését, a 14 éven aluli gyermekek foglalkoztatásának betiltását, emelték a béreket, a leszerelt katonáknak jelképes végkielégítést adtak, tervezték a nyolc órás munkanap bevezetését és a társadalombiztosítás kiterjesztését.
Az ipar esetében felmerült az úgynevezett szocializálások, azaz 1945 utáni értelmében az államosítás, amelyet kormány szociáldemokrata tagjai sürgettek, de a függetlenségipárti és radikális képviselők elleneztek. Ez a lépés még ekkor nem ment végbe, majd a tanácsköztársaság fog ezzel megpróbálkozni, de az idejük rövidsége miatt kudarcot vallanak e téren is.
A földosztás vagy földreform kérdése nagy vitákat generált a kormányzóerők soraiban, mert egyedül a Károlyi-féle függetlenségi párt szimpatizált ezzel, a szociáldemokraták ezt mereven elutasították. A Kun Béla vezette kommunisták pedig megváltás nélküli kisajátítást szorgalmaztak. Heves vitákat követően 1919. február 15-én a nagybirtokosok, a katolikus egyház és a szociáldemokraták különböző javaslatait meghallgatva fogadták el “A földmívelő nép földhözjuttatásáról szóló 1919. évi XVIII. néptörvényt”, amely s lehetıvé tette az 500 holdon felüli nagybirtok és a 200 holdon felüli egyházi birtok kártérítéssel történı kisajátítását. A törvény 5-20 holdas családi birtokok létrehozását irányozta elő. Tervezte 1-5 hold kiterjedésű “családi kertek” létesítését, továbbá a felosztandó terület 10%-ára 200 holdas középbirtokok létesítését. Elsősorban a gazdasági cselédséget kívánták földhöz juttatni, előnyben részesítve a hadviselteket, hadirokkantakat, illetve azok hozzátartozóit. A parcellázást azonban csak Károlyi maga kezdte meg kápolnai birtokán 1919. február 23-án.
(Károlyi Mihály kápolnai birtokán megkezdi a földosztást, forrás: Filmhíradók Online)
Mi járult hozzá az első magyar köztársaság bukásához? Egyrészről az, hogy már a köztársaság megalakulását követően folyamatos viták bontották meg a korábbi egységet a függetlenségi, a radikális, illetve szociáldemokrata párti politikusok között, például a földreform, a választójog, az ipar államosítása, a külpolitika kapcsán.
Másrészről a Károlyi-kormány végig azon az állásponton volt, hogy az antanttal egy jó kapcsolatot kell fenntartani és bármi áron kerülni kell a további küzdelmeket a nemzetiségekkel. Ez illúzió volt. mert az antant az újonnan létrejövő államokat, mint például a románokat, a csehszlovákokat, valamint a szerbek vezette délszláv államot támogatta és nem ellenezték azt a lépésüket, amikor a belgrádi katonai konvenciót felrúgva, ezek az államok a hadseregükkel megindultak északról minél délebbre, délebbről minél északabbra és keletről minél nyugatabbra.
(Magyarország katonai helyzetét bemutató térkép 1918 novembere és 1919 áprilisa között, forrás: Trianon Múzeum)
Februárban–márciusban a kormány valóban – minden korábbinál erőteljesebben – két tűz közé került. 1919 február végén kiadták az 1919. XX. néptörvényt (“a forradalom vívmányait veszélyeztetı
egyének rendőri felügyelet alá helyezéséről és őrizet alá vételéről”). Ezzel megpróbáltak leszámolni a szélsőbaloldali kommunistákkal és a szélsőjobboldali személyekkel, akik a régi rendszer szolgálták. A kormány igyekezett kapcsolatokat építeni a nyugati nagyhatalmakkal, de támogatást sehonnan sem kapott.
A Köztársaságot 1919 márciusának közepén elérte a végzet. Ugyanis az antant 1919. március 20-án egy ultimátumot adott át a magyar kormánynak, amelyet Vix-jegyzéknek nevezünk, pedig nem Fernand Vix francia vezérkari alezredes fogalmazta meg, hanem a Belgrádban székelő francia magyarországi hadsereg ideiglenes parancsnoka, Paul de Lobit hadosztálytábornok írt, de Vix adta át a magyar kormánynak. A jegyzék a Tiszántúl keleti, színtiszta magyarlakta részének a katonai kiürítését írta elő, hogy azt a román csapatok szállják meg. Ezt a jegyzéket az abban szereplő kérést a kormány és Károlyi Mihály nem fogadta el, de nem is utasította el.
(Fernand Vix francia vezérkari alezredes a kép közepén, forrás: Wikipédia)
(A térképen lilával jelölt kiürítendő, semleges zóna, forrás: Wikipédia)
Károlyi úgy vélte, egy új, tisztán szociáldemokrata kormány alakításával, amelyet – a kialakult helyzetre való tekintettel – támogatnának mind a polgári erők, mind pedig a kommunisták, még elkerülhető az anarchia és a bolsevizmus. Az új kormány megtagadhatja az antant követelését. Károlyi még aznap megfogalmazta és aláírta a jegyzék tartalmát elutasító pár soros válaszát, miszerint a Magyar Köztársaság kormányának nem áll módjában a békekonferencia döntését tudomásul venni és végrehajtásában közreműködni.
Azonban másnap a szociáldemokrata és a kommunista párt egyesült és létrejött a Magyarországi Szocialista Párt és kikiáltották a proletárdiktatúrát vagyis a Tanácsköztársaságot. Károlyi meg kívánta tartani államfői hatalmát, s tervezte az új kormányt kinevezését. A szociáldemokraták és a kommunisták kiegyezéséről, valamint a proletárdiktatúra kikiáltásáról akkor értesült, amikor utólag alá akarták íratni vele saját lemondását. Ezen időpontra viszont már aláhamisított aláírásával plakátokon és a Népszavában is utcára került a lemondásáról és a hatalom átadásáról szóló kiáltvány. Így tehát véget ért 4 hónapnyi működés után az első magyar köztársaság!
(A tanácsköztársaság kikiáltása 1919. március 21-én, forrás: MTVA Archívum)
(Károlyi Mihály nevével hamisított plakát, forrás: Europeana)
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Vizi László Tamás (2018): Az első magyar köztársaság születése: Budapest, 1918. november. 16. Acta Scientiarum Socialium. 48. sz. 59-67. http://real.mtak.hu/168500/1/Vizi_v4.pdf (2023. 11. 16.)
- Erényi Tibor (1990): Magyar Köztársaság 1918-1919-ben. In: A köztársasági eszme és mozgalom Magyarországon. Budapest, 1990. 27–43. https://polhist.hu/wp content/uploads/2017/09/erenyi_koztarsasag_1918_1919.pdf (2023. 11. 16.)
- Magyarország története (televíziós sorozat). 34. rész. A háború vége és a forradalmak. Magyarország története című könyvsorozat alapján. Kossuth Kiadó 2009. https://www.youtube.com/watch?v=KOV2KGA-kD8 (2023. 11. 16.)
