(A kehidakustányi Deák-kúria, forrás: Wikipédia)
„Még az a gondolat is kellemetlen volt neki, hogy otthonát az országgyűlés miatt elhagyja.” Jól érezte magát Kehidán. Ebédvendégei rendszerint a helyi pap vagy saját gazdatisztje volt. Otthonában sokan és szívesen látogattak hozzá. Ebben nagy szerepe volt kifogyhatatlan történeteinek. A település, ahol élt nem a munka, hanem a tökéletes kikapcsolódás színtere volt. Mindent elolvasott, ami a keze ügyébe került. Élénk levelezésbe állt barátaival. Állítólag remek kertész volt. Minden fajta pipát gyűjtött; nemcsak őrizte, hanem - szenvedélyes dohányos lévén - használta is azokat.
Jól felszerelt műhelyében - asztalosokat megszégyenítő kivitelben - készített bútorokat és más felszerelési tárgyakat. Szívesen fúrt-faragott különböző figurákat, sétabotot, pipákat, dísztárgyakat, ajándékul vendégeinek. Mindennek nagy szerepe lehetett kivételes emlékező tehetségének és képzelőerejének ébrentartásához. Deák - amikor jóval később - országosan ismert személyiség lett ismeretségi körében igen nagyra becsülték ezeket a tárgyakat. Leggyakrabban Zalaszentlászlóra járt pihenni. A település kb. huszonöt kilométerre volt Kehidához. Itt élt sógora, Oszterhuber-Tarányi József feleségével, Deák testvérével, Klárával.
Ha elhagyta Zalaszentlászlót, mert a fővárosba vagy Pozsonyba kellett utaznia az országgyűlésre mindig vitt magával egy bevásárló listát, a Zalában nem kapható dolgokról. Emellett elküldött Klárának mindent, amit meglátott és amiről azt gondolta, hogy örömet okoz neki. Így jutott Klárához sok kalap, divatos csecsebecse, vetőmag, „hasznos és haszontalan dolgok özöne.” Deák sohasem hódolt a játékos szenvedélyeknek. Nem táncolt, nem kártyázott, szeszes italt nem fogyasztott. A biliárd játéknak is csupán passzív szemlélője volt. Vörösmarty Ilona gyámleánya kiemeli, hogy „sohasem játszott semmiféle társasjátékot,” inkább „a másokét szerette nézni.”
Ismeretes volt Deák természetszeretete is. „Mindennapos hosszú sétái, akár kehidai otthonának környékén, a Zala folyócska szeszélyes kanyarulatai mentén vagy a jegenyékkel szegélyezett völgy tágas rétekre és szántókra nyíló síkján….. vagy később már öreg korában a pesti Király utcán átvezető Fa soron, amikor egyik kedvenc tartózkodási helyére, a Városligetbe igyekezett.” Jellegzetes körülmény életében, hogy többnyire tartózkodott érzelmeinek, szeretetének „leplezetlen kinyilvánításától.” Testvéréne, Klára asszonynak és az apa szerepét pótló Antal bátyjának, valamint sógora személyétől eltekintve, szeretetét sohasem juttatta kifejezésre nyílt közvetlenséggel azok iránt, akiket pedig valóban szeretett.
E tekintet talán Vörösmarty Mihály és egy másik barátja Stettner György személye lehetett kivétel. Deák ugyan gyermektelen volt, de a gyerekeket nagyon szerette. Eötvös Károly szerint „remekül feltalálta magát közöttük. Játszott velük, mesélt, órákig tréfálkozott velük tábortűz mellett.”
Közfelkiáltással - 1839. május 6-án - Zala vármegye főkövetévé választották. Még ennek az évnek a nyarán Pozsonyba utazott az országgyűlésre, ahol a reformellenzék egyik elismert vezetőjévé vált.
