(A Margit hídon a tüntetők a Bem-szoborhoz vonulnak október 23-án, forrás: Fortepan)
"Emberlelkű földeken
Sétál gyöngy tekintetem
Titkos madárral sűrűbe száll
Ha érthetnélek süllyedő
Ólomszívű múlt idő
Elmondanád, hogy van hazám" (Részlet a Republic: Emberlelkű földeken című számából, forrás: Zeneszöveg.hu)
(Republic: Emberlelkű földeken, forrás: Youtube)
1956 öröksége, közös történetünk, de az akkori események értelmezése már másra hívja fel a figyelmünket. Ez az ünnep volt már az idők során népi demokratikus mozgalom, ellenforradalom, népfelkelés, forradalom és szabadságharc. Viszont hiába a közös történet, egy kisebbség a kommunisták elnyomták a többséget a magyarságot, pedig a bolsevisták is magyarok voltak! Elárulták saját hazájukat, lepaktáltak és eladták a szovjeteknek Magyarországot! Az ő lelküket és testüket a magyar föld már nem bírja el! De a hősök előtt fejet hajtunk: a Corvin köziek, a nők, a politikai vezető Nagy Imre, de beszélnünk kell azokról is, akiknek kezéhez vér tapad: Gerő, Kádár, Münnich, Hruscsov és a többiek. Tekintsünk 1956-ra, mint a szabadságunk előfutárára, a harmadik magyar köztársaság casus belli-ére, azaz kiváltó okára, amely végül nem rögtön, hanem 33 évvel később hozott csak pozitív eredményt: a független és demokratikus Magyarországot!
1956. október 23-án megmozdult a föld. Egy nép azt mondta, hogy elég volt! Elég volt a kommunista elnyomásból, önkényből, a totális diktatúrából! Az emberek szabadulni akartak, szabadságra vágytak, élni akartak egy demokratikus és független, senkitől és semmitől se függő Magyarországon!
A magyar nép a viharos történelme során számtalan alkalommal volt kiszolgáltatva más, tőle független hatalmi tényezőknek: gondoljunk csak a 11. századra, amikor a Német-római Birodalom szerette volna hűbéresévé tenné az országot és ennek érdekében uralkodókat kent meg és hadsereget küldött hazánkba, de sikerrel nem jártak.
Aztán jöttek a tatárok 1241-ben, pusztítottak és írtottak, de nem tudták maguk alá gyűrni a Magyar Királyságot.
Nem úgy a törökök, akik nem, hogy legyőztek minket, hanem 150 évig itt dekkoltak hazánkban és a kiűzésüket nem segítette, hogy ellentét állt fennt az Erdélyi Fejedelemség és az országot szinte csak új területként számon tartó Habsburg Birodalom között. Az ellentétek, az összefogás hiányának következtében a törökök kiűzése váratott magára.
Majd az oszmánokat követő Habsburgok mindent megtettek, hogy ellentétet szítsanak magyar-magyar és a többi nemzetiség között. A habsburg kormányzat sokszor semmibe vette a magyar politikai és történelmi hagyományokat, a rendi jogokat, majd a megújulást jelentő reformkori elképzeléseket és ugye ennek lett a következménye 1848-1849.
Ugyan a Habsburgok később belátták, hogy nélkülünk nem képesek nagyhatalomként fennmaradni, ezért is történt meg a kiegyezés a két ország között 1867-ben.
Majd aztán jött a 20. század, ahol rengeteg államforma, elképzelés és terv váltotta egymást az emberek csak kapkodva a fejüket, hogy ők még mindig ugyanazon az országban élnek? A század elkezdődött a dualizmussal, a világháború után az első magyar köztársasággal, majd a kommunista tanácsköztársasággal folytatódott. Ezt követte a király nélküli királyság időszaka a Horthy-korszak, majd a nyilas diktatúra és megérkeztek ismét a kommunisták és a Szovjetuniónak kiszolgált, "csicska" államot csináltak Magyarországból.
A kommunista bűnöket, vezetőket és az ő mocskaikat a magyar föld, annyi áldozat és borzalom után már nem bírja el! A demokrácia és a jogállam felszámolása, a szovjet hadsereg itt tartózkodásának legalizálása, a koncepciós perek, támadás az egyház ellen, az ellenzéki pártok felszámolása, az államosítás, a kollektivizálás, a beszolgáltatások, az ávósok tevékenysége, a besúgóhálózat, a mindenre és mindenkire kiterjedő megfigyelés, a nyersanyagok kiszolgáltatása a Szovjetuniónak, az életszínvonal csökkenése, az emberi és politikai jogok korlátozása, semmibe vétele. És még a sort lehetne folytatni...
Ebből egy is sok egy társadalom életében, nemhogy mindegyik egyszerre éri hatásként az embereket. Mindezek ellen lázadtak fel az embereket és követelték már október 23-án a rákosista vezetők leváltását, a szovjet csapatok kivonását, a gazdasági rendszer felülvizsgálatát, a Sztálin-szobor ledöntését, választások megtartását, az emberi és politikai jogot betartását.
Az október 23-i eseményeknek voltak előzményei már 1953-tól kezdve: Sztálin halála, Rákosi meggyengülése, Nagy Imre új szakasz politikája, Hruscsov Sztálin kritikája, a Petőfi kör vitái, a koncepciós perek felülvizsgálata és a lengyelországi események.
Az emberek egységben mondtak nemet az elnyomásra, a zsarnokságra! Új országról álmodtak, ahol érvényesülnek az alapvető emberi és polgári jogok, választásokon kifejezhetjük a véleményünket, de akár írásban és szóban egyaránt, szabadon utazhatunk, vásárolhatunk, azzal töltjük a szabadidőnket, amivel szeretnénk.
Ez az álom azonban nem 1956-ban valósult meg! Ugyanis Moszkva erősebb volt, felhasználva a magyar felkelők nem éppen emberbarát tetteit pl. a pártszékház ostromára és az azt követő lincselésekre gondolok, eldöntötte, hogy vérrel és verejtékkel, de leveri a szabadságharcot és a kibontakozó "szocialista demokrácia" elképzelését, amely Nagy Imréhez köthető.
Moszkva keresett személyt, aki Rákosi után majd rendet tesz és minden olyan mederben folyik majd tovább, mint a forradalom előtt: ez a személy Kádár János volt, aki Nagy Imre államminisztereként és az MSZMP vezetőjeként aljas módon elárulta a forradalom és a felkelők szellemiségét és az addig elért eredményeket (pl. a többpártrendszer bevezetését, a szovjet csapatok kivonását, az ÁVH feloszlatását...) egy új szocializmus mentén élő, de demokratikusabb országot. A moszkvai tárgyaláson kezdetben még védte a magyar forradalmat:
"Tisztelt szovjet elvtársak! Hazánkban október 23-át követően népi demokratikus mozgalom bontakozott ki, amelyet mi magyarok büszkén vállalunk. Mint a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitikára és a kormány tagja vállalom a felelősséget az olyan döntések meghozataláért, mint a többpártrendszer visszaállítása és a semlegesség kimondása. Bár meg kell jegyeznem, hogy Nagy Imre politikájában bizony vannak ellenforradalmi elemek is, mint például Maléter Pál vagy az ÁVH-s katonák meglincselése. A katonai rendcsinálást nem javaslom, amelyre önök nyilván készülnek, mivel ezután a kommunisták hitele a nullával lenne egyenlő."
De később elfogadta és tudomásul vette, hogy a szovjetek egy komoly haderővel lefogják verni a szabadságharcot és őt ültetik bábként a hatalomba. Hruscsov tájékoztatója után már így felelt a szovjet pártvezetőnek Kádár:
"Igen, Önöknek igazuk van. Ahhoz, hogy a helyzet stabilizálódjon, most az Önök segítsége kell. Az ellenforradalmárok kommunistákat gyilkolnak, Nagy Imre pedig fedezi őket."
Nettó hazaárulás, semmi más!
Az utána történő események pedig már ismertek: november 4-én a szovjet csapatok a Forgószél hadművelet keretében belül 7 nap alatt megtörik az ellenállókat.
"Magasztos Éden e kicsiny berek,
bűvös hét napon át szabadság.
Dértől csillámló sárgult levelek,
kerge szélben kelnek víg táncra,
majd testvért lelnek avarágyban.
Mert hang szól: „Ne tovább magyarok!
Kisded játékotoknak itt a vége!”
Ennyi volt vélt szabadságotok,
Moszkvában meghozta döntését
vörösök hatalmas, „Kegyúri Istene”.
November negyedikét írják,
hajnali négy óra tizenöt.
Egy nép jaj-szava Mennybe kiált,
miközben vaskos lánctalpak alatt
nyögve vajúdik vért a rideg köd.
Borul az ég, a föld beleremeg,
macskaköveken harckocsi kaptat.
Segítő kézre áhít e nemzet,
de feketelyukba vész a jajszó,
s a világ megkövülten hallgat.
Hamar szertefoszlik az álom,
vélt szabadság helyett bitófa.
A magyarság java rabláncon;
feneketlen börtönök mélyén,
pribékek által holtra kínozva…
Ma, kopják erdeje tör az égbe;
a volt börtönötök ajtaja nyitva.
Fáklyáink fehéren izzófénye
rajzolja fel a kéklő égre:
Harcotok, nékünk örök stigma!" (Albert Ferenc: 1956. november 4.)
A szabadságharcot követő megtorlás több száz embert végeztek ki, több ezer embert került börtönbe és beskatulyázták őket fasiszta ellenforradalmárnak. Ugyan a rendszer és Kádár János megítélése később sokat javult, változott, de nem tudják magukról lemosni a borzalmat, hogy több ezer ember életét nyomorították meg!
A vágyott szabadság 1989-ben vére elérkezett: megbukott a kommunizmus, megérkezett a nyugati demokrácia szele, szabad választások tartottak, kivonták a szovjet erőket hazánkból, érvényesültek végre az alapvető emberi és polgári jogaink, mindenki azt gondolhatta és tehette, amit akart!
Ez az állapot 36 éve így van, de a hatalmon lévők a rendszerváltás óta próbálkoznak ezeknek a jogoknak a korlátozásával, de csak finom tempóban, nem úgy, mint a kommunisták. De vannak jelek, hogy az 1990 óta hatalmon lévők is olyanok, mint a kommunisták. Aljas hazudozók és csak két tényező számít nekik: a hatalom és a pénz, az ország visszafejlődése és ezáltali tönkretétele nem! A magyar föld nem bírja el a hazaárulók és kizárólag a saját érdekeiket figyelembevevő emberek sorát.
1956-at lényege talán itt fogható meg: jogunk van kifejezni a véleményünket, mégha a hatalmon lévőknek az nem tetszik, mert a kritika befolyásolhatja minden kor kormányzatát, hogy változtasson és hallgassa meg az embereket és akkor elkerülhetőek a szabadságharcok és a véres küzdelmek egymással!
Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport!
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
