(Ferenc József a ravatalán, forrás: Wikipédia)
1916. november 21-én, tehát 109 évvel ezelőtt egy nagy uralkodó távozott az élők sorából. Ferenc József 68 évnyi uralkodásával megelőzte a kortársait, az egyik leghosszabb ideig uralkodott Európában. Pedig uralma első ideje alatt nem volt sok köszönet abban, amit csinált: leverte az oroszokkal karöltve és kegyetlenül megtoroltatta az 1848-1849-es forradalmat és szabadságharcot és nyílt önkényuralmat vezetett be, ahol finoman fogalmazva lábbal tiporták el 1848 eredményeit, a polgári és politikai jogokat és a társadalmi átalakulást.
Megítélésen sokat javított a későbbiekben a változó értékítélete és felismerő képessége, hogy Ausztria Magyarország nélkül nem lesz képes fennmaradni Közép-Európában és egy erős középhatalomként érvényesíteni akaratát a többi nagyhatalom között! Az ő kompromisszumkészségének is köszönhetően született meg a megállapodás Ausztria és Magyarország között és jött létre a dualista Osztrák-Magyar Monarchia, ahol végre elindulhatott hazánk gazdasági fejlődése és érvényesültek az alapvető emberi és polgári jogok. A nép innentől kezdve csak Ferencjóskázta a császár és királyt, aki erőskezű vezetőként irányította a monarchiát egészen haláláig, bár az első világháborúba történő belépésünk némi vitát vált ki az ő megítélése kapcsán, de összességében pozitív volt a negatívumok ellenére is.
(Ferenc József hivatalos portjéra, forrás: Wikipédia)
Ferenc József uralmának nagy része a 19. század második felére esik, amely nem tartozik szorosan a blog tematikájához, de az uralmának a megértése végett szükséges erről is említést tenni!
Az 1830-as születésű főherceg V. Ferdinánd (ur. 1835-1848) elmebetegsége és édesanyja, Zsófia Friderika főhercegné politikai aktivitása nyomán került a hatalom közelébe, amit végül a kibontakozó magyar szabadságharc zűrzavarában, 1848. december 2-án, Olmützben vett át nagybátyjától. Ferenc József trónra ültetése nem csak Ferdinánd betegsége miatt tűnt praktikus lépésnek, hanem azért is, mert az ifjú uralkodót erőteljesen befolyásoló kamarilla úgy vélte, hogy az új császár-király kezét nem kötik meg azok a törvények – jelesül az áprilisi törvénycikkek –, melyeket a lemondásra kényszerített V. Ferdinánd a forradalom szorításában kénytelen volt szentesíteni.
(A lemondatott V. Ferdinánd, forrás: Wikipédia)
(Ferenc József 23 éves korában, forrás: Történelem cikkek.hu)
Azt vallotta, hogy a forradalmakkal szemben a legfontosabb a birodalmi centralizmus és az uralkodó teljhatalma. A hatalom legkeményebb eszközeit alkalmazta: a hadsereget, a rögtönítélő bíróságokat, a kivégzéseket.
Megítélését kezdetben eléggé rontotta a hozzáállása a magyar és az itáliai szabadságharcokhoz. Az 1848-as első olasz függetlenségi háborúban a „piszkos munkát” Haynau irányította, Ferenc József nevében és parancsára. Akasztófák, kivégző osztagok sortüzei, mindhalálig szóló börtönbüntetések kísérték a „bresciai hiéna” megtorló útját. Ferenc József neve az 1848–1849-es forradalmakat követő években Itáliában összeforrt a reakcióval, a zsarnoksággal, a katonai erőre támaszkodó abszolutista hivatalnokrendszerrel, hasonlóképpen, mint Magyarországon.
(Julius Haynau, forrás: Wikipédia)
Az „uralkodócsere” Magyarországon természetesen illegitimnek minősült, a szabadságharc leverése után azonban a bécsi udvar figyelmen kívül hagyhatta a magyar álláspontot; miután Ferenc József Varsóban – meglehetősen megalázó körülmények között – személyesen kérte I. Miklós cár (ur. 1825-1855) segítségét, 1849 júniusában körülbelül 200 000 fős intervenciós sereg érkezett Magyarországra a Habsburgok támogatására, mely augusztusban Világosnál fegyverletételre kényszerítette a honvédseregeket. A császári győzelmet véres megtorlás követte, amiért Ferenc József személyesen is felelős volt, hiszen a kegyetlenségéről hírhedt Haynau tábornokot ő nevezte ki teljhatalmú főparancsnoknak. Az uralkodó ezen lépését egyébként jogszerűnek és szükségesnek ítélte meg, és dolgozószobájában állítólag élete végéig festményt őrzött az 1849 októberében végrehajtott aradi kivégzésekről.
(A világosi fegyverletétel, forrás: Wikipédia)
(Az aradi vértanúk, forrás: Wikipédia)
A szabadságharc leverését követően önkényuralmat vezettek be hazánkban, amelyet a belügyminiszter után Bach-korszaknak neveztek el. Az osztrák belügyminiszter kezébe kerültek az államügyek, aki az osztrák polgári törvénykönyv bevezetésével, a belső vámhatár eltörlésével, valamint a csendőrség felállításával – nem is beszélve a bécsi titkosrendőrség aktivizálásáról. Ez a rendszer 1859-ben megbukott belső gazdasági problémák, államcsőd fenyegetése és külpolitikai okok miatt.
(Alexander Bach belügyminiszter, forrás: Wikipédia)
(Magyarország kerületekre osztása, forrás: NKP)
A Krím-félsziget miatt Oroszország támogatását elveszítette a Habsburg-kormányzat és Itáliában vereséget szenvedtek a francia és piemonti seregektől. Ferenc József menesztette belügyminiszterét és az önkényuralom helyett egy enyhébb kivitelű abszolutizmus vette kezdetét. Át kívánta alakítani a Habsburg Birodalom közigazgatását és alkotmányos berendezkedését, de akadályba ütközött. Ez az akadály a magyar politikai elit volt, akik Deák Ferenc és Teleki László vezetésével nem kívántak engedi 1848 eredményeiből, az április törvényekből, így meghátrálásra kényszerítették az uralkodót.
(A solferinoi csata és Lombardia elvesztése, forrás: Útravaló Történelem)
(Deák Ferenc portréja, forrás: PestBuda)
(Teleki László, forrás: Wikipédia)
Végül az uralkodónak a saját elvein kellett változtatni ahhoz, hogy megegyezzen a magyar politikai réteggel és ehhez hozzájárult az 1866-os königgratzi vereség, ahol eldőlt, hogy Poroszország egyesíti a német területeket és nem Ausztria.
(A königgratzi csata ábrája, forrás: Wikipédia)
Deák Ferenc és Ferenc József 1867-re tulajdonképpen megegyezett egymással az új államalakulat felépítéséről és alapvető elvekről. Ennek következtében elfogadták az 1848-ban trónra lépett Ferenc Józsefet magyar királynak és meg is koronázták Budán, majd létrejött a dualista Osztrák-Magyar Monarchia, amely 1918-ig az első világháború végéig viszonylag stabilan állt fennt Európában. Az ő személye biztosíték volt arra, hogy a soknemzetiségű és sokszínű birodalmat egyben tartsa és erős kezűen kormányozza.
(A kiegyezés következtében létrejött dualista állam, forrás: NKP)
(Ferenc József és Erzsébet királyné koronázása Budán, forrás: Wikipédia)
Az uralkodó személye ekkor vált elfogadottá hazánkban és tulajdonképpen megbocsátották neki a megtorlást. Ugyan 100 évvel később egy másik személy, Kádár János is egy szabadságharc után került hatalomra és megtorlást hajtott végre, de ő egy diktátorként, egy elnyomó kommunista rendszert irányított, míg Ferenc József esetében 1867 után erről nem volt szó, így nem hasonlítanám össze a két személyt!
A belpolitikába ritkán avatkozott be leginkább, akkor, amikor a dualista rendszer fennmaradását veszélyezették ellenzéki, főleg függetlenségpárti csoportok, pártok. A külpolitikában német barátságra és a velük való szövetségre törekedett, amely később abban is megmutatkozott, hogy 1914-ben támogatója volt annak, hogy az OMM hadat üzent Szerbiának és kirobbant az első világháború. A világháború éveiben már nem mutatkozott annyira aktív politikusnak az idős császár.
(Szövetségi rendszerek Európában a világháború előtt, forrás: DigiTöri)
Ferenc József szabadidejében imádta a vadászatot, az erdőjárást, a hadsereget, az egyenruhákat, társaságban és bálokon is megállta a helyét, táncosnak sem volt utolsó: de nem kereste az effajta szórakozást, úgy vélte, elvonja a munkától. Ferenc József életét, halála pillanatáig minden percét a munka határozta meg, a birodalom első hivatalnokaként emlegette magát és így is élt.
Meghatározott rendszer szerint élt:
Nyáron hajnali négy, télen öt órakor kelt, megborotválkozott, majd elfogyasztotta szerény reggelijét, ami általában egy pohár tej volt. Ezután hét óráig leveleket írt vagy az előző napról megmaradt ügyekkel foglalkozott. Hét órakor kérte a kabinetirodák, a császári titkárságok és a hadsereg által aznapra előkészített felterjesztéseket, majd 10 óráig megjegyzésekkel gondosan ellátva visszaküldte azokat. Ezután fogadta a főhadsegédjét, a kabinetfőnököket és másokat, majd átfutotta az általa olvasásra méltónak ítélt egyetlen sajtóterméket, a hivatalos osztrák kormánylapot, a Fremdenblattot.
Ha a kérelmezők meghallgatásával végzett 12 óra előtt, valamint az időjárás is engedte, rövid sétát tett a Burg egyik kertjében. Délben elfogyasztotta ebédjét, mely tésztafélékből és húsételekből (pénteken a böjt miatt halból) állt. Kedvelte a császármorzsát, amit róla neveztek el. Spattenbrau sört, vagy tokaji bort fogyasztott.
Ebédje után tartotta a hivatalos kihallgatásokat, ahol minisztereket, főhercegeket és katonai parancsnokokat fogadott. Három óra körül intézte el a délutáni postát, elolvasta a kivonatolt újságjelentéseket és a kevésbé fontos katonai és polgári előterjesztéseket. Öt órakor megvacsorázott (estebédelt), előtte, ha maradt ideje, a schönbrunni kastély parkjában sétált.
A kora esti étkezés után elolvasta a Fremdenblatt esti számát, majd az esetleg elmaradt ügyekkel foglalkozott, végül nyáron 8, télen 9 óra tájban nyugovóra tért. Minden hétfőn és csütörtökön általános kihallgatásokat tartott.
Akkor sem engedélyezett magának pihenőt, amikor 1916 őszén (86 esztendős volt ekkor, és 68 éve ült trónon) megfázott, így az ártatlan náthából tüdőgyulladás lett. Halálának napján, november 21-én hajnalban 38,1 °C-os láza ellenére már fél négykor íróasztalánál ült. Ebéd után már 39,5 fokos lázat mértek, de dolgozott tovább, rendületlenül. Este hétkor ágyba fektették a már méltatlankodni is alig képes, nagybeteg császárt. Álmában halt meg, este kilenc után öt perccel, 86 éves korában. Amikor november 21-én nyugovóra tért, orvosa jogos aggodalommal kérdezte, mit szándékozik csinálni másnap. „Felkelek, mint máskor” – hangzott a válasz, de nem így történt.
(Ferenc József idős korában, forrás: Wikipédia)
A magyar történelem számára is egy jelentős uralkodó távozott az élők sorából, aki minden családtagját túlélte, de szerencséjére már nem élte meg a birodalma végét, amely az első világháború után be is következett. Nem tudni mi lett volna, ha egy hozzá hasonlú karakterű vezető irányítja a Monarchiát.
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Tarján M. Tamás: Ferenc József halála. Rubicon Online. https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1916-november-21-ferenc-jozsef (2025. 11. 21.)
- Így halt meg Ferenc József. 24.hu. 2022. https://24.hu/tudomany/2022/11/21/ferenc-jozsef-halala-megfazas-tortenelem/ (2025. 11. 21.)
- Horváth Jenő (2016): "Meghalt Ferenc József..." A Nagy Háború blog. https://nagyhaboru.blog.hu/2016/11/16/_meghalt_ferenc_jozsef (2025. 11. 21.)
