Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város elnevezést az Országgyűlés 2005-ben adományozta Balassagyarmat városának, azért a tettéért, amiért 1919 januárjában kiűzte a városból a megszálló csehszlovák erőket. A balassagyarmati felkelés vagy más néven a csehkiverés egy fontos örömteli mozzanata volt az első világháborút követő zűrzavarnak, amelynek következtében végül is a várost nem csatolták 1920 után Magyarországtól.
Balassagyarmat városa ma Nógrád megyében található és annak második legnépesebb települése körülbelül 14-15.000 lakossal. A megye északi részén található és közvetlenül határos a szomszédos Szlovákiával, így határátkelőhely egyben is.
(Balassagyarmat közvetlenül a szlovák határ mellett található)
A város 1918 novemberétől vált fontos tényezővé mind a csehszlovák, mind a magyar fél számára. Ugyanis 1918 október végén az Osztrák-Magyar Monarchia vereséget szenvedett az első világháborúban és elindult a környező népek elszakadása a Monarchiától, de főként Magyarországtól. Ekkor kiáltották ki függetlenségüket a románok, a csehszlovákok, a horvátok, a szerbek is és ez egyben területek elszakadását jelentette. A magyar kormányzatban egy áltálános és folyamatos válsághelyzet vette kezdetét, így indult meg az év novemberében a csehek, a szerbek és a románok támadása az antant (Anglia, Franciaország, USA, Olaszország) jóváhagyásával, így elszakították a Felvidéket, Délvidéket, a Partiumot és Erdélyt, mivel ezekre a területekre fájt a foguk. A tragédia bekövetkeztét elősegítette a kormányzó erők történelmi tévedése is, akik a mindenáron képviselt pacifizmus („békepártiság”) jelszavával meg sem kísérelték a fegyveres védekezést. Károlyiék csak 1919 januárjában kezdték felismerni politikájuk tragikus következményét, és láttak hozzá egy ütőképes haderő létrehozásához.
(Zöld színnel jelzett vonal: A belgrádi egyezményben meghúzott demarkációs vonal, Piros színnel jelzett vonal északon: A front állását jelzi 1919 telén és tavaszán, valamint a csehszlovákok által nagyjából elképzelt határvonalat)
1919 januárjára azonban a csehszlovákok már bevonultak a történelmi Nógrád vármegye északi részére, majd január 3-án Losoncra, egy hétre rá pedig megszállták a szomszédos Hont vármegye székhelyét, Ipolyságot. 1919. január 15-én Augustin Lauka vezetésével a Cseh Légió egy különítménye az Ipolyon átkelve bevonult Balassagyarmatra. Elfoglalták a stratégiai pontokat, így cseh tiszteket neveztek ki a vasútállomás, a posta és a laktanya élére is. A bevonuló katonaság az útjelző táblákat és a közintézmények tábláit cseh nyelvűre cserélte és kimondták a város csatlakozását a megszülető Csehszlovákiához. A megszállás előtt a városban viták folytak arról, hogy fegyveresen ellenálljanak a csehszlovákoknak vagy békésen engedjék be őket és végül a békés fogadtatás mellett döntöttek, ami nagy hibának számított.
(A megszálló cseh katonák)
(A csehek páncélvonattal érkeztek, hogy megszállják a várost)
(Kulcsfontosságú épület volt a balassagyarmati vasútállomás)
A várost vezető Rákóczi István kormánybiztos helyére a korábban elfoglalt Losonc város egy ügyvédjét, Bazovszky Lajost nevezték ki. A Cseh Légió célja az volt, hogy fokozatosan előre haladva megszállja Aszódot, Miskolcot és Gyöngyöst így igazgatása alá került volna a térség gazdag szénmedencéje. A csehszlovákok számára kiemelkedő jelentőségű volt a fontosabb vasútvonalak megszerzése. A város fontosságát növelte Salgótarján közelsége, ahol a megmaradt Magyarország egyetlen jelentősebb szénmezője volt található.
(Rákóczi István a leváltott balassagyarmati vezető)
(A szomszédos országok területi követelései Magyarországgal szemben 1919-ben, zöld színnel láthatóak a csehszlovák igények)
Balassagyarmat az antant által 1918 decemberében kijelölt demarkációs vonal magyar oldalán terült el, így a csehszlovák megszállás az egyezmény előírásai szerint is jogsértő volt. Mégis, az ideérkező cseh vezetők hamarosan érzékeltették a város lakosságával, hogy a megyeszékhelyet a Csehszlovák Köztársaság részének tekintik. Ez az egyértelmű színvallás volt az, amely a város társadalmában megindította az ellenállás szervezését. A nógrádi megyeszékhely lakóinak döntő többsége magyarnak vallotta magát, s nem akart egy idegen állam fennhatósága alá kerülni. A katonaság eközben január 25-én este 9 órától zárórát és kijárási tilalmat vezetett be és elrendelte a fegyverek beszolgáltatását, ami nem ment olyan egyszerűen, így házkutatásokba kezdtek.
A leváltott Rákóczi István vezetésével a város korábbi tisztségviselői és a polgárság vezetői január 27-én, titokban összegyűltek és fogadalmat tettek a Cseh Légió kiűzésére és elkezdték szervezni a megszállókkal szembeni ellenállást. Másnap a vasutasok küldöttséget menesztettek Magyarnándorba, az ott állomásozó katonaság vezetőihez, Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosokhoz, segítségüket kérve a megszállók kiveréséhez.
(Vizy Zsigmond az ellenállók egyik parancsnoka)
1919. január 29-én Bajatz és Vizy századosok csapatai, kiegészülve a balassagyarmati vasutasokkal, hajnali négy órakor támadást intéztek a csehszlovák katonaság ellen. Kezdetét vette a csehkiverés folyamata. A haderők létszáma a következőképpen alakult: A Cseh Légiónak egy kisebb egysége volt jelen a városban, míg magyar oldalon körülbelül 200 felfegyverzett katona plusz a felfegyverzett lakosság. Bajatz százados vezetésével három szakasz és egy géppuska feladata volt a laktanya hátsó frontjának a megtámadása, az Ipoly kishídjának elfoglalása, valamint a vasútállomás birtokbavétele. Vizyéknek a másik oldalról kellett megostromolni a laktanyát. Egy különítmény pedig a város különböző stratégiai pontjait szállta meg.
(A balassagyarmati laktanya)
A laktanya elfoglalása végül is nem sikerült, de ezzel ellentétben a támadók elfoglalták a vasútállomást. Időközben a laktanya elleni sikertelen akció hírére a város elöljárósága megkezdte a polgárság szervezését. Huszár Aladár másodfőjegyző lett a városparancsnok. A megszervezett polgárok egy része a temetőnél járőrözött, illetve puskatűz alá fogott egy Losonc felől érkező vonatot. Másik részük a városban cirkált. A lakosok – köztük balassis diákok –, hogy elhitessék a csehekkel a katonaság jelenlétét, a környező háztetőkről, épületekből lőtték a laktanyát. Ez meg is hozta a várva várt sikert az iglói géppuskásokkal kiegészülve sikerült megadásra kényszeríteni a cseheket!
(A harcoló magyar katonák)
(Balassagyarmat felfegyverzett lakossága, akik között szép számmal diákok is voltak)
(Az iglói géppuskások egyik csoportja)
A következő napokban az Ipoly teljes bal partja felszabadult, így sikerült a demarkációs vonalat átlépő cseheket meghátrálásra kényszeríteni. Balassagyarmat a kezdetektől őrzi a hősi vállalkozás emlékét. A városháza falán 1922. október 29-én helyezték el a ma is ott díszelgő emléktáblát, 1998-ban a város képviselő-testülete január 29-ét a város ünnepnapjává nyílvánította, a legbátrabb város elnevezés belekerült a város címerébe, Balassagyarmat központja pedig megkapta a Civitas Fortissima tér elnevezést.
(A Civitas Fortissima szobor a város főterén)
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Civitas Fortissima - A balassagyarmati "csehkiverés" története. Gyarmati Hírek kiadványa, Főszerk.: Szilágyi Norbert, Gyarmati Média Kht, Nógrád Megyei Levéltár, Balassagyarmat 2019. https://balassagyarmat.hu/wp-content/uploads/2019/08/civitas.pdf (2023. 01. 21.)
- A "legbátrabb város". Magyar Honvédség online felülete. Honvedelem.hu https://honvedelem.hu/hatter/multidezo/a-legbatrabb-varos.html (2023. 01. 21.)
