A Magyar Demokrata Fórum (MDF) egyik választási plakátja 1990-ből, amely már élt a ma jól ismert eszközzel: az ellenfél lejáratása minden áron! Itt éppen a közvélemény-kutatások alapján is elmondható legnagyobb ellenfelüket a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) egyik mondatát próbálták kiforgatni és a saját javukra felhasználni. Tehát már itt is megmutatkozott az, ami a későbbi kampányokban is, hogy sokkal fontosabb az emberek érzéseire való hatás, az ellenfél lejáratása, mint a programok bemutatása és az érdemi viták folytatása. Ez a cikk Magyarország első szabad választását és annak kampányát mutatja be.
Magyarországon a kommunizmus 1989. október 23-án ért véget, amikor is kikiáltották a Harmadik Magyar Köztársaságot és ezzel lehetővé vált, hogy a szavazópolgárok az urnákhoz járulva döntsenek a jövendőbeli politikai felállásról 1990 tavaszán. De ennyire ne szaladjunk előre fontos megjegyezni az 1989 júniusa és szeptembere között zajlott úgynevezett nemzeti kerekasztal tárgyalásokat, amelyek során tárgyalóasztalhoz ült egymással az állampárt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), az ellenzéki pártok így a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP), a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és harmadik tárgyaló félként pedig különböző társadalmi szervezetek és mozgalmak. 1989. szeptember 18-án született a felek között megállapodás, amely többek között tartalmazta a választási feltételek kidolgozását is és ezt a parlament 1989. október 20-án elfogadta.
(Ez a kép még az ellenzéki kerekasztal tárgyalásokon készült, de ők képviselték az ellenzéket a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon is. Résztvevők (balról-jobbra): Horváth Balázs későbbi belügyminiszter (MDF), Antall József későbbi miniszterelnök (MDF), Szabad György későbbi házelnök (MDF), Orbán Viktor a Fidesz vezetője)
A magyar választási rendszert német minta alapján dolgozták, amelyben a vegyes elemek domináltak. Lényege, hogy A 386 fős, egykamarás parlamentbe 176-an egyéni választókerületben, minimum 58-an országos és maximum 152-en területi pártlistákról szerzett mandátummal juthattak be. Pártlistáról akkor lehetett mandátumot szerezni, ha a pártlistára leadott szavazatok országos átlagban meghaladták az 5%-os küszöböt. (Az első, 1990-es választáson ez a határ még 4% volt.) A választók közvetlenül az egyéni jelöltekre és a pártok területi (19 megyei és 1 fővárosi) listáira szavazhattak, lakóhely szerint. Az országos listákra közvetlenül nem lehetett szavazni: ezeken az úgynevezett töredékszavazatok alapján oszlottak el a mandátumokat. A töredékszavazatok visszaszámlálásának az volt a fontos szerepe, hogy kompenzálja azokat a pártokat, amelyek veszítenek a választásokon és a győztes párt ne nyerje magát túl, mint amennyi mandátumot a szavazatai alapján megérdemelne.
(Az egyéni választókerületek határai 1989 és 2011 között)
A választás két fordulós lett. Az első fordulóban minden választónak két szavazata volt: egy-egy voksot lehetett leadni az egyéni jelöltek, illetve a területi pártlisták valamelyikére. Az első szavazási forduló akkor volt érvényes, ha a választók több mint fele leadta szavazatát, és akkor eredményes, ha valamelyik egyéni jelölt megszerezte a szavazatok több mint 50%-át. A pártok a területi listákra leadott szavazatok arányában kaptak mandátumot. Második szavazási fordulót az elsőt követő 14. napon kellett tartani azokban a kerületekben, ahol nem dőlt el az egyéni mandátumok sorsa.
Egyéni képviselőjelöltként annak a legalább 18 éves, magyar állampolgárságú személynek a neve kerülhetett a szavazólapra, aki legalább 750, az ajánló személyi számával és aláírásával ellátott ajánlószelvényt tudott összegyűjteni. Területi listát azok a pártok állíthattak, amelyek a területhez tartozó egyéni kerületek legalább negyedében, de legalább két kerületben tudtak jelöltet állítani. Országos listát azok a pártok állíthattak, amelyek képesek voltak legalább hét területi listát indítani.
Ennek fényében az ideiglenes államfő Szűrös Mátyás 1989. december 22-én 1990, március 25-re és április 8-ra írta ki az országgyűlési választások két fordulóját. A kampány már jóval azelőtt elkezdődött ugyanis 1989. november 26-án az SZDSZ és a Fidesz kezdeményezésére népszavazást tartottak négy kérdésben: „1. Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? 2. Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről? 3. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonról? 4. Feloszlassák-e a Munkásőrséget?” Az SZDSZ és a Fidesz célja többek között az volt, hogy megismertesse magát a szavazókkal, az MSZMP jelöltje Pozsgay Imre ne lehessen a demokratikus Magyarország első államfője és az MDF térnyerésének megakadályozása, akik azzal kampányoltak, hogy az emberek ne vegyenek részt a népszavazáson. Végül is az eredmények a kezdeményezőket igazolták, mivel a köztársasági elnök megválasztására csak 1990 nyarán került sor és ez hozzájárult a két párt viszonylag sikeres választási szerepléséhez tavasszal.
(Az SZDSZ népszavazási plakátja)
(Az MDF elnökségének állásfoglalása a népszavazással kapcsolatban)
Ezek után az 1990-es évbe fordulva az országot már a választási előkészületek láza hevítette. Domináns antikommunista jellege mellett mind erőteljesebbé vált a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetségének egymás lejáratására irányuló versengése. Ezt tükrözi a cikk elején látható plakát is, amelyről már tettem említést.
A politikai szereplők igyekeztek tömör és megjegyezhető üzeneteket megfogalmazni, illetve bemutatni azokat a vezetőket, meghatározó politikusokat, akiknek ismertsége ekkor még alacsony volt. A reklámszakemberek a személy, a rövid tartalom és a szimbólumok hangsúlyozása mellett a tévének köszönhetően közismert színészek és zenészek segítségét is felhasználva igyekeztek érthetően és hitelesen eljuttatni az üzeneteket, bemutatni a pártokat.
Az MDF-nél a nyugodt erő, a biztos kéz és a kormányzóképesség hangsúlyozása mellett kampányoltak előtérbe tolva Antall József listavezetőt és művészeket is a kampány részéve tettek, mint például Sinkovits Imre vagy Szörényi Levente.
(Tovarisi konyec, azaz Elvtársak, vége! Búcsú a kommunizmustól)
(Az MDF egyik országos plakátja 1990 tavaszáról)
(Antall József, mint a nyugodt erő és biztos kéz hiteles megtestesítője)
Ezzel szemben a Fidesz radikálisan antikommunista üzenete a tömeget és a fiatalokat ábrázoló, gyorsabban váltakozó képsorokban jelent meg. A Fidesz képivilágában minden, ami a szocializmus kultúrájára utalt kifordult önmagából. Így elengedhetetlen volt a farmer és a póló viselése, a lelkes fiatalok gyülekezése, szemben az szürke öltönyös, öregedő, lassú és „belterjes” kommunista vezetőkkel. Ekkor csendült fel először a Roxette kultikus műve a „Listen to your heart”, melyet lefordítva kampányszövegként is megfogalmaztak. A Sas István reklámokhoz hasonlóan, rímbe szedve: „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”. A Fidesz kampányfilmek lényegi mondanivalója az „újdonság varászában” születtek meg és érthetővé tették azt a célt, hogy szakítanunk kell a múlttal, a kommunistákkal pedig nincs alku.
(A Fidesz meglepő plakátja, egyfajta a választás a múlt és a jelen, a kommunizmus és a demokrácia között)
(Fidesz kampányfilmje 1990-ben)
A határon túli magyarok kérdése és a kereszténység, mint politikai üzenet leginkább a KDNP kampányfilmjeiben került középpontba. A mondanivaló egyszerű, de világos volt. Mindenki értette, hogy egy hagyománytisztelő és történelmi pártról van szó az ő esetükben.
(Hit, Tisztesség, Erő - egyszerű, de hatásos az emberek érzelmeire ható plakát a KDNP-től)
Az FKGP főként a vidéki agrár társadalomhoz szólt a mondanivalója és őket is próbálta képviselni. Tőlük olyan mondatok hangoztak el, mint a Bort, búzát, békességet vagy az Isten, haza, család. Tehát ők is a hagyományos, konzervatív értékeket fogalmazták meg, de ez kiegészült a vidék fontosságának hangsúlyozásával.
(Az FKGP választási plakátjai)
Az SZDSZ markáns antikommunista érzelmekre és a „nyugatiságra”, mint elérendő politikai célra igyekezett koncentrálni. Mind stílusában, mind pedig tartalmában a szabadságot és a liberalizmus akkor még ismeretlen, de népszerű jövőképe szerint fogalmazták meg az üzenetüket. Ugyanígy fonódott össze a „szabad madarak” jelképe a nyugati életformára való vággyal. Az SZDSZ kampánya talán a legprofesszionálisabb módszerekkel használta ki a műfaj kereteit. Alapvetően sok politikus köré építették a kampányukat, így egyfajta elitklub képét vetítette a választók irányába, még a legnagyobb ellenfél az MDF egyértelműen a hitelességre, a kormányzókészségre hívta fel a lakosság figyelmét.
(Tiszta múlttal, a tiszta jövőért - az SZDSZ egyik fő szlogenje)
(Az SZDSZ vezető politikusainak plakátja a másik elhíresült szlogennel: Tudjuk, Merjük, Tesszük)
(Az SZDSZ kampányfilmje)
Az állampárt MSZMP-ből létrejött MSZP próbálta magáról lemosni a kommunista rendszer minden egyes felejáróját és úgy felépíteni magukat, hogy az új szocialista párt a haza érdekeit fogja képviselni immáron a demokráciában, de szocialista tartalommal. Politikusaik döntő része az egykori állampártból érkezett és két személy Horn Gyula külügyminiszter és Pozsgay Imre államminiszter köré építették a kampányukat és próbálták őket emberközelinek bemutatni. Ez a módszer most még nem, de 1994-ben már sikert hozott az MSZP-nek.
(Az 1990-es MSZP kampányplakátjai)
(Az MSZP kampányvideója)
A választáson ezen hat párton felül még 6-an tudtak országos listát állítani, továbbá 19 tudott területi listát állítani. Az egyéni képviselői helyekért pedig 58 párt 1623 jelöltje szállt harcba.
1990. március 25-e reggelén országszerte megnyíltak a szavazóhelyiségek. Az urnák esti lezárásáig három fontos tényező volt megállapítható. A szavazásra jogosultak kettős értelemben is a múlttal való szakításra voksoltak. Az állampárt utódszerepét vállaló MSZMP a parlamentbe jutás határértéke alatt maradt (2,7%) és a megújulásra törekvő, de az állampárti ballasztot jelöltjeinek rekrutációjával ugyancsak tovább hordozó MSZP-t is csak tíz százalék támogatta. Ugyancsak elmaradt a „történelmi pártok” meghatározó erővé válása. A kisgazdák (10%), és a kereszténydemokraták (6%) túlkerültek ugyan a törvényhozóvá válás küszöbértékén, a legrégebbi múlttal bíró szociáldemokraták viszont éppúgy elvéreztek (2%), mint a nemzeti Parasztpárt utódjaként jelentkező Néppárt (0,8%), illetve a szinte csak nevét megújítani tudó Magyar Függetlenségi Párt. A három valóban új párt a voksok valamivel több mint ötven százalékát gyűjtötte össze az első fordulóban. Míg a Fidesz éppen csak túljutott a szükséges minimumon (5%), a Magyar Demokrata Fórum a szavazók közel egynegyedét tudhatta maga mögött (24%), de nem sokkal maradt el tőle a szabad demokratákat támogatók száma sem (22%). Az első forduló erősen megrostálta ugyan az indulókat, de továbbra is nyitott maradt a versengés, összesen öt mandátum sorsa dőlt el.
(Az első forduló listás eredményei)
(Az első fordulóban az első helyen álló jelöltek)
(Az első fordulóban győztes egyéni jelöltek)
A második fordulóig újabb kéthetes kampány következett be, amelyben a liberálisok kampányának töretlen radikalizmusához képest a „nyugodt erő” imázsát sugalló Fórum propagandája bizonyult eredményesebbnek. A választók orientálást segítette az MDF, az FKGP és a KDNP március végén megkötött választási szövetsége. Az erről közzétett nyilatkozatban arra szólították fel híveiket, hogy az újabb voksolásnál a szövetség még versenyben lévő képviselőjelöltjét támogassák. Ezáltal szövetkeztek egymással a jobboldali, konzervatív erők és ennek következtében a második fordulóban számos az első fordulóban győztes liberális egyéni választókerület fordult át a jobboldal és döntően az MDF javára. Az április 8-án megrendezett újabb forduló napjára számottevően mérséklődött ugyan a választói aktivitás (65%-ról 45%-ra), de a végeredmény szempontjából meghatározóvá vált, hogy az egyéni választókerületekből háromszor annyi mandátumot takarítottak be a „nyugodt erő” pártjának kandidátusai, mint az „állva maradó” rivális szabad demokrata jelöltek.
(A második fordulóban megfordult egyéni körzetek: MDF-FKGP-KDNP 40 vs. SZDSZ 3)
(Az egyéni választókörzetek végeredménye)
(Az 1990. évi parlamenti választások végeredménye)
A végeredmény egyértelmű volt a jobboldal döntő többséget szerzett az új országgyűlésben, de nem érték el a kétharmados többséget, így ez megnehezítette volna az új kormány munkáját. Ugyanis a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon 1989 őszén az ellenzéki pártokat még az motiválta, hogy ha mégis a régi pártállami erők jutnának hatalomra az első szabad választások után, akkor a parlament kétharmados törvényeken keresztül ellent tudjon állni a restaurációs törekvéseknek. Az MDF azonban a választáson, még a KDNP-vel és az FKgP-val kötött koalíciója révén sem jutott kétharmados többséghez. Ezért Antall az ország kormányozhatósága érdekében paktumot kötött a legnagyobb ellenzéki párttal, a liberális a Szabad Demokraták Szövetségével (SZDSZ), mely alapján a kétharmados törvények témakörét húszra csökkentették. Ez a megállapodás lefektette a magyar demokrácia parlamenti működésének alapjait, ugyanakkor hozzájárult Magyarország euroatlanti orientációjához. Cserébe az SZDSZ kívánta adni a köztársasági elnök személyét és Antall támogatta és elfogadhatónak tartotta a posztra az SZDSZ jelöltjét, Göncz Árpádot, akit az országgyűlés sikeresen megválasztott 1990 nyarán.
Az új országgyűlés 1990. május 2-án tartotta alakuló ülését, a parlament május 23-án 219 igen, 126 nem és 8 tartózkodással választotta meg Antall Józsefet az MDF listavezetőjét és elnökét a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé, egyúttal kormányprogramjának irányelveit is elfogadta. Ezzel 1948 óta ő lett az első olyan miniszterelnök, aki nem volt kommunista. Ezzel lezárult az első választási kampányidőszak és megtörtént maga a választás és az új kormány hozzáláthatott tervei megvalósításához.
(A képviselők ünnepélyes esküje)
(A parlament alakuló ülése 1990. május 2-án)
(Antall József miniszterelnöki eskütétele 1990. május 23-án)
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Nagy Ervin: És felcsendült az első szabad kampány hangja. 30 éve szabadon. Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, 2020. https://www.30eveszabadon.hu/es-felcsendult-az-elso-szabad-kampany-hangja (2023. 01. 26.)
- 1990-es országgyűlési választások. Magyar Nemzeti Levéltár, Pest vármegyei Levéltára. https://mnl.gov.hu/mnl/pml/virtualis_kiallitas/1990_es_orszaggyulesi_valasztasok_mnl_pml (2023. 01. 26.)
- A másképp gondolkodók és a rendszerváltás története. In.: Magyarország a XX. században, I. Politika és társadalom, A rendszerváltás (1989-). Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000. https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/47.html (2023. 01. 26.)
- Első szabad választások, 1990. Terror háza fotók. https://www.terrorhazafoto.hu/category/27568.html (2023. 01. 26.)
