A Gulag szó jelentése: Javítómunka-táborok Főigazgatósága. Ezeket a kényszermunkatáborokat a Szovjetunióban alakították ki azért, hogy a sztálini politika bel- és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat, más ürüggyel (pl. „kulákság”) vagy véletlenszerűen elhurcolt polgári lakosokat kemény fizikai munkára fogták, napi 10–12 órát dolgoztatták őket, miközben élelem- és egészségügyi ellátásukról alig gondoskodtak. Magyarországról a második világháború után rengeteg embert deportáltak a Szovjetunióba a számuk körülbelül 700.000 fő lehetett és közülük 300.000 ember a táborokban vesztette életét. A hazánkban a világháború után felálló új, kommunista rendszer is alakított ki gyűjtőtáborokat, illetve kényszermunkatáborokat 1945 és 1953 között. Most a „leghíresebb" magyarországi munkatáborról a recski kényszermunkatáborról lesz szó.
(Recsk település elhelyezkedése térképen)
(Recsk település térképe, a két pirossal bekarikázott terület közül az északi helyen volt a tábor, míg a délebb a kőbánya található)
Recsk települése Heves vármegye északnyugati részén helyezkedik el, Gyöngyöstől 34 kilométerre, a vármegyeszékhely Egertől 24 kilométer távolságra. Maga a tábor Recsk község központjától 3 kilométerre délnyugatra, a Mátra Csákány-kő nevű hegyének kőbányája közelében található, A kőbánya a tábortól 600 méterre, délre van.
Mint már korábban is említettem a kommunista kormányzat 1945-től kezdve fogoly és internálótáborokat hozott létre szerte az országban, mert egész egyszerűen nem volt elég hely a börtönökben. Ide számtalan okból kerülhettek az emberek, mint például valaki nem tapsolt eléggé Rákosi Mátyásnak a kommunista párt főtitkárának egy gyűlésen vagy valaki engedély nélkül disznót vágott vagy valakinek megtetszett egy adott illető lakása és még számos okot lehet felsorolni.
Majd 1950-ben a kormányzat a szovjet Gulag-ok mintájára kényszermunkatáborokat hozott létre az országban, amelyek közül a legismertebb a recski tábor volt. Ide kerültek a a kommunista rendszer ellenségeinek bélyegzett emberek („jobboldali” szociáldemokraták, „kulákok”, „horthysta” katonatisztek).
1950. július 19-én kezdte meg hivatalosan működését a recski kényszermunkatábor. Építését még az első internáltak kezdték meg, tehát saját maguknak kellett felépíteniük a barakkokat és körbe keríteni magukat a kettős szögesdrót kerítéssel. Fontos tudni, hogy a tábort a kommunista rezsim 1953 után eltüntette és a földdel tette egyenlővé és mindvégig tagadták, hogy a tábor valaha is létezett volna, így csak a visszaemlékezések alapján tudták rekonstruálni, hogy hogyan is nézhetett ki valójában.
(Korabeli fotó a szögesdrót kerítéssel körbevett táborról)
(A recski munkatábor elképzelt alaprajza)
(A rabok által felépített egyik barakk rekonstrukciója)
(A rabok által felépített barakk belseje rekonstruálva)
A 4 év alatt összesen 1580-an raboskodtak itt és minden 10. rab itt is halt meg, de pontos számokat nem tudni. A rabok közül a leghíresebb fogoly Faludy György író volt, akit koholt vádak alapján tartottak itt fogva. Itt írta meg a Börtönversek című munkáját, amely csak később 1983-ban jelent meg.
(Faludy György író, költő és műfordító)
A bánásmód kegyetlen volt, az 5 órás ébresztőt követően kevés táplálékkal, kezdetleges eszközökkel télen-nyáron napi 10-12 órában nehéz fizikai munka várt az internáltakra. Főként erdőt írtottak, utat építettek és a közeli Csákány-kőn létrehoztak egy bányát, ahol kezdetleges eszközökkel kellett bányászniuk és követ fejteniük.
(A nehéz fizikai munka egyik fontos eszköze a saroglya. Ez egy rácsos szállítóeszköz, amelynek két rúdja van, és két ember felemelve viszi.)
(Csákány-kő területe, ma bányaként üzemel)
A kényszermunkatábor fő célja nem a termelés és a munka volt, hanem az, hogy a fogvatartottakat még inkább megalázzák. Azt éreztessék velük, hogy ők a társadalom söpredékei, hogy ők még a halált sem érdemlik meg.
A tábor őrzését kétféle alakulat látta el. A szögesdrótkerítést a határőrséghez kötelező katonai szolgálatra besorozott fiatalokkal őriztették, akik nem tarthatták a kapcsolatot a belső őrséggel.
A táborban nagyon hamar kialakult egyfajta belső fegyelmezési mechanizmus. Az őrök válogatott módszereket találtak a nehéz fizikai munkára kényszerített személyek további sanyargatására. Ezek közül az egyik legismertebb volt a büntetőbarakk, melyet külön szögesdróttal kerítettek el, ablakait bemeszeltették és bedrótozták. 120 internáltat tartottak fogva benne a többiektől elkülönítve; olyanokat, akik a táborvezetés szerint szabotálták a munkát vagy egyéb vélt vagy valós „bűnöket” követtek el.
(A büntető barakkok hasonlóan néztek ki, mint ahol a többiek elvoltak szállásolva)
De a rabokat kínozták is a fogva tartóik, mint például a rabtartók gyakran alkalmazták a gúzsbakötés módszerét, melynek során a fogvatartottak bokáját és csuklóját összekötözték. Előírás szerint általában két órát hagyták így szenvedni az áldozatokat, de előfordult, hogy még ennél is többet kellett ebben a kényelmetlen testhelyzetben tölteniük. Az elhíresült kínzási módok közül az egyik legkegyetlenebbnek a vizesgödör számított. Ez nagyjából két méter mélységű gödör volt, melyben térdig állt a talajvíz. Jellemzően télen sem fagyott be soha, mert mindig állt benne valaki, akivel fogvatartói példát kívántak statuálni. A „vizesbunkerben” álldogáló megkínzott szerencsétlent ugyanis külön erre a feladatra kivezényelt ávéhás őrizte, aki gyakran meg is verte a rábízottat, de olyan is megtörtént, hogy éneklésre vagy embertelen dolgokra kényszerítette unalmában vagy egyszerű kedvtelésből.
(Az egyik legkegyetlenebb kínzási módszer helyszíne, az ún. “vizesgödör”.)
A tábori mindennapok állandó eseménye volt a sorakozóval, létszámellenőrzéssel egybekötött parancskiosztás. Ekkor a táborvezető közölte az elítéltekkel, hogy ki az, akit a büntetőbarakkba osztanak be. A fogvatartottak számára biztosított étel egyhangú és kevés volt. A rabok számára még az esti takarodó sem jelenthetett igazi megkönnyebbülést olyankor, amikor kemény fagyok voltak.
(A rabok egykori fekhelye)
A táborokban különböző műhelyek is voltak, ahol a rabok az őrök utasítására cipőket, ruhaneműket, különféle használati tárgyakat készítettek.
A táborban két sikeres szökési kísérlet történt: 1950 augusztusában az egyik rab, Dobó József Csehszlovákiába jutott, de miután megtudta, hogy az ÁVH több családtagját is letartóztatta, feladta magát. A másik eset 1951. május 20-án történt, ekkor nyolc rabnak (Michnay Gyula, Lőcsey Géza, Stern Mendel, Stern Pál, Kihut József, Kertész Géza, Haraszti József, Mózes Mihály) sikerült megszöknie, de közülük csak Michnay Gyula tudott kijutni az országból. Miután Bécsen keresztül Münchenbe ment, a Szabad Európa Rádióban felsorolta több száz rabtársa nevét, így a világ tudomást szerzett a recski táborról.
(Michnay Gyula recski túlelő)
A tábor fennállásának Sztálin 1953-as halála és az azt követő belpolitikai fordulat vetett véget. A kommunista miniszterelnök, Nagy Imre még abban az évben felszámolta az internálótáborokat és így a recski kényszermunkatábort is. A foglyokat elengedték, de aláírattak velük egy papírt, hogy súlyos börtönbüntetés terhe mellett senkinek nem beszélhetnek arról, hogy hol töltötték az elmúlt három évet. Az épületeket, őrtornyokat és kerítéseket lebontották, így az utókornak csak a visszaemlékezések alapján visszaépített tábor maradt meg.
Az egykori tábor helyén a rendszerváltást követően emlékhelyet alakítottak ki és próbálták rekonstruálni az egykori tábor területét.
(Az emlékhely bejárata)
(A kialakított emlékmű)
(Az emlékmű hátoldalán, azoknak a nevei láthatóak, akik itt raboskodtak Recsken)
(Egy rekonstruált őrtorony)
Számos emlék őrzi Recsk mivoltját, 1997-ben Gyarmathy Lívia rendezett játékfilmet Szökés címmel, amely az 1951-es sikeres szökést örökíti meg. Gyarmathynak nem ez volt az első Recskről szóló munkája, már 1989-ben elnyerte a legjobb európai dokumentumfilmnek járó Felix-díjat a férjével, a recski táborban három évig raboskodó Böszörményi Gézával közösen jegyzett megrázó alkotásért, a Recsk 1950–53-ért. Fent említett munkáin kívül egykori rabtársáról, a Recsk poklát műveiben bemutató Faludy György költőről is dokumentumfilmet forgatott feleségével. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy Böszörményi, Gyarmathy, illetve Faludy munkássága döntő szerepet játszott Recsk magyar kollektív emlékezetbe emelésében.
(Az 1989-ben díjat nyert film 2. része)
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Maróti Zsolt Viktor: „Politikai rabokkal, így kell bánni..." - A recski kényszermunkatábor. Újkor.hu - a velünk élő történelem. https://ujkor.hu/content/politikai-rabokkal-igy-kell-banni-recski-kenyszermunkatabor (2023. 02. 13.)
- 10 tény a recski táborról. Múlt-kor történelmi magazin. https://mult-kor.hu/10-teny-a-recski-taborrol-20150505 (2023. 02. 13.)
- Recsk, az egykori munkatábor. Nemzeti Örökségek Intézete - Történelmi emlékhelyek. https://intezet.nori.gov.hu/tortenelmi-emlekhelyek/Recsk/recsk-az-egykori-munkatabor/# (2023. 02. 13.)
- Magyarország története (televíziós sorozat). 40. rész. A Rákosi-rendszer. Magyarország története című könyvsorozat alapján. Kossuth Kiadó 2009. https://www.youtube.com/watch?v=M1YkXnFq7gg&t=1104s (2023. 02. 13.)
- Internálótáborok 3D-ben: https://www.munkataborok.hu/hu/internalotaborok_3d (2023. 02. 13.)
