(A vörös csillagok eltávolítása a közterületekről 1989-ben)
Az alábbi cikkben a rendszerváltozás vagy, ha jobban tetszik rendszerváltás vagy rendszerváltoztatás fontosabb szereplőire fogok kitérni, röviden bemutatva akkori tevékenységüket és kitérek a mai életükre is. Fontos hangsúlyoznom, hogy nem fontossági sorrendben vannak a személyek bemutatva, illetve más történelemmel foglalkozó személy esetében nem biztos, hogy mindenki szerepelne a listáján, mint az én listámon szereplők.
Lezsák Sándor
1949-ben született, költő, tanár, politikus. 1979-ben Illyés Gyula, Csoóri Sándor és Bíró Zoltán támogatásával a fiatal írók lakiteleki találkozójának egyik szervezője. 1987. szeptember 27-én háza kertjében tartották az ellenzéki értelmiség a "másképp gondolkodók" lakiteleki találkozóját. Fontos szerepe volt, hogy a következő évben megalakuljon a Magyar Demokrata Fórum, mint párt, amelyik 1990-ben kormányra is fog kerülni. 1996 és 1999 között az MDF elnöke is volt. 2004-ben kizárták a pártból, majd belépett a Fideszbe. 1998 óta a Bács-Kiskun megyei 3.-as, majd 2014-től ugyanazon megye 4.-es választókerületének országgyűlési képviselője. 2006 óta az Országgyűlés egyik alelnöki pozícióját is betölti. Költői munkássága során számos verseskötete jelent meg, de politikai írásai is népszerűek. Munkásságát számos díjjal ismerték el, ezek közül a legkiemelkedőbb a 2018-ban kapott József Attila-díja.
Demszky Gábor
1952-ben született, jogász, szociológus, politikus. az 1970-es és 80-as években a demokratikus ellenzék egyik aktív tagja volt, amivel kockáztatta a saját megélhetését is. Megalapította és szerkesztette a Hírmondót, részt vett a Beszélő, a Máshonnan Beszélő és a Magyar Zsidó szamizdat lapok kiadásában, nyomtatásában és terjesztésében. 1984-ben fél évet töltött börtönben, majd 1988-ban alapító tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd az ebből párttá alakult Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ). 1990 őszén Budapest főpolgármesterévé választották, amit még ezen kívül négy alkalommal megtudott ismételni, így ő mai napig is a legtöbbször öt alkalommal közvetlenül megválasztott politikus Magyarországon. 2000 és 2001 között az SZDSZ elnöke is volt, illetve Európa parlamenti listavezető is 2004-ben. 2010 után visszavonult a politikai élettől és csak ritkán ad interjút.
Horn Gyula
1932-ben született, közgazdász, politikus. Az 1956-os forradalmat követő időszakban a párt karhatalmi testületének tagja volt, mint pufajkás. Az 1960-as és 80-as évek között végig járva a szamárlétrát az MSZMP Külügyi Osztályán, majd a Külügyminisztériumban dolgozott. 1985-ben államtitkár lett, majd 1989-ben a Magyar Népköztársaság utolsó külügyminisztere lett. Az irányítása alatt 1989. június 27-én Alois Mock osztrák külügyminiszterrel együtt a televízió nyilvánossága előtt jelképesen átvágta az azt megelőző hónapokban felszámolt műszaki határzárat a vasfüggönyt. Ugyanazon év őszén ő jelentette be, hogy megnyitják a nyugati határokat a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) azon állampolgárai számára, akiket Ausztria vízum nélkül hajlandó fogadni. Ez a határnyitás jelentős mértékben járult hozzá a keletnémet rendszer bukásához és a későbbi német újraegyesítéshez. Külügyminiszterként ő készítette elő és már 1990 márciusában ő írta alá a magyar-szovjet csapatkivonási megállapodást. 1989-ben alapító tagja volt a Magyar Szocialista Pártnak, majd 1990-től 1998-ig annak elnök pozícióját is viselte. 1994-ben pártja megnyerte a parlamenti választásokat és őt pedig miniszterelnökké választották. 1998-ban elvesztette a választásokat és lemondott a pártelnökségről, de továbbra is egy fontos személyiségnek számított az MSZP-ben. 2007-ben kórházba került és utolsó hat évét ott töltötte, 2013. június 19-én 80 éves korában halt meg.
Orbán Viktor
Egy korábbi miniszterelnök után folytassuk a sort a jelenlegivel, aki szintén aktív szerepet vállalt a rendszerváltásban. 1963-ban született, jogász és politikus. 1985-től a Bibó István Kollégium tagja volt és kollégiumi társaival együtt 1988 márciusában alapította meg a Fiatal Demokraták Szövetségét. 1989 nyarán a Nemzeti Kerekasztal tárgyalócsoportjában képviselte pártját. 1989. június 16-án Nagy Imre újratemetése alkalmából, a budapesti Hősök terén tartott beszédében szabad választásokat és az orosz csapatok kivonását követelte, s ezzel országosan ismertté vált. 1993-tól 2000-ig, majd 2003-tól a mai napig a Fidesz elnöke. 1998-ban miután pártja megnyerte a választásokat miniszterelnökké választották, amelyet 2002-ig töltött be. 2002 és 2010 között az ellenzéki Fidesz vezetője volt, majd 2010-ben ismét miniszterelnökké választották, ahogyan ez történt 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben, így ő a legtöbbször öt alkalommal megválasztott magyar miniszterelnök és ő az, aki a leghosszabb ideje tölti be ezt a pozíciót.
Tamás Gáspár Miklós
1948-ban született erdélyi származású filozófus, újságíró, egyetemi oktató, politikus, az ezredforduló magyar filozófiájának egyik legnagyobb hatású, nemzetközileg ismert és elismert alakja. A Kádár-korszak egyik legismertebb ellenzéki szereplője, részt vett az illegális röpiratok a szamizdatok kiadásában. Egyértelműen urbánus, liberális elveket vallott az 1980-as években, majd az 1990-ben konzervatív-liberális, a 2000-es évektől pedig baloldali, marxista elveket vallott már inkább. 1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján. Számos fontos írása, értekezése jelent meg a szocializmusban, de a rendszerváltás után is egészen haláláig kifejtette véleményét az aktuális közéleti, politikai kérdésekről. A Szabad Demokraták Szövetségének tagja, országgyűlési képviselője volt, a pártból 2000-ben lépett ki. Munkásságát többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével és a Húszéves a Köztársaság díjjal ismerték el. 2020-ban Budapest díszpolgárává választották. Az év elején hunyt el 74 éves korában.
Kis János
1943-ban született filozófus, író, politikus. Pályája elején marxista nézeteket vallott, majd az 1970-es évektől egyre inkább baloldali, liberális elveket vallott. Tudományos alapon kritizálta a marxizmust, a válasz azonban nem tudományos volt: az úgynevezett filozófusperben kizárták az MSZMP-ből, elbocsátották az MTA Filozófiai Intézetéből és szilenciumra ítélték. A demokratikus ellenzék egyik fontos tagja, részt vett olyan kezdeményezésekben, mint az 1981-ben megjelent Beszélő folyóirat, amelynek szamizdat korszakában vezető szerkesztője volt. 1985-ben részt vett a monori találkozón és referátumot tartott „Korlátainkról és lehetőségeinkről” címmel. 1987-ben többek között az ő szerkesztésével jelent meg a Beszélő Társadalmi szerződés című programja, amelyben a szocializmus megreformálásáról, újragondolásáról írnak és szükség van a társadalmi kiegyezésre. Részt vesz az 1988-as tüntetések időszakában Orbán Viktorral vagy éppen Demszky Gáborral karöltve. 1990-es választásokon a SZDSZ listavezetője kvázi miniszterelnök-jelöltje volt. 1990 és 1991 között pedig az SZDSZ elnöke, a párból 2002-ben lépett ki. A mai napig is gyakran publikál és jelenik meg a véleménye a médiában.
Németh Miklós
Most egymást követő két miniszterelnökről lesz szó. Németh Miklós 1948-ban született közgazdász, politikus. 1976-ban lépett be az MSZMP-be és gazdasági ügyekkel foglalkozott dolgozott a pártközpont gazdaságpolitikai osztályán, 1986-tól már mint osztályvezető. Gyorsan lépett fölfele a szamárlétrán, mert 1987-ben már a párt legfontosabb döntéshozó testületének a Központi Bizottságnak a tagja volt, majd 1988-ban Kádár leváltása után a Politikai Bizottságba is bekerült. 1988 őszén Grósz Károly utódjaként a minisztertanács elnökévé választották, tehát kormányfő lett. A Németh-kormány idején fogadta el az Országgyűlés a rendszerváltáshoz elengedhetetlenül szükséges törvényeket az úgynevezett sarkalatos törvényeket, melyek biztosították a békés és lehetőség szerint zökkenőmentes átmenetet. A kormányzása alatt kezdték el kialakítani a jogállamiság kereteit és a tervutasításos rendszerből való átállást a piacgazdaságra. Kormányfősége alatt zajlottak az Ellenzéki, majd a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások, így a kormány elődjeihez képest nagyobb önállósággal bírt az állampárttól. 1990 tavaszáig volt hivatalban, majd a politikától távol került, sokáig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke volt.
Antall József
A Németh Miklóst követő kormányfő volt Antall József. 1932-ben született történész, tanár, politikus. Édesapja idősebb Antall József kisgazda politikus volt a Horthy, illetve az átmeneti-korszakban. Csoóri Sándor író hívására csatlakozott a Magyar Demokrata Fórum munkájába. A kerekasztal tárgyalásokra delegálta őt az MDF, mint jogász, de számos indítványával, kompromisszumkészségével, szakmai felkészültségével egyre ismertebbé vált. Az MDF 1989 őszén elnökévé választotta és hivatalosan is ő lett a párt miniszterelnök-jelöltje. Az első szabad választást az MDF nyerte meg és Antall Józsefet 1990 május 23-án miniszterelnökké választotta az országgyűlés. Ezzel 1948 óta ő lett az első olyan miniszterelnök, aki nem volt kommunista. Az Antall-kormány megteremtette az átalakulás politikai, gazdasági és külpolitikai feltételeit, elfogadtatta és hajtotta végre az átalakulást elősegítő törvényeket, a gazdaságot pedig növekedési pályára állította a ciklus végére. Azonban a kormányzása alatt számos társadalmi és gazdasági nehézséggel kellett megküzdenie, mint például a munkanélküliség, az infláció, a romló életszínvonal és az 1990 őszi taxisblokáddal. Miniszterelnöksége alatt támadta meg a non-Hodgkin limfóma a nyirokérrendszer rákja és ezért a taxisblokád alatt meg is műtötték és tünetmentessé vált, de 1991 őszén kiújult a betegsége. Sajnos a betegség legyűrte őt és 1993. december 12-én 61 évesen meghalt.
Tölgyessy Péter
1957-ben született jogász, politológus, politikus. Jogi tanulmányainak köszönhetően részt vett 1987-ben a Fordulat és reform című tanulmánykötet megírásában, amely a Kádár-korszak társadalmi, gazdasági és szociális helyzetét mutatta be, valamint az ország előtt álló kihívásokról szólt. Részt vett később az SZDSZ programalkotásában már, ami az alkotmányjogi és a politikai átmenetről szóló részeket jelentette. Az SZDSZ-t képviselte a kerekasztal tárgyalásokon. Antall Józseffel közösen dolgozták ki az alkotmányozással, a választójoggal kapcsolatos kérdéseket. Kezdeményezésére vezették be a vegyes választási (tehát listás és egyéni elemet is tartalmazó) rendszert. Egyik kezdeményezője volt az úgynevezett "négyigenes" népszavazásnak. 1990-ben a választások után Antall Józseffel kötött paktum értelmében az MDF és az SZDSZ az ország kormányozhatósága érdekében csökkentette a kétharmados törvények számát, bevezették a konstruktív bizalmatlansági indítványt, de ezekért cserébe az SZDSZ jelölhette a harmadik Magyar Köztársaság első köztársasági elnökét. A választásokat követően a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetőjeként tevékenykedett, majd 1991 és 1992 között Kis Jánost váltva a párt elnöke is volt. Az SZDSZ-ből 1996-ban kilépett, majd 1998 és 2006 között a Fidesz képviselője volt, ezt követően vonult vissza az aktív politizálástól, de mai napig is kifejti a véleményét publicisztikákban és interjúkban a közéleti eseményekről.
Pozsgay Imre
1933-ban született egyetemi oktató, politikus, az MSZMP tagja volt. Kormányzati pozícióba először 1975-ben került, amikor kulturális miniszterhelyettessé nevezték ki. 1976-ban megkapta kulturális miniszterré történő kinevezését is és ekkor került be az MSZMP Központi Bizottságába is. 1982-ben kegyvesztetté vált és menesztették, de megtették a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárává, amely a párt reformszárnyát képezte. 1988-ban visszatért az elitbe, ugyanis az MSZMP Politikai Bizottságának tagja lett, valamint a Grósz és Németh-kormányban államminiszter lett. Ő volt az első állampárti politikus, aki az 1956-os forradalmat „népfelkelésnek” nevezte – az akkori általános nézet szerint ellenforradalom volt –, 1989. január 28-án, Grósz Károly főtitkár külföldön tartózkodása alatt. Nagy Imre újratemetésén ő volt az egyik politikus, aki őrt állt Nagy Imre koporsójánál. 1989 őszén egyik alapító tagja volt az MSZP-nek amelyből egy év múlva lépett ki. A politikától ekkor távolabb került és oktatott. 2010-ben Orbán Viktor többek között Pozsgayt is felkérte Magyarország új alaptörvényének kidolgozására, amely szabályozza Magyarország jogrendjét. 2016-ban 82 évesen hunyt el.
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Lezsák Sándor életrajza: https://www.lezsaksandor.hu/eletrajz.html (2023. 07. 08.)
- Demszky Gábor: https://hu.wikipedia.org/wiki/Demszky_G%C3%A1bor (2023. 07. 08.)
- Horn Gyula: https://hu.wikipedia.org/wiki/Horn_Gyula (2023. 07.08.)
- Orbán Viktor életrajza: https://2015-2019.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/eletrajz (2023. 07. 08.)
- Tamás Gáspár Miklós: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tam%C3%A1s_G%C3%A1sp%C3%A1r_Mikl%C3%B3s (2023. 07. 08.)
- Kis János: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kis_J%C3%A1nos_(filoz%C3%B3fus) (2023. 07. 08.)
- Németh Miklós: https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9meth_Mikl%C3%B3s_(politikus) (2023. 07. 08.)
- Antall József: https://hu.wikipedia.org/wiki/Antall_J%C3%B3zsef_(politikus,_1932%E2%80%931993) (2023. 07. 08.)
- Tölgyessy Péter: https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6lgyessy_P%C3%A9ter (2023. 07. 08.)
- Pozsgay Imre: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pozsgay_Imre (2023. 07. 08.)
