Magyarországon a 19. század második felétől megjelent az antiszemitizmus, amely a 20. században a zsidók gettósításával és deportálásával csúcsosodott ki és végeredményben több, mint félmillió zsidó honfitársunk halálát okozva ezzel. Az antiszemitizmus elterjedésében és napirenden tartásában szerepet játszott a magyar politika és közélet, amely a Horthy-korszakban valódi reformok helyett a zsidó kérdés napirenden tartásával terelte el a figyelmet a mindennapi társadalmi, gazdasági és szociális bajokról. A cikk a magyar törvényhozás, tehát a parlament antiszemita intézkedéseit mutatja be, a további következményekkel a zsidó holokauszttal a cikk nem foglalkozik!
Az 1920 és 1944 között tartó Horthy-korszakban összesen 22 zsidó tárgyú törvényt fogadott el a parlament, ebből az első volt az 1920-as úgynevezett numerus clausus és a maradék 21 törvényt az 1938 és 1944 közötti időszakban fogadta el az országgyűlés köszönhetően a szélsőjobboldali, fasiszta, náci, német hatásoknak.
Numerus clausus
Az 1920. évi XXV. (25.) törvénycikk a Horthy-korszak egyik korai jogszabálya, a legnagyobb presztízsű (orvosi, jogi, műegyetemi, közgazdasági, tudományegyetemi) egyetemi karokon (jellemzően 30% feletti) 1920-ra kialakult magas zsidó hallgatói arányokat kívánta országon belüli számarányuknak megfelelő mértékre korlátozni. Összességében 1920-ban a felsőoktatásban 10,4% volt a zsidók aránya, 1921-ben pedig 11,6%.
A törvény másik pontja, célja az volt, hogy az 1918–19-es forradalmakban szerepet vállalókat kiszűrje az egyetemekről. A törvény alapján a „magyarországi nemzetiségek és népfajok” tagjai csak a formálisan kimutatható számarányuknak megfelelő mértékben vehettek részt a felsőoktatásban.
A törvényben a zsidó kifejezés nem szerepelt, de az akkori egyetemi felvételi arányok között ez értelemszerűen a zsidó származásúak magas számának korlátozására, és a nem-zsidó, keresztény magyar hallgatók arányának emelésére irányult.
A parlament 1920 nyarán tárgyalta a törvényjavaslatot és heves tiltakozásokat váltott ki a parlamenti képviselők között olyannyira, hogy a szeptember végi végszavazáskor rengeteg képviselő nem ment el A 219 fős nemzetgyűlésből összesen 64 képviselő vett részt a szavazáson. Közülük 57 képviselő (26%) szavazott a törvény mellett, 7 fő ellene.
A törvény logikája szerint tehát az összes „magyarországi nemzetiségek és népfajok” tagjainak biztosítani kell, hogy országos számarányuknak megfelelő mértékben vehessenek részt a felsőoktatásban. A törvény végrehajtási része nemzetiségnek minősítette a zsidókat, és 6%-os országos arányszámot állapított meg rájuk nézve. Fontos változás, hogy a törvény a zsidóságot vallási közösség helyett nemzetiségként definiálta, annak érdekében, hogy kikeresztelkedéssel ne lehessen kikerülni a korlátozást.
Sokak véleménye szerint ez volt az első zsidótörvény Európában, de számos országban találunk hasonló példákat ilyen törvénykezésre, mint például Olaszországban, Kanadában vagy éppen a demokratikus értékeiről híres Amerikai Egyesült Államokban.
(A Numerus clausus szövege)
Első zsidótörvény
Az 1938. évi XV. (15.) törvénycikk (A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról) Első Zsidótörvény néven lett ismert.
A törvény kimondta: a szabadfoglalkozású állásoknál és a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál 20% lehet a zsidók maximális aránya, melyet öt év türelmi időszak alatt kell elérni.
A jogszabály alól mentesültek az első világháborúban és az ellenforradalomban különböző érdemeket és kitüntetéseket szerzett zsidók, a hősi halottak özvegyei és gyermekei, az 1919 augusztusa előtt kitértek, valamint ezek gyermekei, amennyiben nem tértek vissza a zsidó vallásra.
Bár a törvény még vallási alapon definiálta a zsidó fogalmát, az 1919. augusztus 1-je után kikeresztelkedetteket is zsidónak minősítette.
A jogszabályt a Darányi-kormány készítette elő, de már Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt fogadta el az országgyűlés, akiről később kiderült, hogy zsidó felmenőkkel rendelkezik.
A törvény egyértelmű támadás volt a polgári jogegyenlőség elve ellen. Ezt látva 59 nem zsidó magyar művész és értelmiségi írásban tiltakozott, köztük olyan nagyságok, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos, Csók István. Gesztusuk azonban hatástalan maradt.
(Az első zsidótörvény az Országos Törvénytárban)
(Imrédy Béla, aki 1938 májusa és 1939 februárja között volt Magyarország miniszterelnöke)
Második zsidótörvény
„A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” szóló 1939. évi IV. törvénycikk a második zsidótörvény Magyarországon.
A törvény vitája és elfogadása elég sokáig húzódott az egész tavaszi ülésszakban tárgyalta a parlament és 1939. május 3-án fogadták végül el. Ez a törvény már faji alapon állt és olyan magyar állampolgárokat is zsidónak minősített, akiknek egy szülője vagy két nagyszülője vagy ő maguk izraelita vallású volt, bár a vallásukat már rég nem gyakorolták, sőt régóta más felekezethez tartoztak.
A paragrafusok nagy többsége a korlátozó rendelkezéseket tartalmazta, ezek szinte az élet minden területére kiterjedtek. A különböző foglalkozási ágakban a zsidók arányát 20%-ról 12, vagy 6, vagy 0%-ra szorították le, mint például a közigazgatásban, az oktatásban, az egészségügyben vagy az ügyvédek, mérnökök, sajtó terén.
A korlátozások többségét már közvetlenül a törvény hatályba lépése után érvényesítették. Számos újság megszűnt vagy gazdát cserélt, a közhivatalokból, az értelmiségi pályákról, a művészi élet területeiről sok zsidó személyt gyorsan kiszorítottak.
Az első két zsidótörvény érzékeny anyagi veszteségeket okozott a zsidóságnak, különösen a kis- és középpolgárságnak. Országszerte több mint 90 ezren vesztették el állásukat, a családtagokkal együtt körülbelül 220 ezer ember életkörülményei jelentősen romlottak.
(A Magyar Nemzet cikke arról, hogy a parlament tárgyalja a törvényjavaslatot)
Harmadik zsidótörvény
A harmadik zsidótörvényként is emlegetett 1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről szól.
Történelmi szempontból a törvénycikk legfontosabb része a IV. fejezet, amely kimondja, hogy „nemzsidónak zsidóval házasságot kötni tilos”.
A törvénycikk 9. paragrafusa részletesen foglalkozik azzal, hogy ki számít zsidónak, illetve nemzsidónak.
- Főszabályként zsidónak számított az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.
- Zsidónak számított az is, aki maga az izraelita hitfelekezet tagja volt, függetlenül attól, hogy felmenői zsidók voltak-e.
- Zsidónak minősültek a tilalom ellenére megkötött vegyesházasságokból származó gyermekek is.
A törvény a két évvel azelőtti elődjéhez képest kiszélesítette a zsidónak minősülő személyek számát. A törvény 1941. augusztus 8-án lépett hatályba és innentől kezdve ez alapján határozták meg, hogy kikre érvényesek a korlátozó intézkedések.
Ez a törvény már akkor született meg, amikor Magyarország már belépett a második világháborúba a tengelyhatalmak oldalán és a németek részéről nőtt a nyomás a zsidó állampolgárok kérdése kapcsán. Fontos azonban megjegyezni, hogy a német nyomás a zsidók kapcsán csak 1941-től nőtt inkább előtte az első, illetve második zsidótörvény elfogadásakor még nem volt akkora, inkább a magyar felső vezetés csak igazodni akart a német, olasz, szlovák és román szélsőjobboldali intézkedésekhez.
(A harmadik zsidótörvény szövegének egy részlete)
(Sárga csillag hordása a zsidók számára 1944 tavaszától vált kötelezővé)
1942 és 1944 között még további a zsidókat érintő törvények, rendeletek születtek ezek közül egyet érdemes kiemelni: 1942. szeptember 6-án lépett életbe az "a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól" szóló törvény (1942:XV). A negyedik zsidótörvényként emlegetett rendelkezés megtiltotta a zsidók számára mezőgazdasági ingatlanok vásárlását. Ezen kívül előírta, hogy állami kártalanítás fejében kötelesek átengedni birtokaikat.
Összegzésképpen a magyar parlament, tehát a törvényalkotás mindent elkövetett annak érdekében, hogy a zsidó honfitársainkat, akik asszimilálódtak és magyarnak vallották magukat kirekesszék a magyar társadalomból és őket tegyék felelőssé az első világháborús vereségért, Trianonért és a fenálló társadalmi és gazdasági feszültségekért és problémákért. Tehát nem feltétlen német hatásra születtek meg ezek a törvények és rendeletek és ezek az intézkedéseket óriási károkat okoztak a magyar gazdaságnak és társadalomnak és ezek a történelmi lépések is hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar társadalomban mind a mai napig problémát okoz az antiszemitizmus és mások elfogadása!
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- A numerus clausus (1920). A Holokauszt Magyarországon. http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=3_1_1 (2023. 07. 30.)
- Az első zsidótörvény (1938). A Holokauszt Magyarországon. http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=3_1_2 (2023. 07. 30. )
- A második zsidótörvény (1939). A Holokauszt Magyarországon. http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=3_1_3 (2023. 07. 30.)
- A harmadik zsidótörvény (1941). A Holokauszt Magyarországon. http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=3_1_4 (2023. 07. 30.)
- További zsidótörvények és rendeletek (1942-1944). A Holokauszt Magyarországon. http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=3_1_5 (2023. 07. 30.)
