(Szovjet T-54-es tankok Budapesten, forrás: Magyar Nemzet)
A Forgószél hadművelet egy szovjet katonai intervenció volt, amelynek célja az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése volt. A hadműveletről 1956. október 31-én döntöttek a szovjetek és a tényleges támadás november 4-én indult. Az alábbi cikk erről a hadműveletről szól egy kicsit tágabb értelmezésben, mert fontosnak tartom a közvetlen előzmények ismeretét is.
1956. október 23-án egy tömegdemonstrációval veszi kezdetét az 1956-os forradalom, amely fegyveres felkeléssé azután válik, hogy eldördültek az első lövések aznap este a Magyar Rádió székházánál. A részletes eseményekre nem térek ki, mert nem tartozik szorosan a témához, hanem csak az október 28-i eseményektől indítom a hadművelet előzményeinek a bemutatását.
(Nagy Imre október 28-i rádióbeszéde, forrás: Hirado.hu)
Október 28-ra az állampárt keményvonalasai és az ÁVH nem tudta a szovjet csapatokkal együtt az "ellenforradalmat" leverni. A párton belül a politikai rendezést támogató Nagy Imre és hívei kerültek ki győztesen, és hosszú vitában többséget kapott az álláspont, hogy ismerjék el, hogy a fegyveres harc ellenére nem ellenforradalomról, hanem a szocializmus mellett álló népfelkelésről van szó. A helyzetet látva a szovjet vezetés is Nagy Imréék mögé állt és elfogadta az ő és köre által megfogalmazott változásokat, változtatásokat. Nagy Imre október 28-án délután bejelentette, hogy az új kormány megalakulását és az általános amnesztiát a felkelés résztvevői számára, a szovjet csapatok kivonását Budapestről, az ÁVH feloszlatását, a Kossuth-címer bevezetését és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását, valamint hogy az új kormány már nem ellenforradalomként, hanem nemzeti demokratikus mozgalomként értékeli a történteket. A Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) felső vezetése a Központi Bizottság és maga a főtitkár Hruscsov is áldását adta a változásoknak, azonban jelezték, hogy ez az a határ, ameddig elmehet az új magyar vezetés.
(Nyikita Hruscsov a Szovjetunió első embere, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára 1953 és 1964 között, forrás: 24.hu)
Azonban október 30-án megváltozott a szovjetek álláspontja a magyar események kapcsán. Ugyanis ezen a napon a felkelők megostromolták az állampárt, az MDP Köztársaság téri pártszékházát, ahol felkelők kegyetlenkedéseket, lincseléseket hajtottak végre a már megszűnt Államvédelmi Hatóság tagjaival szemben, akik a pártszékházat védték.
(A Köztársaság téri pártszékház ostroma, forrás: Wikipédia)
A következő kép megtekintése egyeseket érzékenyen érinthet!
(A csata során a pártházat védő Elek László ÁVH-s sorkatona brutális kivégzése, forrás: Wikipédia)
Ezek a hírek Moszkvába is eljutottak és azt az álláspontot erősítette, hogy Magyarországon fasiszta ellenforradalmi veszély van, ami párosul kommunista és szovjetellenességgel is. Ezenkívül az előző napon megkezdődött a szuezi válság, amikor is Izrael megtámadta Egyiptomot és ehhez csatlakozott Nagy-Britannia és Franciaország is, valamint az USA közölte a Szovjetunióval, hogy nem kíván beavatkozni Magyarországon és fordítva a szovjetek sem Egyiptomban.
(A szuezi válság hadműveletei, forrás: Wikipédia)
Ezeket a híreket még inkább tetézte Nagy Imre október 30-i rádióbeszéde, amelyben bejelentette, hogy megszűnik az egypártrendszer, szabad választásokat készítenek elő és megalakult a második Nagy Imre kormány, amely koalíciós kormány volt. Ez a három hír lépéskényszerbe hozta a szovjet pártvezetést, amely október 31-én felülvizsgálta az álláspontját és döntöttek a katonai intervenció mellett. Azonnal megkezdték az előkészületeket a november 4-i támadásra. A hadművelet előkészítésével Mamszurov altábornagyot bízták meg. November 1-jén szovjet harckocsizó hadosztályok lépték át a magyar határt, valamint a Babadzsanjan altábornagy vezette 8. gépesített hadsereg Debrecen, Szolnok, Kecskemét, Gyöngyös térségében megkezdte a hadművelet előkészítését. Három fő csapásirányt jelöltek ki a haditervben. A Különleges Egység feladata volt Budapest elfoglalása, a 38. összfegyvernemi hadseregnek a Dunántúlt, míg a 8. gépesített hadseregnek az ország keleti felét kellett ellenőrzése alá vonnia.
A csapatmozgások hírére Nagy Imre többször telefonon kérdőre vonta Andropov nagykövetet a csapatok érkezéséről, jelezve, hogy ezzel fegyveres agressziót követnek el. November 1-jén reggel a kormányülés foglalkozott a szovjet csapatok mozgásának kérdésével. Megállapították, hogy a Budapestről kivont szovjet katonai egységek körbe zárták a repülőtereket, és hogy a keleti határokról újabb csapatok érkeznek és haladnak az ország belseje felé. A kormány berendelte Jurij Andropov nagykövetet, aki nem tudott kielégítő választ adni a csapatmozgásokra. A kormány ezek után úgy döntött, hogy felmondja a Varsói Szerződést, kinyilvánítja az ország semlegességét és az ENSZ-hez fordul, hogy a semlegesség védelmére segítséget kérjen a nagyhatalmaktól. Este Nagy Imre a rádióban közzétette a kormány álláspontját, kihirdette Magyarország semlegességét.
(T-54-es szovjet harckocsi, forrás: Elfnet.hu)
Az előkészületek kapcsán meg kell említeni a képen látható T-54-es szovjet harckocsit, amelyet először a szovjetek 1956 novemberében a magyar forradalom leverése kapcsán vetettek be. A T-54-es harckocsi elődjeihez képest új és nagyobb tornyot kapott, 100 mm-es löveget kapott. A löveg mellett a T-54-esbe egy párhuzamosított géppuskát és egy légvédelmi célra is használható nehézgéppuskát építettek. Az elődökénél nagyobb tűzerő mellett a T-54-es páncélzata is jelentősen felülmúlta a korábbi szovjet közepes harckocsikét.
(T-54-es harckocsi akcióban, forrás: Elfnet.hu)
Bár a T-54-es lekéste a második világháborút, a háborút követően lassan átvette a T-34-es helyét és jelentős tűzereje miatt a legtöbb szovjet harckocsit kiváltotta. Elterjedtségét nagyban növelte, hogy a Szovjetunió az általa elfoglalt kelet- és közép-európai országokat is ezzel a típussal szerelte fel. Azonban élesben először a szovjetek 1956-ban vetették be Magyarországon, de később alkalmazták a vietnámi háborúban, valamint Afganisztánban is. A magyarországi invázió során nem kerültek szembe jelentősebb számú páncélossal, de az ellenállók a városi harcokban több példányt megsemmisítettek.
(Egy kilőtt T-54-es Budapesten, forrás: 444.hu)
(T-54-es az Oktogonnál, forrás: 444.hu)
A katonai előkészületek mellett a szovjet pártvezetés megkezdte a november 4-e utáni politikai változásokat is előkészíteni. A felállítandó szovjetbarát kormány vezetésére olyan személyt kerestek, akivel a fegyveres beavatkozás után a legkisebb ellenállás mellett konszolidálni tudják befolyásukat. Münnich Ferenc korábbi szovjet nagykövetnek és Kádár János az újjáalakult állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) főtitkárának a neve merült fel. A szovjet vezetés ekkor inkább a keményvonalas, korábban Moszkvában nagykövetként szolgált Münnich felé hajlott.
(A kép bal oldalán: Kádár János, a jobb oldalon: Münnich Ferenc, forrás: HVG.hu)
A szovjetek november 1-jén Kádár Jánost és Münnich Ferencet repülőgéppel Moszkvába szállították. Az új vezetés élére kiszemelt Münnichet és Kádárt előbb a budapesti szovjet nagykövetségre megbeszélésre hívták, majd ott egy másik autóba átültetve a tököli szovjet bázisra vitték. Közölték, a legfelsőbb szovjet vezetés kíván tárgyalni velük. Münnichet és Kádárt külön-külön repülőgéppel szállították Moszkvába. Az akciót egy bizonyos Leonyid Iljics Brezsnyev KB-titkár szervezte, aki később Hruscsovot követően pártfőtitkár lesz 1964 és 1982 között.
November 2-án az SZKP elnöksége előtt Kádár előbb vállalta a felelősséget az új párt, az MSZMP megalapításáért, a semlegesség kimondásáért és a Varsói Szerződésből való kilépésért, óvatosságból hozzátéve, „Nagy Imre politikájában vannak ellenforradalmi elemek”, a katonai beavatkozást nem javasolta, mert szerinte ezután a kommunisták erkölcsi értéke a nullával lenne egyenlő. Időközben Hruscsov megszerezte a szovjet zónába tartozó országok vezetőinek a beleegyezését a magyarországi katonai akcióba legutoljára Gomulka lengyel és Tito jugoszláv pártvezetőét. Tito ajánlotta Kádárt vezetőnek Münnichhel szemben, így esett Hruscsov választása Kádárra.
(Josip Broz Tito Jugoszlávia első embere 1945 és 1980 között, forrás: Wikipédia)
Másnap november 3-án visszaérkezett Hruscsov Moszkvába. Az SZKP elnökségi ülésén Kádár végig hallgatta Hruscsov helyzetértékelését, mely szerint Magyarországon ellenforradalmi veszély van, később válaszában már úgy fogalmazott: „Igen, Önöknek igazuk van. Ahhoz, hogy a helyzet stabilizálódjon, most az Önök segítsége kell.” Tehát Kádár elfogadta a már 3 napja úgyis eldöntött szovjet beavatkozás tényét. Ezt követően az SZKP KB ülésén felolvasták az új kormány oroszul megírt programját és a névsorát és később Kádár már arról beszélt, hogy „odahaza az ellenforradalmárok kommunistákat ölnek, Nagy Imre pedig fedezi őket."
Magyar idő szerint november 4-én hajnali négy órakor megindult az offenzíva Magyarország ellen. Aznap hajnalban hajnalban Kádár és Münnich Ungvár érintésével Szolnokra repült. Reggel 5 órakor – az ungvári rádióból közvetítve – a szolnoki rádió hullámhosszán elhangzott a magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány megalakításának bejelentése. Nagy Imre hajnali 5 óra után drámai hangon szólt a néphez: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!"
Azonban a szovjetek ismét rosszul mérték fel a helyzetet. Hruscsov ugyanis megkérdezte Konyev (Varsói Szerződés csapatainak főparancsnoka) marsallt, hogy mennyi ideig tartana a status quo helyreállítása Magyarországon. A válasz rövid és tömör volt: "Három nap. Nincs többre szükség." A megszállók elfoglalták az összes repülőteret, a Budapestre és az osztrák határhoz vezető útvonalak stratégiai pontjait. Az első szovjet páncélosok hajnali öt órakor érték el a fővárost. A T-54-es tank mellett itt vetették be először a szovjetek az AK-47-es automata puskát, azaz a Kalasnyikovot. Az AK-47 tulajdonképpen a pisztolyok és a puskák lőszereinek előnyeit egyesíti. Nagyon hatásos gépkarabély, amelyet az amerikai M16 riválisának szántak.
(Egy AK-47-es gépkarabély egy forradalmár kezében 1956 novemberében, forrás: Index.hu)
Az első szovjet páncélosok hajnali öt órakor érték el a fővárost. A szovjet egységek, ahogy közeledtek Budapest belső részei felé, úgy ütköztek egyre nagyobb ellenállásba. Konyev marsall nem véletlenül kért erősítést. November 5-én a szovjetek támadást indítottak a város egyik legjelentősebb védelmi pontjának számító Corvin köz és környéke ellen. A két fő célpont a Corvin mozi és a Kilián laktanya volt. A szovjet fölénynek köszönhetően másnapra a környék szovjet kézen volt.
(A Corvin köz 1956. november 1-jén, forrás: MTI)
(A Corvin köz 1956. november 6-án a szovjet invázió után, forrás: Múlt-kor)
Az ellenállás a VII. és a IX. kerületben is hamar összeomlott. Egy-egy kisebb csapat a következő napok folyamán még jelentős veszteségeket okozott a szovjet erőknek, amellyel ugyan lassították az előrenyomulást, de megállítani nem tudták. A legtovább Csepelen és Újpesten tartottak ki a felkelők november 11-ig, ami főleg annak volt köszönhető, hogy a szovjet támadás első hulláma Budapest belső kerületeire koncentrálódott. Más kerületekkel szemben óriási előnyt jelentett, hogy Csepelen nagy létszámban csatlakoztak hivatásos katonák a felkelőkhöz és önálló alakulatként vettek részt a harcokban. A vidéki ellenállás november 6-ra omlott össze.
(Budapest egyik utcája romokban 1956 novemberében, forrás: HVG.hu)
A támadás kezdetén november 4-én Nagy Imre miniszterelnök a jugoszláv nagykövetségre menekült, de nem mondott le, így az országnak két miniszterelnöke volt: Nagy Imre és Kádár János. Kádárt november 7-én hajnalban hozták Budapestre egy szovjet harckocsiban. Csepel november 11-i elfoglalásával a szovjet csapatok a fővárosban felszámolták a fegyveres ellenállást. Ekkor mondta el Kádár János a november 4-e utáni első rádióbeszédét, amelyben a felkelést levertnek nyilvánította. „…az egész ország területén – mind a fővárosban, mind vidéken – a Magyar Népköztársaság ellen intézett nyílt fegyveres támadást leverték.”
(A jugoszláv, ma szerb nagykövetség Budapesten az Andrássy és a Dózsa György út sarkán a Hősök terénél, forrás: Wikipédia)
(A Magyar Közlöny november 12-i száma a Nagy Imre-kormány felmentéséről és az új kormány kinevezéséről, forrás: Wikipédia)
A forradalom és szabadságharc leverése mindkét oldalon veszteségekkel párosult. A szovjet honvédelmi minisztérium adatai szerint a hadsereg 669 katonát veszített, 1540 pedig megsebesült. Ezzel szemben a Magyar Néphadsereg állományából 185 fő vesztette életét, és 137-en megsebesültek. Természetesen az összes magyar áldozat számát jóval nehezebb megadni, az elsődleges becslések szerint a harcokban 2500 fegyveres és civil halt meg. A sortüzekben további 300-350 ember vesztette életét. A szovjet csapatok tehát leverték a fegyveres ellenállást, de a politikai küzdelem tovább folytatódott!
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Magyarország története (televíziós sorozat). 42. rész. 1956 - A szabadságharc. Magyarország története című könyvsorozat alapján. Kossuth Kiadó 2009. https://www.youtube.com/watch?v=pxrrCC23WPE (2023. 11. 04.)
- Szakolczai Attila: Az 1956-os forradalom és szabadságharc. Budapest, 2001, 1956-os Intézet, 23-86.
- T-54. Elfnet.hu. https://elfnet.hu/haditechnika/harckocsik/t54.php (2023. 11. 04.)
- A Forgószél hadművelettel verték le az 1956-os forradalmat. Múlt-kor történelmi magazin. https://mult-kor.hu/20101104_a_forgoszel_hadmuvelettel_vertek_le_az_1956os_forradalmat?pIdx=4 (2023. 11. 04.)
