(Az első igazi robbantásos merénylet hazánkban 1995. szeptember 19-én Budapesten, a Práter utcában, forrás: Magyar tudat)
A rendszerváltást követően valami megváltozott. Jött az új rendszer, a szabadság, a demokrácia, a kapitalista gazdaság, a nyugat első fuvallatai megérkeztek hazánkba. Azonban még a régi rendszer, az emlékek, a kommunisták itt voltak, sokak szerint nem tűntek el, csak átalakultak. Az 1990-es évek arról szólt, hogy mennyire tudunk elköteleződni a nyugathoz, mennyire tudjuk lerázni magunkról a régi örökséget. Ehhez teljesen át kellett alakítani az országunkat, de nemcsak azt, hanem a gondolkodásunkat és a mentalitásunkat is. Ehhez szükséges volt a intézményrendszer, a bürokrácia átalakítása is, amelyhez a rendőrség, a bűnmegelőzés és a titkosszolgálatok is hozzátartoztak. A rendszerváltás itt bicsaklott meg talán a leginkább! Soha annyi bűncselekmény, lopás, betörés, emberölés, robbantásos merénylet és alvilági leszámolás nem volt Magyarországon, mint az 1990-es években. Erről a világról lesz szó az elkövetkezendőkben.
Előzményként annyit érdemes tudni, hogy a magyar rendőrség a 20. század folyamán, de különösen 1945-től kezdve folyamatosan a politika kereszttüzében volt és ebből nem tudott kilépni. A fő ok a második világháború után felálló és kialakítandó új politikai rendszer a kommunizmus volt, ugyanis a kommunisták a vélt és valós ellenfeleiket a rendőrség és a titkosszolgálatok közreműködésével iktatták ki és ebben nagy befolyásuk volt már az átmeneti időszakban is, amikor a kommunisták már 1945-ben megszerezték a kormányon belül a kulcsfontosságú belügyminisztériumi tárcát. 1946-ban létrehozták a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályát (ÁVO), annak irányítását kivonták a rendőrség hatásköréből és közvetlenül a belügyminiszternek rendelték alá. Később Államvédelmi Hatóságra módosult a nevük (ÁVH). 1949-ben a folyamat betetőzéseként egy párthatározat nyomán az ÁVH-t és a rendőrséget a Politikai Bizottság közvetlenül irányíthatta és irányította is. A pártvezetés figyelmét a totális centralizáció kötötte le, miközben az ország bűnügyi, közbiztonsági helyzete siralmas volt.
(Rajk László a kulcspozícióban lévő belügyminiszter 1946 és 1948 között, forrás: WordPress)
(Az Államvédelmi Hatóság katonái, forrás: Ávós történelem)
Tehát a szocializmus egészében, de különösen 1949-1961 közötti időszakban a rendőrség a politika szolgálójának szegődött. Egy túlcentralizált, politikai feladatoktól jelentsen leterhelt, szigorúan parancsuralmi jellegű rendőrség jött létre, amely kézenfekvő módon a szovjet rendfenntartás példáját követte. Majd ez a szigor a rendszer enyhülésével párhuzamosan csökkent, de a politikai befolyás megmaradt egészen a rendszerváltásig.
Majd a rendszerváltás elérkeztével lehetővé vált az államrendőrségi modell megváltoztatása és egy érdemi rendőri reform kidolgozása és bevezetése. A változtatás iránti igény fókuszában a fő vezérelvek a következők voltak: a demilitarizáció, a decentralizáció és a depolitizálás, de erőteljesen megjelent a rendőrség professzionális szervezetté alakításának elvárása is.
Azonban ezek az átalakítások nem igazán működtek, nem volt meg hozzá kellő erő és tapasztalat a reformok végrehajtásához, pedig a magyar kormány a rendőrség átszervezésére, demokratizálódási folyamatának elősegítésére még egy jó nevű svájci tanácsadó céget is felkért, amely projekt hét éven keresztül futott, több, kevesebb sikerrel, de nem váltotta be igazán a reményeket és ezt csak tetézte az 1990-es évek elején és közepén felfutott bűnözés.
Az 1990-es évek elején a bűnözés új növekedési pályára állt. 1989-ben addig soha nem tapasztalt méretűre 225 ezerre növekedett a hatóságok tudomására jutott bűncselekmények száma. 1990-ben már 341 ezer ismertté vált bűncselekményt regisztrált a bűnügyi statisztika. A következő növekedési hullám 1995-ben volt, amikor már 502 ezer bűncselekményt tartottak nyilván.
(A bűncselekmény száma 1970 és 2002 között hazánkban, forrás: Magyar Köztársaság Országgyűlése, A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája)
Valamennyi rendszerváltó Közép-Kelet-európai országban hasonló mértékben növekedett a bűnözés, de hazánkban különös mértékben. A növekedés jelentős részét a vagyon elleni bűncselekmények - különösen a lopások, a betöréses lopások és a rablások - számának emelkedése okozta. Az 1990-es évek elejétől kezdve új típusú fenyegetettséget jelentett a gépkocsilopások szaporodása, az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélések elterjedése, a maffia típusú leszámolásokat sejtető élet elleni bűncselekmények megjelenése, a csalás és az okirattal kapcsolatos bűncselekmények soha nem látott növekedése.
A növekvő bűnözés próbára tette az éppen átalakulóban lévő rendvédelmi szerveket. A bűnözés növekedésével párhuzamosan eddig nem látott mértékben csökkentek a bűncselekmények felderítési mutatói. Az 1990-es évek második felében a bűncselekmények majdnem felében! az elkövetők ismeretlenek maradtak. Az elkövetők jelentős része hosszabb bűnözői pályafutás után kerül a hatóságok látókörébe. A befejezett emberölések, emberölési kísérletek, szándékos súlyos testi sértések, halált okozó testi sértések esetében az átlagos nyomozási eredményesség általában elérte a 80 százalékot. Ezzel szemben rendkívül alacsony - 10-25 százalék körüli - a betöréses lopások, a lakásbetörések és a személygépkocsival kapcsolatos lopások felderítési eredményessége.
(Az alábbi diagrammon jól végig követhető, hogy a regisztrált bűncselekmények száma folyamatosan növekedett, de a regisztrált bűnelkövetők száma ezzel szemben nem növekedett érdemben, forrás: Magyar Köztársaság Országgyűlése, A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája)
A bűnözés gyors növekedésével párhuzamosan a bűnözésen belül strukturális átalakulás is zajlott, amely a vagyon elleni bűncselekmények arányának jelentős emelkedését eredményezte. Ezen belül a gépkocsifeltörésekre és eltulajdonításokra, a lakásbetörésekre, a lopásokra és csalásokra kell gondolni. Valamint növekedett a közterületeken elkövetett bűncselekmények száma, mint például az önbíráskodások, zsarolások, garázdaságok és gyilkosságok aránya is.
Az eljárás alá vont személyek túlnyomó többsége továbbra is az alacsony iskolai végzettségűek, a rossz szociális körülmények között élők, a szakképzetlenek, a tartós munkaviszonnyal nem rendelkezők vagy a munkanélküliek köréből kerülnek ki. Ez egybevág azzal a jelenséggel, hogy a rendszerváltáskor hirtelen, addig nem is fogalommal a munkanélküliséggel találkoztak szembe az emberek. Ugyanis a szocializmusban teljes foglalkoztatottság volt, amely annyit jelentett, hogy mindenkinek kellett bejelentett munkahellyel rendelkeznie függetlenül attól, hogy az adott munkahelyen végzett-e tényleges munkát vagy sem, de a papír az fontosabb volt, mint az igazság. A kommunizmus bukásával azonban felszínre került többszázezer ember és ők hirtelen munkanélküliek lettek.
(Munkanélküliség alakulása 1990 és 2016 között, 1990-et követően hirtelen megugrott a munkanélküliek aránya, majd lassan kezdett el csökkeni, forrás: NKP)
Az 1990-es évek első felében a rendőrség specializált bűnmegelőzési szerveket hozott létre a hirtelen megnövekedett bűncselekmény felderítése és csökkentése érdekében. Azóta számos törvény, rendelet, kormányhatározat és ORFK vezetői utasítás foglalkozott bűnmegelőzési részfeladatok szabályozásával, de a kormányzati, az önkormányzati és a lakossági önszerveződések között máig nem sikerült hatékony együttműködést kialakítani. 1995-ben létrehozták az Országos Bűnmegelőzési Tanácsot, hogy hogy állásfoglalásaival és javaslataival segítse a Kormány bűnözés visszaszorítására irányuló törekvéseit. Az OBMT-nek jelentős szerepe volt az Országos Bűnmegelőzési Program (OBP) létrejöttében.
A Kormány átfogó bűnmegelőzési programját tartalmazó kormányhatározat fogalmazta meg először azt, hogy a hatékony bűnmegelőzés megvalósítása komplex társadalmi fellépést igényel, amely az állami és a társadalmi szervek, a polgárok és önszerveződéseik bűnmegelőzésben való összehangolt, tevékeny részvételével, illetve támogatásával valósítható meg. Ezt a feladatot a belügyminisztérium és az illetékes szervek kapták, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel tudják hatékonyan növelni a bűncselekmények felderítését és jogot kaptak arra is, hogy az ehhez kapcsolódó jogszabályokat módosítsa a belügyminiszter javaslatára a parlament.
A kormányzat 1996-ban megelégelte a szolgálatok teljesítményét a közbiztonság terén és több rendőri vezetőt is leváltották többek között Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitányt, aki később 1998 és 2002 között, majd 2010 óta mai napjainkig is a belügyminiszteri tárcát vezeti. Róla is keringtek mindenféle hírek, hogy bűnözőkkel került kapcsolatba a 1990-es években, de hogy ezekből mi igaz, azt senki sem tudja rajta kívül!
(Pintér Sándor rendőr vezérezredes, korábbi országos és budapesti rendőrfőkapitány, jelenlegi belügyminiszter, forrás: Telex)
Most pedig rátérek az 1990-es évek bűncselekményeinek speciális változatára: az alvilági leszámolásokra és a politikai célzatú merényletekre.
(Seres Zoltán vállalkozó meggyilkolása 1999 áprilisában Tahitótfaluban, forrás: Pesti Srácok)
Az 1990-es évek második felében a magyar alvilág szereplői egymást kezdték el kiiktatni és megjelent a hazai bűncselekmények egyik új formája a nyílt utcán történő leszámolás gyilkosságok, robbantások, merényletek formájában.
Amikor a kilencvenes évek Magyarországáról beszélünk, olyan sötét ügyek is szóba kerülnek, mint az olajszőkítés, a robbantások és a véres leszámolások. Ezek az emberek a gazdasági élet kiemelkedő szereplői voltak, akik az 1980-as évekből mentették át a vagyonukat a rendszerváltás utáni időkre és ők egymás riválisai lettek és különböző alvilági kapcsolatokkal rendelkeztek és az ő segítségükkel sikerült a riválisok kiiktatni. Sorban jelennek meg, a kor leghírhedtebb majd meggyilkolt figurái: Seres, Döcher, Prisztás, Cinóber, Ragyás Tóni, Szlávy Bulcsú és még sokan mások.
A következő kép sokak érzékenységét sértheti!
(Prisztás József holtteste a III. kerületi Ladik u. 5. előtt. A férfit november 1-jén 11 órakor egy pisztolylövéssel ölték meg, forrás: Arcanum)
Egyes vélemények és elterjedt nézetek szerint a magyar alvilági bűnözés felerősödésében szerepük lehetett a magyar, illetve a szlovák titkosszolgálatoknak is, főként az utóbbinak volt az a célja, hogy zavart keltsen a magyar közéletben és negatív képet fessen Magyarországról és ezzel akár meggátolja a NATO-ba, illetve később az Európai Unióba való felvételét hazánknak. A szlovák szálak elég magas szintet is érintettek ugyanis a különböző információk szerint ezekről tudott az akkori szlovák miniszterelnök Vladimir Meciar is, akinek a kormányzása alatt több máig kivizsgálatlan, valószínűleg az állami titkosszolgálat által megrendelt és elkövetett bűncselekmény történt.
(Vladimir Meciar Szlovákia 1993 és 1998 közötti miniszterelnöke, forrás: Wikipédia)
A legtöbb robbantásos merényletre és gyilkosságra 1998-ban került sor. Tudni kell, hogy ebben az évben hazánkban parlamenti választásokat is tartottak, ahol a Horn Gyula miniszterelnök vezette MSZP, illetve az Orbán Viktor vezette Fidesz volt a esélyes arra, hogy kormányt alakítson.
Az első merényletre ebben az évben 1998. február 11-én került sor. A célpont Fenyő János médiavállalkozó volt, aki több napi és hetilapot is a birtokában tartott, valamint a VICO nevű médiavállalkozásnak is a tulajdonosa is volt és rendelkezett alvilági kapcsolatokkal is.
(Fenyő János médiavállalkozó, forrás: Femina)
1998. február 11-én, nem sokkal este fél hat után Fenyő autójával egy piros lámpánál várakozott a budapesti Margit körút és Margit utca sarkán. Éppen egyik barátnőjével beszélt telefonon, amikor egy ismeretlen fegyveres férfi a mögötte haladó autóból kiugrott, és a kezében lévő Agram 2000 típusú, hangtompítóval felszerelt géppisztolyból az anyósülés felőli ablakon keresztül mintegy 20-25 lövést adott le közvetlen közelről a vállalkozóra, aki a helyszínen életét vesztette. Az elkövető ezután futva távozott a helyszínről.
(A Margit körút és Margit utca sarka a gyilkosság után, forrás: Mandiner)
Ma már azt is lehet tudni, hogy kik hajtották végre a merényletet. A gyilkosság elkövetője egy szlovák származású bűnöző Jozef Rohac volt, akit Portik Tamás milliárdos magyar bűnöző bérelt fel, aki korábban és később számos bűncselekményt hajtott végre. 20 évvel később 2018-ban az is kiderült, hogy Gyárfás Tamásnak is köze volt a merényletekhez. Gyárfás, akinek korábban konfliktusa volt Fenyő Jánossal a médiabirodalmuk miatt ő bízta meg Portikot, hogy ölje meg Fenyőt. Az ellenük folytatott per éppen a napokban érhet véget az ítélethirdetéssel.
(Jozef Rohac, forrás: Ma7)
(Portik Tamás, forrás: CSVM)
(Gyárfás Tamás korábbi sportvezető, médiavállalkozó, forrás: MTI)
Azt követő napokban Horn Gyula akkori miniszterelnök kritikát fogalmazott meg a belügyminiszterrel és a rendőri vezetőkkel szemben és akkor hangzott el tőle a máig sokat idézett mondat, mely szerint „Ami ma Magyarországon van, az nem közbiztonság, nem az, amit elvárnak az állampolgárok. Elfogadhatatlan, hogy naponta történjenek rablások és gyilkosságok.” Elemzők szerint ezek az események is hozzájárultak a kormánypártok vereségéhez a választásokon az év májusában.
(Horn Gyula Magyarország miniszterelnöke 1994 és 1998 között, forrás: Szombat Online)
Ezekután bővült a bűncselekmények palettája az úgynevezett politikai színezetű merényletekkel. Bombát helyeztek el többek között a Független Kisgazdapárt és Fidesz székházainál. A szerkezetetek még robbanásuk előtt megtalálták és hatástalanították.
(Fidesz Lendvay utcai székháza 1998 júniusában, forrás: Városi Kurír)
Több politikus házánál is robbantottak ebben az évben. 1998 márciusában Torgyán József kisgazda pártelnök, majd májusban Szájer József Fidesz frakcióvezető házánál, de ezeknek a robbantásoknak szerencsére sem sérültjük, sem halálos áldozatuk nem volt!
(Torgyán József kisgazda pártelnök lakása a robbantást követően, forrás: Pesti Srácok)
(Szájer József háza a robbantás után, forrás: Blikk)
Ezeknek a robbantásoknak mai napig nem találták meg az elkövetőit. Ezeknél az eseteknél merült a szlovák szál miszerint a szlovák miniszterelnök Vladimir Meciar politikai célokra használta fel a titkosszolgálatokat, hogy negatív képet állítson be a magyar politikai szereplőkről, mely szerint "ezek robbantgatják egymást."
A magyar alvilági leszámolások betetőzése volt az 1998. július 2-án bekövetkezett Aranykéz utcai robbantás. Az eset az 1990-es években Magyarországon zajló maffiaháború egyik legnagyobb erejű bombatámadása volt, valamint az első olyan, ahol ártatlan kívülállók is életüket vesztették. A támadás célpontja Boros Tamás vállalkozó volt, aki korábban részt vett az olajszőkítésben. Az olajszőkítés egy olyan eljárás, melynek során az üzemanyagként való használatra alkalmatlanná tett gázolajból kémiai úton használhatót állítanak elő. Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális „üzletága” volt.
(Boros Tamás vállalkozó, forrás: Pesti Srácok)
1998. július 2-án Boros leparkolt az Aranykéz utcai parkolóházban és elindult az évek óta szokásos útvonalán a közelben lévő irodája felé. Amikor déli 12 óra előtt néhány perccel egy, az utcán parkoló kispolski mellé ért, az abban korábban elhelyezett bombát működésbe hozták a merénylők. A nagyjából négy kilónyi TNT-nek megfelelő erejű robbantás hatalmas pusztítást végzett; Boroson kívül még három embert ölt meg, és több mint húszat megsebesített. A tettet Jozef Rohac hajtotta végre.
(Az Aranykéz utcai robbantás képekben, forrás: Index.hu)
Az alvilági leszámolások 1999 után véget értek. Ennek több oka is lehet: egyrészről Portik Tamás összes komolyabb ellenfelét kiiktatta, másrészről Szlovákiában 1998 őszén megbukott Vladimir Meciar és új miniszterelnök átvilágíttatta a szlovák titkosszolgálatok működését és kiderült az úgynevezett Omega-hadművelet, amelyről már a korábbiakban szóltam. A végrehajtó és a felbujtó Jozef Rohac és Portik Tamás jelentős börtönbüntetést kapott, de a Fenyő-gyilkosság kapcsán még felelniük kell, illetve Gyárfás Tamásnak is.
A 2000-es évektől kezdve a bűnözés mértéke elkezdett csökkeni hazánkban, ennek is számos oka van: véget értek az alvilág leszámolásai, Pintér Sándor került a belügyminiszteri pozícióba és törvényi változások következtek a rendészet és a bűnüldözés terén, valamint hatékonyabbá váltak a felderítések a bűncselekmények kapcsán.
Manapság azt érezzük és gondoljuk, hogy rosszabb a közbiztonság, mint régebben, pedig a statisztikai adatok nem erről árulkodnak, de az biztos, hogy az a világ sem volt jobb, mint a mai és sajnos nem úgy néz ki, hogy ez a jövőben megváltozna!
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Alvilági leszámolások és politikai merényletek. RTL. XXI. század. 2016. https://rtl.hu/21szazad/2016/05/03/alvilagi-leszamolasok-es-politikai-merenyletek (2024. 02. 02.)
- A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája. Magyar Köztársaság Országgyűlése. Budapest, 2003. október. https://www.parlament.hu/irom37/4629/4629-019.htm#_Toc38168012 (2024. 02. 02.)
- CHRISTIÁN László: „Rendészeti szervek” in JAKAB András – FEKETE Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András) http://ijoten.hu/szocikk/rendeszeti-szervek (2018). (2024. 02. 02.)
