Mert így KEREK a világ!

(A tanácsköztársaság kikiáltása, forrás: Wikipédia)

Az alábbi cikkben az 1919-es zűrzavarokkal teli évről lesz szó. Kitérek majd a kommunisták hatalomra jutására, a tanácsköztársaság működésére, az északi hadjáratra és az ebből következő bukásra, valamint a végén az ellenforradalom győzelmére.

A kommunista hatalomátvétel

Az antant 1919. február végén új, a románoknak kedvező, Magyarország számára azonban súlyosan hátrányos döntéseket hozott. Ezekről 1919. március 20-án diplomáciai jegyzékben tájékoztatták a magyar kormányt. A dokumentumot átadó francia alezredesről elnevezett Vix-jegyzék követelései már Károlyi számára is elfogadhatatlanok voltak. A magyar csapatoknak – egy semleges zóna létrehozása érdekében – ki kellett volna üríte­niük a Tiszántúl színmagyar területeinek jó részét. Károlyi Mihály köztársasági elnök olyan kormányt akart kinevezni, amely jó kapcsolatokat ápol az ellenállás esetén elképzelhető szövetségesekkel: Szovjet-Oroszországgal és az osztrák szociáldemokrata kormánnyal. Ezért Károlyi a magyar szociáldemokratákat kérte fel kormányalakításra, akik egyébként jelentős tömegbázissal rendelkeztek a magyar munkásság körében.

(A Vix-jegyzékben javasolt semleges zóna, forrás: Wikipédia)

(Károlyi Mihály az első magyar köztársasági elnök, forrás: Nemzeti Örökség Intézete)

Az MSZDP soraiban ekkor már elvesztette többségét az a csoport, mely ragaszkodott a polgári, demokratikus államhoz, és elutasította a proletárdiktatúrát (például Garami Ernő). A pártvezetőség nagyobbik része a kommunistákkal való együttműködés híveként nem akarta egyedül vállalni a kormányzást. A kommunisták bevonása mellett szólt az is, hogy vezetőjük, Kun Béla összeköttetésben állt Leninnel. A szociáldemokrata és kommunista vezetők önkényesen (Károlyi tudta nélkül) megegyeztek, hogy puccsszerűen magukhoz ragadják a hatalmat, és megvalósítják a kommunista államot, a proletárdiktatúrát.

(Kun Béla a Kommunisták Magyarországi Pártjának elnöke, forrás: MúzeumDigitár)

1919. március 21-én plakátok sokasága hirdette az új hatalom megszületését, amelyet az úgynevezett Forradalmi Kormányzótanács irányított. Ennek élén hivatalosan a szociáldemokrata ­Garbai Sándor állt, ténylegesen azonban a külügyekért felelős népbiztos (miniszter), Kun Béla irányította. A mérsékelt szociáldemokraták kiszorultak a hatalomból, többen közülük emigráltak, hogy így fejezzék ki elutasításukat a diktatúrával szemben. Ugyanígy tettek a régi elit tagjai is, akik semmi jóra nem számíthattak a proletárdiktatúrától. Károlyi Mihály nem fejtett ki ellenállást, a fordulatot tudomásul véve – így közvetve legitimálva – visszavonult, ezért felvetődhet felelőssége abban, hogy a kommunista diktatúra létrejöhetett.

(Garbai Sándor és Kun Béla kikiáltják a tanácsköztársaságot, forrás. Wikipédia)

(Mindenkihez című plakát, forrás: MúzeumDigitár)

A tanácsköztársaság működése

Az új rendszer vezetői a társadalom és a gazdaság türelmetlen átalakításába kezdtek. Államosították a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, az összes bányát, valamint a pénzintézeteket és bankokat. Emellett felszámolták a nagybirtokokat, de azokat nem osztották szét a parasztok között, hanem szövetkezeteket és állami gazdaságokat szerveztek belőlük. A kommunisták nemcsak a magántulajdont kívánták megszüntetni, hanem szakítani akartak a nemzeti és vallási hagyományokkal is, ezért kifejezetten üldözték azok képviselőit. E hagyományok, régi szokások ugyanis az ő szemükben a régi rend támaszai, a meghaladni kívánt úri-polgári rendszer maradványai voltak. Ezek lerombolását az új rendszer felépítéséhez vezető fontos lépésnek tartották.

(Plakát a tanácsköztársaság idejéből, forrás: NKP)

A magyar kommunista vezetők többsége olyan zsidó származású személy volt, aki elhagyta a saját közösségét és annak hagyományait, de nem tudott vagy nem akart beilleszkedni a dua­lizmus korának úri-polgári világába, annak nemzeti és keresztény hagyományaiba. Erős társadalomkritikát fogalmaztak meg, amit az is táplált, hogy a politikai elitbe nem volt sok esélyük bejutni. Így váltak „közösségen kívülivé” és „gyökértelenné”, ezáltal érzéketlenné a nemzeti és vallási hagyományokra. E sajátos társadalmi és egyéni helyzetük fogékonyabbá tette őket a kommunista ideológia befogadására, amely ugyancsak a nemzeti érzés és a vallásosság felszámolását hirdette. A társadalom túlnyomó többsége – ideértve egyébként a vallásos izraelitákat és az asszimilálódott zsidókat, azaz a magyarországi zsidóság nagy részét is – azonban ragaszkodott a hagyományaihoz, polgárosodott, illetve polgárosodni vágyó életvilágához.

A diktatórikus intézkedések, a folyamatos háborús helyzet és a növekvő ellátási nehézségek a társadalom döntő többségét gyorsan szembefordították a proletárdiktatúrával. A tanácsköztársaság intézkedései nemcsak a polgári rétegeket sértették, hanem kiváltották a parasztság ellenszenvét is, több helyen fegyveres ellenállás kezdődött. A kommunista vezetés hatalmának megőrzése érdekében országszerte kiterjedt erőszakot alkalmazott, ezt ­nevezzük vörösterrornak. A megtorlásokat vezető népbiztos Szamuely Tibor volt, aki kiépítette a diktatúra elnyomó szervezetét. A Parlament épületében rendezkedett be a tanácsköztársaság ­politikai rendőrsége (Politikai Nyomozó Osztály), amelynek vezetője Korvin Ottó volt. Az Országház épületének alagsorában foglyokat tartottak, akiket a kihallgatások során gyakran megkínoztak.

(Szamuely Tibor és Lenin találkozója Moszkvában 1919 tavaszán, forrás: Wikipédia)

(Szamuely beszéde a Lenin-fiúkhoz, forrás: Wikipédia)

(Cserny József a Lenin-fiúk vezetője a katonái körében, forrás: Wikipédia)

A diktatúra különítményes osztaga, a Lenin-fiúk csoportja is hamar hírhedtté vált. A kibontakozó vörösterror során kíméletlenül, véres eszközökkel léptek fel a proletárdiktatúrával dacolók vagy egyszerűen csak nem megfelelő származásúnak tekintett emberek ellen. Ez tekinthető az ideológiai alapon gyakorolt (például származás), állami szintre emelt erőszak első példájának a magyar történelem során.

A vörösterror mellett kiterjedt egyházüldözés zajlott, amely minden felekezetet érintett, hiszen a tanácskormány a zsidó hitélet háttérbe szorítására is szigorú intézkedéseket hozott. Az egyeduralkodóvá váló kommunista ideológia megjelenítése a külsőségekben, a kultúrában és a művészetekben is jellemzővé vált. Mindezeket figyelembe véve a tanácsköztársaság Magyarország történetének első – szovjet mintát másoló – totális diktatúrája volt. Társadalmi támogatottsága hamar minimálisra olvadt, a kommunista hatalmat leginkább a vörösterror tartotta fenn az egyre szaporodó rendszerellenes megmozdulások leverésével.