(A trianoni béke területi következményei, forrás: Kőröshegy honlapja)
105 évvel ezelőtt 1920. június 4-én a trianoni békeszerződés vagy ahogy tetszik békediktátum következtében hazánk elveszítette területének kétharmadát és lakosságának felét. Az akkori magyar társadalom tragédiaként fogta fel a béke rendelkezéseit, követelte a békeszerződés felülvizsgálatát (revízió), illetve a Nagy-Magyarország területi helyreállítását (irredentizmus). De valóban ekkora tragédia egy ország megcsonkítása?
Természetesen a kérdésnek van alapja és igazságtartalma, hiszen egy ország területének elvétele, ha jogos, ha jogtalan, akkor is sorstragédia, mivel ez megváltoztatja az addig fennálló állam területi berendezkedését, működését, közéletét, társadalmát. Családokat tesz tönkre és szakít szét, hogyha a határok megváltoznak. Nem tudják egymást meglátogatni rokonok, mivel azzal kellett szembesülniük, hogy egy másik országban élnek. Az újonnan létrehozott országok, nevezzük őket utódállamoknak, nem akarták és nem kívánták "befogadni" maguk közéjük a hozzájuk csatolt, került kisebbségeket, így a magyarságot sem.
Olyan intézkedéseket hoztak, amelyek kimerítik a diszkrimináció teljes ismert fogalmát: elküldték az embereket a munkahelyükről, megfosztották őket lakóhelyüktől, birtokaiktól és elérték azt, hogy több százezren hagyják el szülőföldjüket, mert nekik nem az fájt, hogy egy másik ország fennhatósága alá kerültek, hanem az, hogy el kellett hagyniuk azt a helyet, ahol eddig éltek, ahol a gyermekkorukat töltötték, ahol felnőttek, dolgoztak és megtalálták a boldogságukat. A történelmi Felvidék, Partium, Erdély és Székelyföld kezdte elveszíteni magyaros jellegét, kultúráját, amiért ez a hely maga volt a csoda.
De az erdélyi és felvidéki magyarság nem félt! Nem félt az új román és csehszlovák állam fennhatósága alatt! Nem félt pedig tudta, hogy bármikor elveszíthetik megélhetésüket, akár családtagjaik is, ha ellenállnak a román hatóságoknak! Nem féltek, de meghúzták magukat egy időre, amíg az új határhúzás körüli viharok lecsendesednek egy kicsit. Megmutatták, hogy itt vannak és őket nem lehet eltaposni, még ha kisebbségben is vannak! De ők voltak a csendes többség, akik több mint száz éve nagyobb viharokkal, problémákkal, de köztünk vannak és élnek az utódállamokban, mégha ez nekik nem is a felhőtlen boldogságot jelenti, de elfogadták a helyzetüket, hogy ezen nem tudnak és nem is lehet változtatni! Még ha erre volt is lehetősége és eszköze a magyar kormányoknak a Horthy-korszakban és később az 1989-1990-es rendszerváltásokat követően, de nézzük objektív módon: reális esély soha sem volt a határok megváltoztatására!
Nem is beszélve arról, hogy a területi mellett gazdasági következményei is voltak a békeszerződésnek. Több százezren veszítették el munkájukat a határon kívülre kerülő ipari központok, gyárak, bányák miatt. Jelentősen visszaesett a mezőgazdasági és ipari termelés, elértéktelenedett a fizetőeszköz, a környező országok nem kereskedtek velünk és az ország rögtön hitelt sem kapott külföldről. De ebből is felállt az ország köszönhetően nagyszerű politikusainak, államférfiainak Bethlen István és Klebelsberg Kunó tevékenységének köszönhetően. A magyar gazdaság éves szinten szárnyalt, az oktatás- és kultúrpolitikánk magas színvonalú volt köszönhetően az anyagi ráfordításnak, amely ma sajnos nem áll oktatási rendszerünk rendelkezésére!
A véleménycikkem címe a Nemzetét féltő fiatal. Ugyanis féltem ezt a gyönyörű nemzetet a több mint 1000 éves Magyarországot. Ugyanis most olyan erők osszák meg hazánkat, amelyre a történelemben már volt példa, de attól tartok, hogy ebből az állapotból az ország nem képes talpra állni. Trianon egy sorscsapás volt 1920-ban, de az ország egy erőként fogott össze és talpra állt, most ennek az összefogásnak a nyomát sem tapasztalom! Magyar magyar ellen uszít, mindenki egymás ellen drukkol, aki kicsit is ellenvéleményt oszt! Azt kellene egymásban megtalálni, ami közös: a magyarságuk, az 1000 éves történelmünk, a kultúránk, az oktatásunk, a híres példamutató személyek, a határon túli nemzettestvérek. Példát vehetnék Trianonból, persze nem a döntésből és annak következményeiből, hanem az összefogásból, amelyre azóta sem volt példa ebben az országban! Példát vehetnék a határon túli magyaroktól, hogy hogyan tudnak a kisebbség szerepében élni és csendes többséget alkotni külföldi állampolgárként.
Segítsen minket a jó isten ezekben a nehéz időkben is! Sok erőt kívánok a hazának!
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
