Az alábbi fotó 1945 tavaszán készült Budapesten. Ez a kép hűen tükrözi, hogy a fővárosunk közel 3 hónapos ostroma mekkora pusztítást okozott. Az alábbi cikkem Budapest második világháborús ostromával foglalkozik, de nem úgy, hogy napról-napra vagy hétről-hétre mutatja be az eseményeket, hanem arról lesz szó, hogy milyen előzményei voltak az ostromnak, a közel 3 hónapos időszakban milyen események történtek a fővárosban, hogy hogyan értek véget a harcok és miért nem nevezhetjük felszabadulásnak az ezt követő időszakot.
(Frontvonalak állása 1944 szeptember és 1945 áprilisa között)
Az, hogy Budapest ostromlott város lesz az sokáig nem tűnt egyik fél esetében sem világosnak. A magyar vezetés a németekkel egyetemben úgy gondolta, hogy a szovjet hadigépezetet, majd megállítja a Kárpátok vonala, így a főváros kimarad a harcokból. Csakhogy időközben 1944 augusztusában a románok "oldalt" váltották és a németek helyett a szovjetek mellett harcoltak, így jelentős túlerőben voltak a németekhez képest a Kárpátokban. Egyideig azonban sikerült feltartóztani a túlerőben lévő ellenfelet és nem tudták átlépni a szovjetek a magyar-román határt, de a jelentősebb tartalékok nélkül felálló németek és magyarok csak néhány hétig voltak képesek őket megállítani. 1944 októberében a szovjetek a románokkal együtt átlépték az országhatárt és megindultak a főváros irányába, először a Tiszántúlt sikerült megtisztítaniuk, majd novemberben már Közép-Magyarországon állomásoztak a szövetséges csapatok. Az események közben a magyar felsővezetésben történtek változások, ugyanis Horthyt a sikertelen kiugrási kisérlete után október 16-án lemondatták és a németek kinevezték Szálasi Ferencet a nyilaspárt vezetőjét nemzetvezetővé és egyben ő vált a németek utolsó európai szövetségesévé. A nyilas vezetés 1944 novemberében döntött a fővárosban található kormányszervek áthelyezéséről, de maga a lakosság kiürítéséről nem határoztak, pedig felmerült, hogy Budapestet nyílt várossá nyílvánítják ami azt jelentette volna, hogy mindenféle harc nélkül átengedik a szovjeteket, akik cserébe garantálják, hogy épségben marad a város. Azonban a német felsővezetés Hitlerrel az élen megtiltotta ezt és úgy határoztak, hogy mindenáron tartani kell Budapestet és nem szabad föladni még azon az áron is, hogy esetleg minden és mindenki elpusztul. Ennek az volt a legfőbb oka, hogy a nyugat-dunántúli ezenbelül is zalai olajmezők voltak Németország utolsó olajtartalékai, így ha feladták volna a fővárost, akkor a szovjetek végigmasíroztak volna nagyon gyorsan az egész Dunántúlon és elvágva a németeket a számukra rendkívül fontos kőolajtól.
(Szálasi Ferenc és Adolf Hitler 1944. december 4-i találkozója)
Sztálin Moszkvában a nyilas hatalomátvételt követően döntött úgy, hogy a szovjet erőknek október végén menetből kell bevenniük a magyar fővárost, amely azonban az ellenállás és az előkészítetlen haditerv miatt nem sikerült, így maradt az a megoldás, hogy a szovjetek két oldalról körbekerítették Budapestet és hozzáláttak megtervezni az ostrom pontos menetét.
Ezen a nagyon sűrűnek látszódó térképen a főváros ostroma látható, amely 1944. december 24-én vette kezdetét, amikor is a szovjetek a Budapest környéki településeket támadták először. Tudni kell, hogy a főváros területe ekkoriban nem akkora volt, mint ma. A Nagy-Budapest csak 1950-ben jött létre, amikor is addig önálló településeket csatoltak a székesvároshoz, mint például Csepel, Soroksár, Rákoskeresztúr és még sorolhatnám. Tehát először ezeket volt fontos megszerezni a szovjeteknek és az elsődleges cél ezek után a Duna jobb partjának, azaz Pestnek az elfoglalása volt. Amíg zajlott a harc Pestért a magyar hadsereg a németekkel karöltve folytatta a zsidóság gettósítását és deportálását koncentrációs táborokba, majd miután ez nem volt lehetséges az a megoldás született, hogy végeznek velük és rengeteg embert lőttek a Dunába ebben az időszakban, de sikerült ezreket is megmenteti a haláltól például ilyen személyek voltak, akik segítettek zsidókat menteni, mint például Raul Wallenberg svéd követ, Salkaházi Sára apáca vagy Angelo Rotta a pápa magyarországi legátusa és még sokan mások.
(A budapesti zsidó gettó alaprajza, 1944 tavaszától 1945. január 17-ig állt fenn)
(A Dunába lőtt zsidó emberek emlékére létrehozott emlékmű a Duna-parton)
A szovjet erőknek 1945. január 18-ra sikerült elfoglalniuk a pesti oldalt, de a budai oldalra történő átjutást megnehezítette az, hogy a németek az előző napokban felrobbantották a két városrészt összekötő összesen 7 hidat (két vasúti, a Margit, a Horthy Miklós, a Ferenc József, Lánc és Erzsébet hidakat).
(A felrobbantott Ferenc József, ma: Szabadság-híd)
Ennek ellenére a szovjetek, mivel a másik oldalon körbekerítették Budát, így a hidak lerombolása nem okozott nekik problémát és folytatták a főváros teljes megtisztítását, de ennek az lett a következménye, hogy Buda is romhalmazzá vált. A németek és a velük szövetséges magyar erők egyre kisebb területre szorultak vissza február elejére. A német tábornokok többször kérték Hitlertől, hogy adják föl Budapestet, de ő ezt elutasította, végül Pfeffer-Wildenbruch SS tábornok február 11-én elhatározta, hogy megmaradt erőivel kitörnek a várból és visszavonulnak a saját erőkhöz, akik ekkor a Dunántúlon a Gerecse és Pilis magasságában állomásoztak. A több, mint 30.000 ember közül körülbelül 700 jutott el a saját erőkhöz a többiek vagy meghaltak vagy a szovjetek elfogták őket. Mivel katonák híján nem volt már kivel harcolniuk a szovjeteknek, így február 13-án véget értek a harcok Budapesten, tehát a város felszabadult, de csak a németek alól, mert a szovjetek szisztematikusan fosztogattak és nőket erőszakoltak meg, valamint több ezer férfit vittek el málenkij robotra, így gyorsan kiderült az, hogy nem felszabadulás következik, hanem egy újabb megszállás, csak most nem a nácik, hanem a szovjetek képében.
Budapest ostroma sokan nem tudják, de a második világháború egyik legvéresebb város ostroma volt Sztálingrád és Leningrád után. Sokkal többen haltak meg, mint Berlin vagy Bécs ostromakor és több minden is pusztult el. A ma rendelkezésre álló adatok alapján a polgári lakosság közül 25.000-en haltak meg és 52.000-en sebesültek meg. A szovjet halálozások elérték a 80.000-et és 240.000-en sérültek meg, a német-magyar erők halottjai és sebesültjei is elérték a 100.000 főt. A harcok következtében a főváros épületeinek 27%-a pusztult el, több mint 32 ezer lakás sérült meg vagy vált lakhatatlanná. Kiégett a budai vár és Pesti Vigadó, az összes Duna híd megsemmisült, súlyosan megrongálódott Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház. Tehát hihetetlenül nagy pusztítást okoztak a harcok és az újonnan felálló magyar politikai vezetésnek vált feladatává, hogy újjáépítse a magyar fővárost!
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
(A lerombolt Lánchíd, háttérben a budai királyi palota)
(Megsemmisült lakóházak Pesten)
Akit esetleg még jobban érdekel az ostrom és annak lefolyása, annak ajánlom ezeket a forrásokat, amelyekből én is dolgoztam:
- Magyar Tudományos Akadémia. Bölcsészettudományi Kutatóközpont. Történettudományi Intézet. https://tti.abtk.hu/terkepek/1944-1945-budapest-ostroma (2022. 07. 22.)
- Markó György: Budapest ostroma. Magyarország a XX. században, I. kötet. https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/72.html (2022. 07. 22.)
- 60 éve fejeződött be Budapest ostroma. Múlt-kor történelmi magazin. https://mult-kor.hu/cikk.php?id=9143 (2022. 07. 22.)
