Mert így KEREK a világ!

(Horogkeresztes zászló az Országház épülete előtt, forrás: Rubicon)

A német csapatok 1944. március 19-én szállták meg hazánkat. Az előző cikkben bemutattam a megszállás előzményeit és lefolyását. A mostaniban pedig a megszállás következményeit fogom ismertetni egészen Horthy kiugrási kísérletéig.

A kiszolgáltatott Magyarország

A megszállás napján megjelent az országban a német titkos államrendőrség (Gestapo) is, amely előre elkészített listák alapján megkezdte az ismert németellenes személyek felkutatását. Például még aznap letartóztatták Bajcsy-Zsilinszky Endrét, aki az ellenzéki Független Kisgazdapárt képviselőjeként szorgalmazta a háborúból való kilépést. Néhány hét alatt több ezer embert, köztük politikusokat (például a német követeléseknek addig rendíthetetlenül ellenálló belügyminisztert, Keresztes-Fischer Ferencet), újságírókat, közéleti személyiségeket vettek őrizetbe. Közülük sokakat koncentrációs táborba vittek.

(Bajcsy-Zsilinszky Endre ismert németellenes politikus, forrás: Holokauszt Magyarországon)

Az ország politikai berendezkedését tekintve földindulásszerű változás történt. A német akarat érvényesítését márciustól kezdve a Magyarországra érkező Edmund Veesenmayer mint teljhatalmú birodalmi megbízott felügyelte: az újonnan kinevezett kormány minden lényeges döntését egyeztetni kellett vele. Német nyomásra az addig a kormányzati hatalomtól távol tartott, a német célokat feltétel nélkül kiszolgáló politikusokat helyezték vezető pozíciókba. Így térhetett vissza a kormányba például Imrédy Béla, de számos új minisztert, államtitkárt neveztek ki, és a főispánok közül is sokakat lecseréltek. A közéletben minden kritikus hangot elhallgattattak. Betiltották az ellenzéki lapokat, valamint a baloldali és a németellenes pártokat (például Szociáldemokrata Párt, Független Kisgazdapárt).

(Edmund Veesenmayer közgazdász, birodalmi megbízott, forrás: A Fasizmus Története)

A német érdekeket egy 500-600 fős apparátus biztosította, amelyet egy kb. 20 fős törzs élén Veesenmayer irányított. Neki Hitler a hagyományos nagyköveti diplomata-feladatkörnél jóval nagyobb hatáskört biztosított azzal, hogy magyarországi teljhatalmú megbízottjává tette. Utasításait a birodalmi külügyminisztertől, nemegyszer magától Hitlertől kapta. A magyar államapparátus további működtetéséhez elegendőnek bizonyultak a felső posztokon végrehajtott személycserék. 

Új kormányt neveztek ki Sztójay Döme vezetésével. Formálisan Horthy ugyan hatalomban maradt, és az Országgyűlés is tovább működött, de érdemi tevékenységet nem folytatott, mivel rendeleti úton történt a kormányzás. Vagyis a lényeget tekintve a Bethlen István által kiépített „Horthy-rendszer” 1944. március 19-ével megsemmisült. Ugyanakkor Horthy ­Miklós megtartotta kormányzói pozícióját, noha rosszallotta a német beavatkozást a magyar politikába. Államfői funkcióit azonban továbbra is ellátta, protokolláris rendezvényeken is részt vett, április 14-én pedig kiadta hadparancsát a háború folytatására.

(Sztójay Döme korábbi berlini nagykövet, miniszterelnök, forrás: Wikipédia)

Március 24-én Veesenmayer állást foglalt a Honvédség további felhasználása mellett. Véleményét támogatta Weichs tábornagy és Greiffenberg gyalogsági tábornok is. 26-án Horthy találkozott a Budapestre érkezett Weichs tábornaggyal. A németek még aznap megszüntették a Tisza mentén húzódó záróvonalat, és feloldották a katonai objektumok zárlatát. 28-án Hitler engedélyezte a Honvédség harci alkalmazását. Megkezdődött a megszállásban részt vevő német seregtestek átcsoportosítása a veszélyeztetett keleti frontra, Lemberg–Kamienec-Podolsk térségébe.

(A keleti front állása 1944 áprilisában, forrás: Történelmi érdekességek blogja)

Április 25-én Magyarország egyes övezeteit német hadműveleti területté nyilvánították: a szovjet csapatok ukrajnai térnyerése miatt Kelet-Magyarországot és Kárpátalját a Tisza vonaláig, a jugoszláviai partizánháború miatt a Bácskát és a Dél-Dunántúl déli sávját.

(A Magyar Királyi Hadsereg 1944 tavaszán megpróbálta feltartóztatni az Észak-Erdélybe és a Kárpátaljára betörő szovjet egységeket, forrás: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet)

Az ország anyagi és emberi erőforrásainak túlnyomó részét a háború szolgálatába állították. A hadiipar fokozta termelését, és immár szinte korlátlan mértékben a német haderő igé­nyeit elégítette ki (ráadásul a magyar szállításokat ki sem fizették). Az amerikai és brit légierő – amely addig megkímélte Magyarországot – a német megszállást követően megkezdte a katonai, a hadiipari és a közlekedési célpontok bombázását.

(Bombázók a város felett. Háttérben Budapest, Csepel sziget. A füstfelhő a Ferencvárosi pályaudvar, Déli összekötő vasúti híd környékén látható, forrás: Fortepan)

(Csepeli Papírgyár és a Gubacsi híd bombázása (a Soroksári dunaágon), forrás: Fortepan)

Magyarország német megszállása után az erőszakkal háttérbe szorított politikai pártok és szervezetek kísérletet tettek egy ellenállási mozgalom kialakítására. A létrejövő Magyar Front főleg a szociáldemokratákat (SZDP), a kisgazdapártiakat (FKGP), a legitimista erőket és a kommunistákat tömörítette, de az ellenállásban részt vevők köre egyes korábbi fajvédőkig is kiterjedt. Az eltérő politikai nézeteket valló pártok a németellenes Magyar Front segítségével a háborúból való kilépésre és a megszállóknak való ellenállásra, végső soron a fegyveres harc kirobbantására törekedtek. Tevékenységük 1944 tavaszán–nyarán főleg a propagandában nyilvánult meg, és felvették a kapcsolatot Horthy Miklóssal is. Az azonnali fegyveres ellenállás megkezdésére azokban a hónapokban nem volt lehetőség.

Megkezdődött a zsidók tömeges gettósítása és deportálása a lengyel koncentrációs táborokba elsősorban Auschwitzba. 

A megszállás után hivatalba lépő Sztójay-kormány rendeletei nyomán a zsidók vagyonát zár alá vették, műhelyeiket, üzleteiket elkobozták, a közszolgálatból és egyes értelmiségi foglalkozásokból (orvos, ügyvéd, tanár, színész, újságíró) teljesen eltávolították őket. Április elejétől a zsidóknak lakásukon kívül megkülönböztető jelzést, hatágú sárga csillagot kellett viselniük.

A Sztójay-kormány együttműködött a Adolf Eichmann-nal: a zsidók deportálását a kinevezett belügyminisztériumi vezetők (Jaross Andor belügyminiszter, Endre László és Baky László belügyi államtitkárok) és a német tanácsadók irányították, s a csendőrség, valamint a rendőrség és a Magyar Államvasutak igénybevételével hajtották végre.

(Adolf Eichmann az SS alezredese, a zsidók deportálásának egyik fő irányítója, forrás: Wikipédia)

Április közepén a csendőrség kísérte a gyűjtőtáborokba a vidéki zsidóságot, és részben ellátta a táborok őrzését, majd egy hónappal később megindult a deportálás. Ebből a célból az országot hat körzetre osztották. Először a keleti országrészekből vitték el a zsidókat, nehogy a közeledő Vörös Hadsereg offenzívája esetleg meghiúsítsa a zsidóság tervszerű elszállítását. Július elejéig összesen közel 450 ezer embert, a vidéki zsidóság mintegy háromnegyedét. 

(A vidéki zsidóság gettósítása és deportálása, forrás: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet)

(Zsidók a kistarcsai internálótáborban, forrás: Wikipédia)

(Zsidók kiköltöztetése, forrás: BBC History)

(Zsidók deportálása, forrás: Euronews)

(Deportálások 1944-ben, forrás: Filmhíradók Online)

Június végén Budapesten is megkezdődtek a deportálás előkészületei. A zsidók által sűrűbben lakott városrészekben úgynevezett csillagos házakat jelöltek ki, és a küszöbönálló deportálások megkönnyítése céljából ide költöztették a zsidókat, míg a keresztény lakók máshol kaptak elhelyezést.

(Egy csillagos ház Budapesten, forrás: KÉK Városi Séták)

A budapesti zsidóság deportálását azonban nem hajtották végre. 1944. július elején ugyanis Horthy Miklós hazai és külföldi tiltakozások hatására, illetve a megváltozott hadi helyzet nyomán, a hozzá hű katonai erőre támaszkodva leállította a tervezett de­portálásokat. Ezzel a fővárosban élő és az ott bujkáló vidéki zsidók – összesen több mint 200 ezren – átmenetileg ­megmenekültek.

A front helyzete és a kiugrási kísérlet

1944 nyaráig a magyar politikai és katonai vezetés bízott benne, hogy az ország területét elkerüli a háború. A szovjet támadás feltartóztatására 1939-től kezdve felépítették az Árpád-vonalat, amely egy – az Északkeleti- és a Keleti-Kárpátok völgyeit, hágóit lezáró – erődrendszer volt. Az első világháborús tapasztalatokból kiindulva, a Kárpátok domborzati viszonyaira támaszkodva kívánták feltartóztatni a Vörös Hadsereget. Az ellenség lassítása érdekében a Kárpátok északkeleti előterében is megerődített állásokat (Hunyadi-állás, Szent László-állás) építettek ki.

(Az Árpád-vonal a Keleti-Kárpátokban, forrás: www.rieth.hu)

(Az Árpád-vonal egy másik térképen, forrás: www.rieth.hu)

(Az állások a Kárpátokban, forrás: www. rieth.hu)

1944 nyarán sikerült is lelassítani a Vörös Hadsereg előrenyomulását, de ekkor Románia átállt a szovjetek oldalára. Így a támadó haderő egyszerűen megkerülte az Árpád-vonalban eredményesen védekező magyar 1. hadsereget, és szinte akadálytalanul tört be a Kárpát-medencébe a dél-erdélyi szorosokon át. 

(Harcok a Kárpátokban, forrás: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet)

Ezt követően a szovjet csapatok betörtek a trianoni Magyarország területére és 1944 októberében már a Tisza vonala mentén állomásoztak.

(A frontvonal 1944 szeptemberében és októberében, forrás: NKP)

Horthy a román kiugrást kihasználva eltávolította az elkötelezetten németbarát Sztójay Dömét, és az újonnan kinevezett kormánnyal (Lakatos Géza vezérezredes vezetésével) készült a háborúból való kiválásra. Ahhoz azonban még így is idő kellett Horthynak, hogy beletörődjön abba, hogy a fegyverszünetet a magyar területeket elfoglaló Szovjetunióval kell megkötnie az országnak. A kormányzó végül elszánta magát, és egy katonai küldöttség útján felvette a kapcsolatot Moszkvával.

A küldöttség közvetítésével Horthy végül elfogadta (1944. október 11.) a három nagyhatalom nevében megfogalmazott előzetes fegyverszünet kemény feltételeit. Ebben az 1937-es határokra való visszavonulást, illetve a németekkel való szembefordulást írták elő. A kormányzó azonban a szándékát csak papíron valósíthatta meg, a katonai átállást nem sikerült végrehajtani.

Csakhogy a fegyverszüneti tárgyalásokról a németek már jó előre tudtak és Edmund Veesenmayer a németek magyarországi helytartója már október elején jelezte Szálasi Ferencnek a nyilasok vezetőjének, hogy készüljön, mert Hitler őt szemelte ki a politikai vezetés élére. Időközben, hogy sarokba szorítsák a kormányzót egy német SS-különítmény Otto Skorzeny vezetésével elrabolta Horthy még életben lévő kisebbik fiát és a következő napokban az ő életével zsarolják a kormányzó. Horthy tudta, hogy itt az idő cselekedni és október 15-én a déli órákban beolvasta a rádióban azt a kiáltványát, amelyet egyébként csak 6 nappal később kívánt elmondani a népnek. 

(Ifj. Horthy Miklós az elrabolt fiú, forrás: Wikipédia)

(A kormányzó október 15-i kiáltványának szöveges leirata, forrás: Arcanum)

Horthy kiáltványa a magyar néphez részletesebben: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/k41015.html (2025. 03. 28.)

(Horthy Miklós egy rádió közleménye során, forrás: Jegyzettár blog)

(Otto Skorzeny a budai királyi várban a nyilas hatalomátvétel napjaiban, forrás: Wikipédia)

A kiugrási kísérlet azonban a magyar hadsereg nyilas és németbarát tisztjeinek ellenállásán szinte azonnal elbukott, hiszen az egyes katonai parancsnokok egyszerűen nem vettek tudomást a fegyvernyugvási parancsról és nem továbbították azt a frontalakulatokhoz. A kiugrás kudarcában az is jelentős szerepet játszott, hogy egy nyilas puccskísérletről szerzett információk alapján annak időpontját az eredetileg tervezett október 20-áról 15-re helyezték át. Idő hiányában így a szükséges előkészítést végrehajtani nem lehetett.

A németek a beszéd hallatán azonnal cselekedtek elfoglalták a fontosabb kormányzati épületeket és stratégiai pontokat a kormányzó a hozzá hű testőrségével a királyi várba szorult vissza és a németek jelezték neki, hogy a további ellenállás értelmetlen, így a kormányzó fogadta Szálasit, akit ő személy szerint megvetett és német zsarolásra október 16-án aláírta saját fürdőszobájában a lemondó nyilatkozatát, valamint kinevezte Szálasit Magyarország nemzetvezetőjévé!

(Szálasi Ferenc a nyilas párt vezetője, 1944 és 1945 között hazánk nemzetvezetője volt, forrás: Google Arts és Culture)

Ezzel a lépéssel megkezdődött Magyarország történetének legsötétebb időszaka a 6 hónapos nyilas uralom Magyarországon!

Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!

Felhasznált források: 

- Magyarország pusztulása. Történelem 11. VII. A második világháború. NKP 2020. https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_11_nat2020/lecke_07_028 (2025. 03. 28.)

- A német megszállás és következményei. Magyarok a II. világháborúban. Magyarország és a Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban 1914-1945. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/magyarorszag-es-a-magyar-kiralyi-honvedseg-a-xx-szazadi-vilaghaboruban-1914-1945-BB49/a-nemet-megszallas-es-kovetkezmenyei-294/ (2025. 03. 28.)

- Kerek Bálint (2022): Sikertelen kiugrás a világháborúból. Mert így KEREK a világ! https://mertigykerekavilag.blog.hu/2022/09/09/sikertelen_kiugras_a_vilaghaborubol (2025. 03. 28.)