Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) főtitkára tulajdonképpen az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésétől 1988-ig egymaga irányította nem csak a pártot, hanem egész Magyarországot is. 1988 májusában, azonban a párt reformellenzéke leváltatja, abból a pozícióból, amelyből korábban elképzelhetetlen volt őt leváltani. Azonban kreálnak neki egy posztot és megteszik a párt elnökévé, de a tényleges hatalom már nem az ő kezében van, hanem az új főtitkár Grósz Károly kezében.
Ezek után Kádár nem is vesz részt a párt központi bizottságának ülésén, pedig küldték neki a meghívókat. Majd pontosan nem tudni, hogy milyen okokból és ki által, de az idős pártelnök 1989. április 12-én megjelenik az MSZMP KB ülésén és tart egy olyan 1 órás beszédet, amelyet sokan még ma sem értenek, mivel ez a beszéd egyszerre tartalmazott összevisszaságokat, kicsapongásokat és nem egyértelműen értelmezhető mondatokat.
(Kádár János a párt elnöke és Grósz Károly a párt főtitkára 1988-ban egy központi bizottsági ülésen)
Pontosan nincsenek információnk arról, hogy Kádár János miért jelent meg 1 év távollét után az MSZMP KB ülésén. Sokan Grósz Károlyt látják a megjelenés hátterében, aki ezzel a beszéddel tulajdonképpen leakarta járatni az idős és beteg volt párt főtitkárt. De vannak olyan vélemények, amelyek szerint Kádár saját döntése révén jött el a bizottsági ülésre, hogy mindenkivel jelezze, hogy nem beteg és fáradt és készen áll vezetni továbbra is a pártot.
A beszédről tv felvétel nem készült, csak egy 16 oldalas jegyzőkönyv maradt fenn az ülésről, illetve a gépírónők munkáját segítő hangfelvétel, amelyeket ma az Országos Levéltárban őriznek. Valószínűleg ez a 70 perces hozzászólás lehetett az MSZMP KB leghosszabb felszólalása, amelyet Grósz Károly többször próbált félbeszakítani, de Kádár csak mondta és mondta tovább. A jelenlévő KB tagok leginkább a betegségéről, illetve az 1956-os forradalomról hallottak. Többször megemlítette, de nem mondta ki Nagy Imre volt miniszterelnök nevét, akit 1958-ban ellenforradalmi vádakkal végeztek ki, valamint 1989-ben az is kiderült, hogy a szovjetek vele nem Ungváron tárgyaltak, ahogyan azt a párttagok 33 évig tudták, hanem Moszkvában, ahol Kádárt fölkérték a Magyar Forradalmi Munkásparaszt kormány vezetésére és rendcsinálásra a szovjet erők segítségével. 1956-ról nemzeti tragédiaként beszélt, de fontos kihangsúlyozni, hogy nem bánta meg a tetteit, tehát helyesnek tartotta a szovjet csapatok beavatkozását 1956-ban, a rendcsinálást, emberek kivégzését és deportálását. A betegségéről összevisszaságokban beszélt, nem igazán lehetett pontosan tudni, hogy mit is akar kifejezni a gondolataival, mintha túl sok gondolat gyötörte volna őt. Azt biztosan meglehet állapítani, hogy Kádár János 70-en felül valószínűleg időskori elbutulásban szenvedett, amely minden 3. idős embert érintett és érint mind a mai napig. Ez összefügg Kádár akkori viselkedésével például azzal, hogy a Kormányőrség jelentése szerint az otthonában összecsomagolta a ruháit, arra várva, hogy majd őt valakik elviszik valahová.
(Nagy Imre az 1958-ban kivégzett mártír miniszterelnök)
A beszéd hatására a KB ülés összes napirendi pontját törölték, pedig aznap 10 felszólaló is lett volna, de a beszéd hallatán/hatására mindenki visszavonta felszólalási szándékát. Kádár János utolsó beszéde 1989 áprilisában hangzott el, azelőtt az év elején a rádióban Pozsgay Imre államminiszter 1956-ot népfelkelésnek nevezte és azt követően a pártfőtitkár Grósz Károly a többpártrendszer bevezetését hirdette ki és elkezdődtek az ellenzéki, majd a nemzeti kerekasztal tárgyalások. Kádár a beszédében nem volt tisztában azzal a helyzettel, hogy a kommunizmus elfog bukni Magyarországon csak az volt a kérdés, hogy mikor. A beszéde igazából nem volt hatással a közéleti diskurzusra és a tárgyalásokra az állampárt és az ellenzék között.
Kádár János a beszéd elmondása után 1989. július 6-án halt meg azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítette a Nagy Imre és társai nevében hozott halálos ítéleteket, tehát szimbolikus az egybeesése a két eseménynek. Érdekesség, hogy Kornis Mihály író 10 évvel a KB ülés után írt egy könyvet Kádár János utolsó beszéde címmel, amelyet a Budapesti Új Színház darabként tűzött műsorára és a főszereplőt Helyey László alakította, majd később a Magyar Állami Operaházban volt látható.
(Kádár János ravatala 1989. július 14-én)
(Kornis Mihály könyve és az ebből készült dráma)
Összegzésképpen csak annyit fűznék hozzá, hogy Kádár János, aki 32 éven át irányította az országot 1989-re teljesen kicsúszott a kezéből az irányítás, nemcsak az országé, hanem a saját magáé is és elmondott egy olyan beszédet, amelyet jobban megrendezni sem lehetett, ugye az előbbiekben említést tettem a beszédből készített darabra. És nagyon szimbolikus, hogy a beszédben ki nem mondott nagy ellenfél Nagy Imre felmentésének a napján halt meg, így mintegy bekövetkezve a legrosszabb álma a volt pártfőtitkárnak.
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Kádár János utolsó beszéde az MSZMP Központi Bizottságának zárt ülésén. https://www.youtube.com/watch?v=0AD3Yi9zYMw (2022. 10. 16.)
- XXI. század: A zavart vezető utolsó beszéde. RTL Klub 2005. https://www.dailymotion.com/video/xovwkr (2022. 10. 16.)
- Egy beteg ember szenvedő magyarázkodása. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/egy_beteg_ember_szenvedo_magyarazkodasa (2022. 10. 16.)
