Magyarország 1941 nyarán úgy lépett be a második világháborúba a tengelyhatalmak oldalán, hogy már akkor látszódott és kiderült az, hogy azzal a felszereltséggel, amellyel a magyar királyi honvédség rendelkezik nem lehet semmiféle világháborút megvívni senki ellen. Ugyan a létszámot sikerült megemelni, 1941-ben az összes mozgósított férfiak száma elérte az 500.000 főt, 1944-ben pedig az 1.000.000 főt, de ezzel nem párosult a hadsereg felszerelésének fejlesztése a nagyhatalmak szintjére, így azt lehetett mondani, hogy a magyar királyi honvédség alkalmas volt a szomszédos, ellenséges országok elleni harcra, de nem volt alkalmas világháború megvívására. Mindezek ellenére Magyarország szerepet vállalt a második világháborúban, amelynek a vége mondanom sem kell vereség lett 1945-ben, de érdemes megemlíteni néhány olyan hadi fejlesztést, amely emelte a hadseregünk színvonalát és talán alkalmasak lettünk volna a segítségükkel megvédeni az országot, de nem világháborús részvételre tervezték őket!
(A Magyar Királyi Honvédség zászlaja)
A honvédség fejlesztésére vonatkozó ötletek és tervek már az 1930-as évek elejétől megjelentek, ugyanis a magyar katonai és politikai vezető réteg tisztában volt vele, hogy hamarosan egy újabb nagyobb háború fog kitörni és az ország az általános geopolitikai helyzete miatt nem lesz képes arra, hogy kimaradjon ebből a konfliktusból. 1937-re dolgoztak ki egy olyan hadseregfejlesztési programot, amely összesen 1,7 milliárd pengőbe került volna, amely az akkori viszonyokat nézve egy hatalmas összeg volt a költségvetés nagy részét elvitte volna. Végül is az 1938. március 5-én Darányi Kálmán miniszterelnök által bejelentett úgynevezett "győri program" már csak 1 milliárd pengőről szólt, de ebből csak 600 millió pengő ment volna el a hadsereg fejlesztésére. Ez a program ötéves futamidejű lett volna és viszonylag megkésett volt, ugyanis a kisantant országok, mint például Románia már 1935-ben hozzálátott a hadserege átalakításához.
(Darányi Kálmán meghirdeti a győri programot)
(A kisantant országok és haderejüknek szemléltetése az 1920-as és 30-as években)
Első körben a hadsereg létszámát emelték meg, majd ezután következett a felszerelések kialakítása. A trianoni békében meghatározott 35.000 fős létszámot 1938-ban több, mint 80.000 főre, majd az első bekezdésben leírtaknak megfelelően emelték fel.
A magyar királyi honvédség felszereléseinek és eszközeinek jelentős részét hazai gyárakban állították elő a svéd és cseh licenc alapján és innen érkezett javarészt az alapanyag hozzá az acél, illetve az alumínium. Első körben könnyűharckocsikat készítettek 1938-tól kezdve 1940-ig bezárólag ezeket Toldi névvel látták el. Ezekről tudni kell, hogy vékony páncélzattal látták el őket 6-35 mm-ig, a fegyverzetük pedig 20-40 mm között löveget volt képes kilőni. A 38M Toldi I harckocsiból 190 db-ot, a 42M Toldi II-ből pedig 110 darabot gyártottak le. Ezek a harckocsik a szovjet hadszíntéren nem voltak ellenfelei mondjuk a T34-nek, de amikor 1944-ben Magyarországra ért a front tudtak meglepetéseket okozni az ellenfeleknek, de megállítani őket nem.
(Toldi I harckocsi)
(Toldi II harckocsi)
A Toldi után a Turán néven kezdtek el tankokat gyártani 1940-től kezdve. A 40M Turán középharckocsi a II. világháború alatt a Magyar Királyi Honvédség harckocsi állományának gerincét képezte és ez már nagyobb páncélzattal és löveggel rendelkezett (13-50 mm páncél, 40 mm-es harckocsiágyú), ebből a típusból összesen 285 darab készült, azonban a fejlesztések során számos hibára derült fény és sokszor kellett módosítani a terveket. Gyakran hibásodott meg, emiatt karbantartás-igényes harckocsi volt, csak szakképzett szerelők mellett lehetett eredményesen alkalmazni. A harci tapasztalatok alapján egyértelművé váltak a hátrányos tulajdonságai, ezért már 1941-be döntés született egy nagyobb tűzerejű harckocsi kifejlesztéséről. Az új típus a 41M Turán lett.
(40M Turán középharckocsi)
A 41M Turán az már nehézharckocsinak számított a 40M Turánból fejlesztették tovább. A harci tapasztalatok már 1941-ben azt mutatták, hogy egy korszerű harckocsinak legalább 75 mm-es löveggel kell rendelkeznie. Ezt ennek megfelelően készítették el, azonban a páncélzata elmaradt a kortársaitól, amely 25-50 mm között volt. Ebből a típusból 402 darab készült el 1944 őszéig és fennmaradt példányai csak a moszkvai kubinkai harckocsimúzeumban találhatóak meg.
(41M Turán harckocsi)
A 43M Turán volt az utolsó olyan magyar nehézharckocsi, amellyel a tervezés szakaszáig eljutottak a szakemberek, de a sorozatgyártására nem került már sor. Pedig ez a tank már a 75 mm-es ágyú mellett, 80 mm-es páncélzattal rendelkezett, tehát kifejezetten erős ellenfele lehetett volna a szovjet T34-nek, azonban a Turánok átépítése Turán III. típusúvá már nem valósulhatott meg. 1944 júliusában és augusztus elején a Weiss Manfréd Műveket ért sorozatos bombatámadások miatt erről a tervről le kellett mondani.
(A 43M Turán egyetlen prototípusa)
A harckocsikon kívül megkell még említeni a például a Zrínyi önjáró löveget, amely egy nagy teljesítményű löveggel ellátott, gyenge páncélzatú és mozgékonyságú harcjármű, amelyet a nagy lövegemelkedés miatt főleg távoli célpontok megsemmisítésére használnak és használtak. Ebből 61 darab készült összesen, de ennek a kifejlesztése és legyártása már a háborús körülmények között folyt 1942 és 1944 között.
(43M Zrínyi önjáró löveg)
De a hazai gyárak gyártottak még felderítő és összekötő harci járművet is ilyen volt a 39M Csaba páncélautó, amelynek a tényleges feladata az ellenséges területen a felderítés volt, mivel nagy fegyverzettel és páncéllal egyáltalán nem rendelkezett, így kortársaihoz nem ért fel.
(39M Csaba páncélautó)
A Magyar Királyi Honvéd Légierő a MÁVAG Héja nevű vadászrepülőgépeket használta a második világháború során. Volt Héja I és Héja II típusú is, az előbbi olasz licenc alapján történt a gyártása, míg az utóbbi teljesen magyar fejlesztés volt.
(Egy sérült Héja II típusú vadászrepülőgép)
Az itt látható Király Pál által tervezett géppisztoly egy nagy találmány volt ebben az időszakban, ugyanis nagyobb teljesítményű fegyver volt, mint a német géppisztolyok. Különleges tulajdonsága, hogy nem is annyira géppisztolyra, mint inkább puskára hasonlít. A cél az volt, hogy az ellenfél mesterlövészeit megtévesszék és a géppisztolyos katonát összetévesszék egy puskát viselő katonával. A megtévesztést még a géppisztoly elejére felszerelt szuronnyal is lehetett fokozni, így nem vált közvetlen célponttá a géppisztolyos katona.
A képen a híres és rettegett Vécsey-kézigránát látható, amelyet a magyar hadsereg fejlesztett ki Vécsey Zoltán százados közreműködésével és a második világháborúban használták ezt. Ez nem hagyományos típusú kézigránát számít, tehát nem kellett kihúzni az eldobás előtt a biztosítószöget és úgy robbant fel 4-5 másodperc után. A Vécsey-kézigránát a forgás centrifugális erejétől élesedett be és a becsapódáskor azonnal robbant, így az ellenség nem tudta azt visszadobni nem úgy, mint a hagyományos kézigránátokat, amelyeket ha hamar dobták el nem biztos, hogy felrobbant. Hátránya volt viszont, hogy puha talajba például hóba becsapódva gyakran nem robbant fel.
Ezeket a harckocsikat és eszközöket hazai gyárakban állították elő, mint például a MÁVAG, a Gamma, a Ganz vagy a Weiss Manfréd gyáraiban és ezek itthon és külföldön elismert márkáknak számítottak, csak az nem volt mindegy, hogy ezeket a harckocsikat, eszközöket és felszereléseket milyen célra használják? A környező ellenséges országok elleni védelemre vagy világháborús részvételre? És ezek az előbbire lettek volna alkalmasak, de az utóbbiban kellett helytállniuk és sajnos nem sikerült nekik, úgy mint az egész magyar királyi hadseregnek sem. De ettől független ezeket a termékeket, különösen a fegyvereket nem szabad lebecsülni, mivel kiváló hadmérnökök, tervezők fejlesztették ki őket.
(MÁVAG plakát)
(A Gamma művek egykori épülete)
(Ganz Ábrahám a Ganz gyár alapítójának mellszobra)
(A Weiss Manfréd Acél és Fémművek egykori logója)
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Magyarország története (televíziós sorozat). 37. rész. Magyarország a második világháborúban. Magyarország története című könyvsorozat alapján. Kossuth Kiadó 2009. https://www.youtube.com/watch?v=EajREwD5z0E&t=1245s (2023. 01. 13.)
- Tarján M. Tamás: Darányi Kálmán meghirdeti a győri programot. Rubicon online. https://rubicon.hu/kalendarium/1938-marcius-5-daranyi-kalman-meghirdeti-a-gyori-programot (2023. 01. 13.)
- A Magyar Királyi Honvédség. Dr. Ravasz István: Magyarország és a Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban 1914 – 1945. Debrecen, Puedlo Kiadó. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/a-keleti-hadszinter-es-magyarorszag-1943-1945-13DD/6-harcaszat-hadszervezet-es-haditechnika-1943-1945-1ACB/a-magyar-kiralyi-honvedseg-1B40/ (2023. 01. 13.)
