Az alábbi karikatúra az 1921. december 14-e és 16-a között rendezett soproni népszavazást ábrázolja, amelyen Sopron és a környező települések többsége a Magyarországhoz való tartozásra szavazott, így ez módosította az 1920. június 4-én Trianonban aláírt békediktátumot. Hosszú út vezetett idáig, amíg kiírták a népszavazást Sopron és környékére, majd 10 Pinkavölgyi település hovatartozása végett is, ennek a története kerül most bemutatásra.

A győztes nagyhatalmak 1919. szeptember 10-án kötötték meg Ausztriával az úgynevezett Saint Germain-i békét, amellyel Magyarország nyugati sávja, a mai Burgenlandot Ausztriához csatolták, így Sopron és környéke, valamint a Pinkavölgyi települések is elcsatolásra kerültek. Ausztria ezt a területet jutalmul kapta, mert ellenállt a Németországgal való egyesüléstől.

(Ausztria határa 1919-ben a békének megfelelően még Sopron is hozzátartozott.)

(Vas megye határának alakulása 1920 és 1923 között)

Az egyezmény ellen voltak sikertelen tüntetések és egyezkedések, de az osztrák kormány hajlandó sem volt tárgyalni a terület hovatartozását illetően, a magyar kormány keze pedig nemzetközi értelemben meg volt kötve, így nem tudott semmit sem tenni legális úton a határmódosításra. A két kormányzat tehetetlensége az ügy kérdésében odáig vezetett, hogy Burgenland területén megjelent irreguláris katonai erők, akik magukat Rongyos Gárdának nevezték és ez robbantotta ki az úgynevezett nyugat-magyarországi felkelést 1921 őszén. A rongyos gárdát a magyar kormány hallgatólagosan támogatta és ezek a félkatonai szervezetek sikeresen akadályozták meg az osztrák csendőrök bevonulását a területre. 

(Kismartonba bevonuló Rongyos Gárda alakulat)

(Prónay Pál a Rongyos Gárda egyik fontos vezetője, aki korábban részt vett 1919-ben Horthyval együtt a fehérterrorban.)

(Rongyos Gárda rohamosztag)

Prónay Pál vezetésével ez a terület 1921. október 4-én teljesen függetlenítette magát nemcsak az osztrák, hanem a véleménye szerint tehetetlen magyar kormánytól is és egy független államot hoztak létre Lajtabánság néven, amely a 20. századi magyar történelem egyik legfurcsább államalakulata volt és nagyon rövid ideig november 5-ig állt fenn. Az államfő maga Prónay Pál lett, saját zászlójuk és önálló postabélyegük is volt. 

(A térképen rózsaszínnel jelzett terület jelentette a Lajtabánságot)

Ennek az államalakulatnak az vetett véget, hogy 1921. október 11-én Velencében tárgyalóasztalhoz ült a magyar, az osztrák, illetve az olasz kormány. A tárgyalást az olaszok kezdeményezték mivel ők tartottak attól, hogy ezen a területen majd egy szláv korridort, úgynevezett folyósót kíván létrehozni a két szláv állam: északon a csehszlovákok, délen pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. A találkozó végül is megegyezéssel zárult ez a velencei egyezmény. Lényege, hogy a magyar fél ígéretet tett arra, hogy kivonja az ellenállókat a Rongyos Gárdát Burgenlandból, cserébe az osztrák kormány elfogadta, hogy erre a területre írjanak ki népszavazást a hovatartozást illetően. 

(A tervezett szláv korridor területe)

A velencei egyezmény következtében vált lehetővé tehát, hogy Sopron és környéke 1921. december 14-e és 16-a között döntsön a jövőjéről és a szavazóképes lakosság kétharmada a Magyarországhoz való tartozásra voksolt. Ennek eredményeképpen 1922. január 1-től ismét Magyarország része Sopron és környéke, valamint az Országgyűlés az 1922. évi XXIX. törvény alapján a Civitas Fidelissima, azaz a leghűségesebb város címet adományozta Sopronnak. 

(A népszavazás végeredménye számokban)

(https://www.youtube.com/watch?v=PzOHIHNPQwM (2023. 01. 18.) - A soproni népszavazás archivált felvétele a Nemzeti Filmintézet jóvoltából.)

Kevésbé ismert történet, hogy a soproni sikeren felbuzdulva tíz magyar faluban is tiltakoztak az elcsatolás ellen név szerint: Pornóapáti, Magyar és Németkeresztes, Alsó és Felsőcsatár, Kis és Nagynarda, Horvátlövő, Szentpéterfa és Olmód. A tiltakozások hatására pedig 1923-ban a Népszövetség döntésének köszönhetően mind a tíz település visszakerült Magyarországhoz. Ez abból a szempontból nagy eredmény, hogy a 10 faluból csak 1 volt magyar többségű, 6 horvát, 3 pedig német többségű volt és mégis a Magyarországhoz történő csatlakozást választották. Ezek a példák is jól mutatják, hogy az etnikai és az igazságos határ fogalmak nem feltétlen fedik egymást. A kezdeményező szerepet játszó horvát többségű Szentpéterfa pedig megkapta a Communitas Fidelissima, azaz a leghűségesebb falu elnevezést.

(A térképen a Szombathelytől nyugatra látható települések tértek vissza Magyarországhoz, ez az úgynevezett Pinkavölgy.)

(Szenpéterfán az ennek emlékére állított emlékmű)

Ezeknek az eseményeknek véleményem szerint az a fő tanulsága, hogy ne hagyjuk magunkat és harcoljunk az igazságtalanság ellen, ahogyan az a mi történelmünkben szépen megmutatkozik, ha csak a 20. századra gondolunk akkor az 1956-os forradalom és szabadságharc vagy az 1989-90-es rendszerváltás tökéletes példák erre. Mert mindig győz az igazság még, ha sokszor sokkal nehezebb és kietlenebb utat kell hozzá bejárni, de az eredmény kedvéért megéri az egész!

Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!

Felhasznált források:

- Magyarország története (televíziós sorozat). 36. rész. A Horthy-korszak. Magyarország története című könyvsorozat alapján. Kossuth Kiadó 2009. https://www.youtube.com/watch?v=lQAnl9XTATc (2023. 01. 18.)

- Tóth Imre: „Civitas Fidelissima" - hogyan lett Sopron a leghűségesebb magyar város?. Múlt-kor történelmi magazin. 2017. https://mult-kor.hu/civitas-fidelissima-hogyan-lett-sopron-a-leghusegesebb-magyar-varos-20171214 (2023. 01. 18.)

- Communitas Fidelissima. A turulmadár nyomában. https://turul.info/napok/communitasfidelissima (2023. 01. 18.)