(1994-ben az ország szinte teljesen vörösbe borult)
Ezt az eredményt mutatta meg az 1994-es parlamenti választások, amely alaposan átrendezte az erőviszonyokat, így azt többek között, hogy ki vagy kik alakíthatnak kormányt és ki kerül vagy éppen marad ellenzékben. De ne szaladjunk ennyire előre, először is nézzük, azokat az okokat, amelyek 1990-hez képest 1994-re a politikai paletta átalakulásához vezettek.
1. Az átalakulás gazdasági nehézségei
A miniszterelnök Antall József már 1990 nyarán saját kormányát kamikaze-kormánynak nevezte, mivel tudta, hogy a gazdasági és társadalmi átalakulásnak sokan lesznek kárvallottjai. Emiatt pedig a kormány bukásra van ítélve a következő választásokon. Az ország 1990 után növekvő munkanélküliséggel (1993-ban elérte a 12,1%-ot), erősödő inflációval (1991-ben 35%-on tetőzött), és a GDP 18%-os csökkenésével nézett szembe. Hasonló válságokon ment keresztül minden kelet-közép-európai posztkommunista ország a tervgazdaságból a piacgazdaságba való átmenet folyamán. A gazdasági átalakulás során a kormány céljai a pénzügyi csőd elkerülése, a társadalmi béke fenntartása, a külföldi tőke magyarországi beruházásainak elősegítése volt. De ezeket a lépések a kormány társadalmi támogatottság híján nem tudta végrehajtani.
(Az infláció alakulása, ebben az esetben az 1990 és 1994 közötti időszakot érdemes figyelni)
(A munkanélküliek számának növekedése 1989 és 1994 között)
(Az árindex folyamatos emelkedésével szemben a bérek nem igazán növekedtek, inkább stagnáltak)
2. A demokratikus, jogállami berendezkedés megteremtése és a függetlenség biztosítása
Új helyi önkormányzati rendszert vezettek be és a hazai nemzeti kisebbségek számára önkormányzatokat hoztak létre, új közoktatási és felsőoktatási törvények születtek. Igyekeztek megteremteni az előző rendszerben elkövetett bűnök feltárásának feltételeit és kárpótlást nyújtani az elszenvedett sérelmekért. A nemzetközi politikában pedig arra törekedtek, hogy mielőbb kivezessék Magyarországot a Varsói Szerződésből és a KGST-ből, majd társulási megállapodást kötöttek az EU-val, felvetették a NATO-tagság lehetőségét is. Eközben együttműködést kezdeményeztek a visegrádi találkozó formájában a másik két kelet-közép-európai országgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal, amely később az 1993-ban felbomló Csehszlovákia által négy fős-re bővült Csehországgal, Szlovákiával és az előbb említett lengyelekkel karöltve.
(A V4-ek: Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország)
(A visegrádi egyezmény aláírása 1991. február 15-én)
3. Társadalmi konfliktusok, kormányzati tehetetlenség, politikai ellenfelek
1990 ősze forró hangulatban telt Magyarországon, ugyanis ekkor zajlott azóta eltelt 33 év eddigi legnagyobb szabású társadalmi tiltakozó mozgalma a taxisblokád, amely napokra megbénította az országot, miután a kormány lépésére – hogy ti. váratlanul 65%-kal felemelte az üzemanyagárakat – a személyfuvarozók lezárták Budapest és néhány más város fontosabb útjait. A háromnapos alkudozás kölcsönös engedményeket hozott. Pont ebben az időszakban műtötték meg a miniszterelnököt és a távollétében nem igazán működött a kormányzat hatékonyan, de az ellenzéknek sem volt hatékony a kommunikációja, mert például az SZDSZ nyíltan támogatta a demonstrálókat a Fidesz ezt ellenezte.
(Budapest, Örs Vezér tere a taxisblokád idején)
(Az Erzsébet-híd lezárása)
(Az újságok címlapjai is a taxisblokáddal foglalkoztak)
A 4 év alatt erősen erodálódott a kormánykoalíció. A három párt közül az MDF-et is súlyos belső konfliktusok gyötörték, amelyek kilépésekhez, kizárásokhoz, sőt, egy új párt, a MIÉP (Magyar Igazság és Élet Pártja) létrejöttéhez is vezettek. Az FKGP is kettészakadt: bár a kormánytöbbség biztosításához szükséges parlamenti frakció többsége továbbra is támogatta a kormányt, a párt maga szembefordult a kormánnyal. Ettől függetlenül is, a közvélemény-kutatások a kormánypártok gyors és tartós népszerűségvesztését mutatták.
(A Torgyán József vezette kisgazdák, pontosabban 10 fő 1991-ben kivált a kormánykoalícióból)
(A Csurka István volt MDF-es politikus által 1993-ban alapított Magyar Igazság és Élet Pártja logója)
Az ellenzéki pártok között alapvetően nem volt együttműködés különösen igaz ez az az MSZP-re, akikkel mindegyik másik párt kizárta az együttműködés lehetőségét. Ezt a mondatot jegyezzük meg, mert később még fontos lesz! Mindegyik ellenzéki párt az érdekének megfelelően kritizálta a kormány működését. 1990 és 1994 között a pártok népszerűsége nagyon hullámzó volt. 1991-92 táján a Fidesz 40%-os népszerűséggel rendelkezett a pártválasztók körében, majd ez erodálódott 1993-ra, az SZDSZ nem tudta a kormány népszerűtlenségét meglovagolni, sőt csökkent is a támogatottsága. Az MSZP kezdetben gyenge volt, majd szépen fokozatosan növekedett a támogatottsága.
(A parlamenti pártok támogatottsága a közvélemény kutatások adatai alapján 1990 és 1994 között)
4. Miniszterelnök csere
Azonban ez egy kényszerű csere volt sajnos, ugyanis hosszan tartó súlyos betegség következtében 1993. december 12-én meghalt Antall József a Harmadik Magyar Köztársaság első, szabadon megválasztott miniszterelnöke. A parlament 1993. december 21-én a választásokig hátralévő fél évre az addigi belügyminisztert Boross Pétert választotta meg miniszterelnökké, így gyakran lehet találkozni azzal a kifejezéssel, hogy Antall-Boross kormány, hiszen ugyanazok a miniszterek alkották mindkét kormányt.
(Antall József ravatala az országház előtt 1993. december 18-án)
(Boross Péter miniszterelnöki esküje)
És így érkeztünk el az 1994-es évhez, amikor újra az urnákhoz járulhattak az állampolgárok. Az államfő, Göncz Árpád 1994. május 8-ra és 29-re írta ki az országgyűlési választásokat.
Kampány
A szocialista párt kampányának alapszínévé a kék vált, tehát nem a vörös és nem is a nemzeti szín. Első plakátjaikon a „Nyíltan, együtt, békében” felirat volt olvasható. Horn Gyula dolgozószobai kisképével a kiszámítható jövőt és a megbízható megoldást kínálta a párt, egy másik Horn-plakát pedig a szakértő kormány mítoszának megvalósítását ígérte. Az MSZP hirdetései a „szakértelem és a megbízhatóság” motívumára épültek.
(Az MSZP választási plakátja, középen Horn Gyula korábbi külügyminiszter, az MSZP listavezetője)
Az SZDSZ igen erős kampányt folytatott, hirdetései lényegében három nagyobb sorozatba rendeződtek, Az első az utcai plakátokról ismert „bizalom” motívumot variálta, míg a másik egy kiterjedtebb, többféle változatot tartalmazó sorozat volt, amelyek erőteljes grafikai kiemeléssel exponáltak egy kérdést és a hirdetésben látható politikus részletes választ adott rá. Végül a harmadik egy olyan SZDSZ-javaslatra hívta fel a figyelmet, amelyet a kormánypártok leszavaztak. Mindhárom sorozatban, a szöveg mellett, mindig jelen volt egy, esetenként két SZDSZ-es politikus neve és arcképe, így a programelemek szorosan összekapcsolódtak konkrét személyekkel.
(Bízom benne, együtt sikerülni fogok - az SZDSZ jelszavai és a miniszterelnök-jelöltjük: Kuncze Gábor)
Az MDF kampánya erősen centralizált, felülről tervezett, kettős struktúrájú volt. Az országos kampány középpontjába a kormányzat négyéves eredményei és magasnak hitt személyes népszerűsége okán Boross Pétert állították, a választókerületi kampányokba pedig az egyéni képviselőjelölteké volt a főszerep. A reklámhadjárat fő tartalmi elemei közé tartozott az antikommunista, antiszocialista érzületre hivatkozás. A kampány központi gondolata az Antall József személyével szimbolizált keresztény nemzeti örökség továbbvitelének szükségessége, jogossága volt, benne a kormányzásra való elhivatottság bizonygatásával. Országos kampányuk során még hangsúlyt kapott a béke, a nyugalom és stabilitás bemutatása, a kárpótoltak, a földhöz jutottak, az elégtételt nyert rétegek megszólítása is. Fő ellenfélnek pedig egyértelműen az MSZP-t tartották.
(Biztos lépések és nyugodt jövő, az MDF az 1990-ben bevált szlogenekkel készül a választásokra, a képen a miniszterelnök Boross Péter)
Az FKgP kampányában 30 pontba tömörítette a párt választási mondanivalóját, Mit akar a Független Kisgazda Párt címmel.
A KDNP ismételten a keresztény, hagyományos értékekre kívánta felhívni a figyelmet. A kampányuk középpontjában Surján László listavezető állt.
(A KDNP plakátja)
A Fidesz kampányának fő vonalát is egy tíz egységből álló sorozat képezte. Ennek egyes darabjai a Fidesz-program egy-egy nagyobb témakörét – például szociálpolitika, egészségügy, társadalompolitika – dolgozták föl, „Beszéljünk a lényegről” felirattal. Megjelenik egy másik típusú szlogen is, amely inkább az érzelmekre kívánt hatni. Ilyen volt például a népszerű „Ha unod a banánt, válaszd a narancsot” óriásplakát.
(A Fidesz választási plakátjai)
Az eredmények
Az első fordulóban a választópolgárok 68, míg a másodikban 55%-uk vett részt, amely magasabb arány volt, mint 1990-ben. A választás abszolút győztese a Magyar Szocialista Párt lett: 1990-hez képest több mint hatszorosára növelte parlamenti mandátumainak számát. Érdekesség, hogy a 209 fős szocialista frakció 71,3 százaléka egyéni választókerületből került az Országház padsoraiba, de a szocialista párt a területi listákra leadott szavazatok alapján is minden megyében és a fővárosban is az első helyen végzett. Összesen közel 1,8 millió állampolgár szavazott az MSZP listájára, ami több mint háromszorosa az 1990-es adatnak.
Ezt a voksolást az SZDSZ sikerként könyvelte el. Ugyan 23 mandátummal kevesebbet, 69-et szereztek, mint négy évvel korábban, de a pártlistára leadott szavazatok számát 15 ezerrel sikerült növelniük.
A választások legnagyobb vesztese kétség kívül a leköszönő jobbközép kormánykoalíciót vezető MDF volt. Mandátumai több mint háromnegyedét elvesztette és legnagyobb ellenzéki pártként is csak a parlamenti helyek alig tíz százalékával rendelkezett. Mandátumainak 87 százalékát területi, illetve országos listán szerezte meg. Míg 1990-ben a megyék 70 százalékában listavezető volt, 1994-re meg kellett elégednie a 3.-4.-5. helyekkel.
Az MDF mellett az 1994-es választások másik nagy vesztese a Fidesz volt. A két választási ciklus között kiemelkedően népszerű párt a választásokat megelőző félévben rohamosan veszített népszerűségéből és ezt a zuhanórepülést a választási kampánnyal sem sikerült megállítania. A kudarc azonban inkább az előzetes várakozásokhoz és nem az 1990-ben elért eredményekhez képest tűnt nagynak. Valójában csupán egy mandátummal szereztek kevesebbet, mint négy évvel azelőtt, viszont szavazótáboruk 60 ezer fővel megcsappant.
A Torgyán József vezette Kisgazda Párt számára az 1994-es választás rendkívül fontos legitimációs funkciót töltött be: megerősítette a pártvezér politikai pozícióját és világos hierarchiát teremtett az egymással rivalizáló kisgazdapártok között. A kisgazda tábor megosztottsága ellenére az FKGP a parlament negyedik legnagyobb pártja lett. Bár a párt 18 mandátummal kevesebbet szerzett, mint 1990-ben, mégis csak 100 ezer szavazatot veszített négy év alatt.
A KDNP volt a szocialistákon kívül az egyetlen párt, amely képes volt növelni, igaz csupán egyetlen mandátummal, a 90-ben szerzett parlamenti helyeinek számát. Négy év alatt 60 ezerrel gyarapította szavazótáborát.
(Az első fordulóban az első helyen álló jelöltek)
(Az első fordulóban győztes jelöltek)
(A második fordulóban megfordult egyéni eredmények)
A mandátumok tekintetében az MSZP 209 képviselői helyet szerzett, azaz egyedül is kormányt tudott volna alakítani nem kell hozzá koalíciós partner. A második az SZDSZ lett 69 képviselővel, a harmadik az MDF 38, a negyedik az FKGP 26, az ötödik a KDNP 22 és a hatodik a Fidesz 20 mandátummal. Göncz Árpád köztársasági elnök az MSZP elnökét, Horn Gyulát bízta meg kormányalakítással. Az MSZP koalíciót kívánt kötni a szabaddemokratákkal, akik nem zárkóztak el ettől, annak ellenére, hogy korábban kijelentették nem kötnek alkut az MSZP-vel.
(Pető Iván az SZDSZ elnöke 1994 áprilisában kijelentette, hogy nem kötnek majd koalíciót az MSZP-vel, azonban 1994 június végén ő maga írta alá a koalíciós megállapodást)
A tárgyalások a két párt között négy héten át zajlottak és 1994. június 24-én megállapodtak a koalíciós kormányzásban, így a két pártnak a parlamentben 72%-os többsége lett és kétharmados többséggel tudtak ezután kormányozni. Az új parlament 1994. június 28-án, a Horn Gyula által vezetett kormány pedig július 15-én alakult meg.
(A parlamenti patkó)
(Az MSZP-SZDSZ koalíció aláírása, bal oldal: Pető Iván az SZDSZ elnöke, jobb oldal: Horn Gyula leendő miniszterelnök, az MSZP elnöke)
(Horn Gyula Magyarország miniszterelnöke 1994 és 1998 között)
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- A rendszerváltás első parlamenti ciklusa (1990-1994). In.: Magyarország a XX. században, I. Politika és társadalom, A rendszerváltás (1989-). Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000. https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/47.html (2023. 01. 31.)
- A magyar demokrácia 1990 és 2004 között. In.: Nemzeti Köznevelési Portál. Történelem. 12. V. fejezet. A globalizáció kiteljesedése. Európa és Magyarország a 20. század végén és a 21. század elején. https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_12/lecke_05_034 (2023. 01. 31.)
