A Fidesz fő üzenete az volt 1998-ban, hogy van más választás, mint a szocialista-szabaddemokrata kormány. Azt képviselték, hogy a Fidesz és Orbán Viktor vezetésével megteremthető egy új, élhető, polgári Magyarország az újévezred a 21. század küszöbén. A kormányzó erőkhöz képest dinamikusabb, lendületesebb, fiatalosabb kampány elérte a célját, mert 1998 nyarán a Fidesz az MDF-el és az FKGP-vel egy polgári kormányt alakított és ez egy új képet, világlátást hozott a magyar politikába. Ez a cikk felidézi az 1994 és 1998 között történt közéleti és politikai eseményeket, majd kitér az 1998-as parlamenti választási kampányra és annak következményeire.
1. Gazdasági helyzet
Az előző cikk végén folytatva a történetet, tehát 1994 nyarán az MSZP az SZDSZ-el alakított koalíciós kormányt. A Horn-kormány tevékenységét főként a gazdasági stabilizáció megteremtésére tett erőfeszítések és a különböző érdekcsoportokkal való kiegyezési kísérletek jellemezték. Ugyanis a gazdasági helyzet nem éppen volt megnyugtató, mivel az infláció ismételten megugrott és megközelítette az 1991-es szintet, az államadósság soha nem látott szintre 90%-ra nőtt, a mezőgazdasági és ipari termelés is soha nem látott szinte süllyedt és ez magával húzta az ország GDP-jét is! A baj akkora volt, hogy 1994 végén Békesi Lászlónak, az akkori pénzügyminiszternek pótköltségvetést kellett elfogadtatnia az országgyűléssel és veszélyben volt az ország fizetőképessége is.
(Az infláció alakulása, ebben az esetben az 1994 és 1998 közötti időszakot érdemes figyelni)
(Az államadósság alakulása, az 1994 és 1998 közötti időszakot kell nézni)
(Bal oldal: Békesi László pénzügyminiszter, jobb oldal: Horn Gyula miniszterelnök 1994-ben a parlamentben)
Békesi pénzügyminiszter lépései ellentéteket szültek az MSZP-n belül és magával a miniszterelnökkel is és ennek következtében Békesi 1995 január végén lemondott. Ebben az időszakban fennállt az a valós veszély, hogy az ország csődbe jut és ezt még a vezetők hiánya is fokozta, mert az országnak se pénzügyminisztere, se nemzeti bank elnöke nem volt.
Majd 1995 márciusában nevezte ki Horn Gyula Bokros Lajost pénzügyminiszternek, Surányi Györgyöt pedig a Magyar Nemzeti Bank elnökévé és 1995. március 12-én a kormány bejelentette gazdaságpolitikai kiigazító programját, amely Bokros-csomag néven vált ismertté. Ez a program azonnali intézkedéseket tartalmazott:
- 8%-os vámpótlék bevezetése az energiahordozókon kívül minden árura (március 20-tól).
- A forint 9%-os egyszeri leértékelése, illetve a forint csúszó leértékelésének bevezetése (kezdetben havi 1,9%-os mértékben). Főképp a leértékelés és a vámpótlék bevezetése következtében felpörgött az infláció, jelentősen csökkentve a bérek reálértékét.
- A nominálbérek emelkedésének korlátozása az állami szférában (ami a magánszféra béreire is hatott).
- A felsőoktatás, a fogászati ellátás ingyenességének megszüntetése. A felsőoktatásban munkaerő-leépítési normákat határoztak meg. A gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra, gyermeknevelési támogatásra jogosultak körének szűkítése. Csökkentették a gyógyszerek állami támogatását, felemelték a nyugdíjkorhatárt.
- privatizáció, rekordnagyságú állami vagyon értékesítése.
A csomag fő eredménye, hogy a rákövetkező években helyreállt a magyar gazdaság megbomlott külső és belső egyensúlya, megteremtve ezzel a felzárkózó országokra jellemző gyors gazdasági növekedés újraindulásának alapjait. Az intézkedéscsomag ugyanakkor az életszínvonal jelentős zuhanásával járt és névadója számára példátlan népszerűtlenséghez vezetett.
(Bokros Lajos, Magyarország pénzügyminisztere 1995 és 1996 között)
(A Bokros-csomag beterjesztése)
Hatása a mutatókra:
Az államháztartás hiánya 1994-ben a GDP 8,4%-ára duzzadt az 1993-as 6,6%-ról, majd a kiigazítás eredményeképp 1995-ben 6,4, a következő évben pedig 3%-ra esett vissza.
Az intézkedések látványos hatással bírtak az inflációra, amely az 1994-es átlagos 18,8%-ról 1994-ben 28,2%-ra szökött fel és a bérbefagyasztással párosulva jelentősen megkurtította a bérek és a nyugdíjak reálértékét.
A reálbérek, amelyek 1994-ben 7,2%-kal nőttek, 1995-ben 12,2, 1996-ban 5%-kal estek vissza. Ennél is nagyobb sokk érte a nyugdíjasokat: a reálnyugdíj az 1994-es 5,1%-os növekedés után 1995-ben 10, 1996-ban 8,9%-kal zsugorodott. A lakossági fogyasztás, amely a bérnövekedés ellenére 1994-ben is némileg csökkent (0,2%-kal), 1995-ben és 1996-ban 7,1, illetve 3%-kal esett vissza.
Az intézkedések azonnali hatásaként jelentősen lelassult a magyar gazdaság növekedése, bár az egyesek által jósolt recesszió nem következett be. Az 1994-es 2,9%-kal szemben 1995-ben csak 1,5, 1996-ban pedig 1,3%-kal nőtt a gazdaság. (Aztán 1997-ben már 4,6%-ra gyorsult a növekedés.)
Hatása a társadalomra nézve:
A csomag még a kormány és a fő kormánypárt, az MSZP politikusai közül is sokakat hideg zuhanyként ért. Szekeres Imre az MSZP frakcióvezetője egy nappal a döntés előtt még kijelentette: nem várhatók az életszínvonalat csökkentő döntések. A csomag elfogadása után azonnal lemondott a népjóléti miniszter és a titkosszolgálatot felügyelő miniszter, Kovács Pál és Katona Béla, majd októberben Kósáné Kovács Magda munkaügyi miniszter.
A pedagógusok, diákok, tűzoltók több nagy tüntetésen tiltakoztak a Bokros-csomag egyes elemei ellen. Az 1995. március 22-ei tüntetésen a Pénzügyminisztérium előtt több mint tízezer diák vett részt. A tüntetésen Bokros is felszólalt, a diákok kifütyülték.
(Tüntetések a Bokros-csomag kihirdetését követően)
A Horn-kormány jelentős népszerűségvesztést szenvedett el a bevezetett megszorító intézkedések miatt.
A változtatások javítottak a magyar gazdaság helyzetén, de egyben felgyorsították a társadalmi egyenlőtlenség növekedését is. Kialakult egy kislétszámú, de nagy vagyonnal rendelkező réteg (újtőkés osztály), és folyamatosan nőtt a szegény, kilátástalan helyzetbe kerülők (újszegények) száma. A korábbi létbiztonsághoz szokott középrétegek helyzete is romlani kezdett.
A Bokros-csomagot a politikai baloldalról és jobboldalról és közgazdász szakmai körökből egyaránt súlyos kritikák érték. A kritikák java szerint ezek a lépések előkészítetlenek voltak, viszonylag kis költségmegtakarítással jártak és ehhez képest nagy társadalmi károkat okoztak. Más vélemények szerint ezek voltak az igazi reformlépések.
Maga Bokros Lajos egyébként 1996 tavaszán távozott a Pénzügyminisztérium éléről.
2. Korrupció és a közbiztonság romlása
A kormányoldal népszerűségét az 1996-ban kirobbant Tocsik-ügy is tovább rontotta, amely Tocsik Márta ügyvéd nevéhez köthető. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. százmilliós nagyságrendű megbízási díjért alkalmazott külső szakértőt, aki lealkudta az önkormányzatoknak a belterületi földekért járó részesedést, tulajdonképpen ez volt a Tocsik-ügy lényege.
A Figyelő cikkének megjelenése után öt nappal az ügyet Deutsch Tamás fideszes országgyűlési képviselő vetette fel a parlamentben. Országgyűlési vizsgálóbizottság alakult, a botrány nemcsak az akkor regnáló MSZP–SZDSZ-koalíciót, hanem magát a Horn-kormányt is megrengette. A kabinet visszahívta az ÁPV Rt. igazgatóságát, két napra rá a szocialista Suchmann Tamás privatizációért felelős miniszter egy televíziós hírműsorból tudta meg menesztését.
A hosszas vizsgálódások során kiderült, hogy a botránynak politikai szálai is vannak: Boldvai László, a szocialista párt országgyűlési képviselője és akkori pénztárnoka, valamint Budai György, az SZDSZ-hez közel álló üzletember is érintett benne.
Ezzel ráégett a baloldalra a korrupció vádja és az ellenzék ekkoriban legerősebb pártja a Fidesz tudott ebből később profitálni.
(Tocsik Márta ügyvéd)
A közbiztonság hihetetlen mértékben kezdett el romlani az 1990-es évek közepén. Majdnem mindennapossá kezdtek válni a gyilkosságok, robbantgatások, lövöldözések és megjelent az olajmaffia is. Alvilági emberek egymással számoltak le, fényes nappal vagy éjszaka ölték meg az ellenfeleiket, mint például Fenyő Jánost 1998-ban, Prisztás Józsefet 1996-ban vagy az 1998 nyarán elkövetett Aranykéz utcai robbantás. Mint később kiderült ezeknek a cselekményeknek a felbújtója Portik Tamás volt, aki milliárdos magyar bűnözőként ismert, illetve meg kell még említeni Jozef Rohac szlovákiai származású bűnözőt, aki Portik bűntársaként követte el a gyilkosságokat és robbantásokat.
(A Fenyő-gyilkosság 1998. február 11-én)
(Az Aranykéz utcai robbantás 1998. július 2-án)
3. Az ellenzék helyzete
A jobboldalon nagy átrendezős ment végbe 1994 és 1998 között. 1994-ben az MDF nagyarányú veresége rajtvonalra állított másik három jobboldali pártot, az FKGP-t, a KDNP-t és a MIÉP-et, ám a Fidesz stratégiailag gondosan felépített konzervatív irányváltása a többi pártpólus foglalási törekvéseit ellehetetlenítette. Torgyán József politikai mohósága következtében eltaktikázta a versenyt és radikális populizmusa elidegenítette a nagy- és a középvárosi konzervatív osztályt. Ez pedig a ciklus félidején még magasabbra kúszó népszerűségi mutatóit gyorsan megtépázta.
Az MDF választási kudarca túl közel volt még, hogy sorait rendezze. Ezt a konszolidációs folyamatot végképp blokkolta a Szabó Iván vezette centrumerők kiválása és a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) megalapítása.
A KDNP belső pártharcai, intoleráns jobboldali radikalizmusa és az ezzel párosuló kizárások, kirekesztő politizálás csaknem a totális vereséghez vezetett.
Az elkövetett hibákkal a kormány tálcán kínálta a muníciót az ellenzéknek, amely ezeket sikeresen fordította a maga javára. Orbán Viktor olyan párt élén készült a kormányzásra, amelyben nem jelentek meg vele szemben versengő platformok. Az MDF Fidesszel kötött, alárendelt választási szövetsége gyakorlatilag önfeladás volt: felkínálta korábbi helyét túléléséért cserébe. Az MDF győzelmi hozzájárulása politikai szimbolika volt. A Fidesz ugyan nem rendelkezett jól kiépített pártszervezettel, de ezt a hátrányt a polgári összefogás jól ellensúlyozta.
(Fidesz-MDF együttműködés az 1998-as választásokig)
Választási kampány
Göncz Árpád államfő 1998. május 10-re és 24-re írta ki a parlamenti választások két fordulóját.
A Fidesz nem az ellenlábas pártok programját kritizálta, hanem saját pártprogramjának bemutatására helyezte a hangsúlyt. Úgy gondolta, markáns politikai és kormányzati alternatívát kell megjelentetni a választópolgárok előtt, hogy úgy érezzék, érdemes a pártra szavazni. Plakátjaik is a „Van más választás, polgári Magyarország”, illetve a „Több mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás” szlogent viselték.
(A Fidesz egyik plakátja 1998-ból)
Ez a kampánypolitika igen hatásosnak bizonyult, különösen, ha ezzel szembeállítjuk az MSZP – és személyesen Horn Gyula miniszterelnök, pártelnök – kampánytevékenységét. A szocialisták ugyanis erős ideológiai kritikával illették politikai ellenfelüket. De ezenkívül az MSZP és Horn Gyula azt hangsúlyozták, hogy csak ők jelentik a kormányzóképességet és így nem is érdemes más pártokra szavazni.
(A sikeres folytatás = MSZP)
Az SZDSZ 1998 februárjában elfogadott választási programjának középpontjában a gazdaság, az oktatás, az európai integráció kérdése állt. A biztonság és a konszolidált jövő pártjaként kívánták magukat megjeleníteni. A kampány meghatározó eleme volt annak hangsúlyozása, hogy az SZDSZ-nek a kormányzásban nagy szerepe volt: a „Tartsuk a jó irányt” szlogennel a párt egyszerre akarta kiemelni saját miniszterei jó teljesítményét, illetve azt, hogy a kormánynak szüksége van az SZDSZ kormányzati tevékenységére.
(A jó irány csak az SZDSZ-el tartható)
Az MDF kampányának igazi tartalmát, a „Biztonságot a mindennapoknak” szlogennel nyomatékosított, környezetbarát papírra nyomott programja mutatta be. A kampány azt emelte ki, hogy az MDF politikai, kormányzati tapasztalata nélkülözhetetlen a harmadik évezred modern Magyarországának megteremtésében.
(Felhívás, hogy az MDF listájára és az MDF-Fidesz közös jelöltekre szavazzanak, azok, akik kormányváltást akarnak)
Az FKgP egyéni képviselőinek szórólapjai mutatósak és színesek voltak, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző a Kisgazdapártra.
(Csak Jobbra fordulhat - FKGP)
Az 1998-as választásokra készülve a MIÉP plakátjain a „Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar” szlogen olvasható.
(Aki magyar velünk tart, írja a MIÉP plakátja)
(A MIÉP, a Fidesz és az MSZP hirdetései)
A választási kampány érdekessége volt, hogy politikusok ellen is hajtottak végre bombamerényleteket, mint például Torgyán József kisgazda pártelnök vagy Szájer József Fidesz frakcióvezető ellen, de mindegyik párt székházára dobtak molotov koktélt vagy helyeztek el bombát. Szerencsére a robbantásoknak halálos áldozatuk és még sebesültjük sem volt!
(Szájer József és Torgyán József elleni robbantások képei)
A két forduló
Az első május 10.-i fordulóban a választópolgárok mindössze 56%-a szavazott ez mindmáig a legalacsonyabb részvétel a parlamenti választások vonatkozásában. Az MSZP listán ugyanúgy 33%-ot kapott, mint négy éve, de szövetségese az SZDSZ a korábbi 19 helyett 7%-ot kapott, tehát jócskán gyengébben teljesített. Ezzel szemben a Fidesz majdnem 1 millióval gyarapította szavazótáborát és 29%-val második helyen végzett a listás szavazást tekintve. Erősödött az FKGP 13%-a a szavazóknak választotta őket. Bekerült a parlamentbe a MIÉP, kiesett a KDNP (2,6%) és listán kiesett az MDF is (3,1%), de mivel a Fidesszel közös jelölteket indítottak a választáson, így mégis lett képviselőjük a következő parlamentben. Az első fordulóban 113 helyen állt az élen MSZP-s induló, de a jobboldali indulók együttesen több százalékot kaptak, mint fő riválisuk, így egy esetleg együttműködés esetén több körzetet is megfordíthattak.
(Zöld szín: listás eredmények)
(Az első fordulóban első helyen álló jelöltek)
(Az egyetlen, első fordulós győztes jelölt)
A második fordulóra megegyezett egymással a jobboldal és a Torgyán József vezette kisgazdák 82 helyen léptették vissza jelöltjeiket az esélyesebb Fidesz-MDF jelöltek javára és a Fidesz is visszaléptette jelöltjeit ott, ahol esélyesebbek voltak a kisgazda jelöltek. Ezzel szemben az MSZP és az SZDSZ nem mindenhol léptette vissza jelöltjeit egymás javára és ez is hozzájárult majd választási vereségükhöz.
A két forduló között rendeztek Magyarországon először televíziós, miniszterelnök-jelölti vitát. Ezen a vitán a fiatal Orbán Viktor legyőzte Horn Gyulát.
(A Horn-Orbán vita 1998. május 20-án)
A második fordulóban a részvétel egy százalékpontot emelkedve 57%-os volt és a jobboldal teljes győzelmét hozta. A visszaléptetések hatására 53 egyéni körzetben fordult meg az eredmény, így a Fidesz és szövetségesei kerültek többségbe a parlamentben. A számok:
- Fidesz-frakció: 148 fő
- MSZP-frakció: 134 fő
- FKGP-frakció: 48 fő
- SZDSZ-frakció: 24 fő
- MDF-frakció: 17 fő
- MIÉP-frakció: 14 fő
(A második fordulóban átfordult egyéni választókerületek)
(A végleges egyéni eredmények)
(A parlament összetétele)
A választások után a Fidesz tárgyalásokba kezdett az FKGP-vel és megállapodtak a kormányalakításban az MDF-vel még kiegészülve, így egy jobboldali, polgári kormány alakult meg 1998. július 6-án, amikor is a parlament egyazon szavazással (222 igen, 119 nem és 8 tartózkodás mellett) fogadta el a miniszterelnök személyét: Orbán Viktort és kormányprogramját („Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért"). Orbán Viktor 35 évesen lett minden idők legfiatalabb miniszterelnöke.
(Orbán Viktor eskütétele 1998. július 6-án)
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- A magyar demokrácia 1990 és 2004 között. In.: Nemzeti Köznevelési Portál. Történelem. 12. V. fejezet. A globalizáció kiteljesedése. Európa és Magyarország a 20. század végén és a 21. század elején. https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_12/lecke_05_034 (2023. 02. 03.)
- A többpárti demokrácia Magyarországon. In.: Nemzeti Köznevelési Portál. Történelem-Társadalomismeret. III. fejezet, 18. lecke. https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_tarsadalomismeret_10/lecke_05_018 (2023. 02. 03.)
- Körösényi András–Tóth Csaba–Török Gábor: A magyar politikai rendszer; Osiris, Bp., 2003. https://mek.oszk.hu/16000/16042/16042.pdf (2023. 02. 03.)
