(A szántódi autóskemping a Balatonnál 1974-ben)
A Kádár-korszak turizmusa egybefort a Balatonnal, hiszen az az idegenforgalmi struktúra, amely ma is jellemző hazánkra az az 1960-as, 1970-es években épült ki. A szocialista blokkon belül nálunk volt a legjobb az életszínvonal, amelyet nyugaton legvidámabb barakként emlegettek vagy például, mint Ungarische Wirtschaft, azaz a magyar gazdaság sikerére utaltak itt, de meg kell említeni, hogy a nyugati vendégturisták kiemelték még a magyarok vendégszeretetét és a remek ételeiket. Ez a cikk a Kádár-kori turizmust fogja bemutatni különös tekintettel a balatoni nyaralási lehetőségeket.
A magyar turizmusszemléletben az 1956-os forradalmat követően történt váltás, amikor is a kormányzat elhatározta a Nyugat felé történő nyitást, de konkrétumok csak 1963-at a diktatúra enyhülését követően történtek. Először is rendkívül fontosak voltak az infrastrukturális fejlesztések, amelyek a Balatont érintették. 1964-ben kezdték el az M7-es autópálya kiépítését, amely 1971-re ért el Zamárdiig, de csak a bal pálya lett kész, később épült meg a jobb pálya is és egészen 2002-ig Zamárdiig lehetett eljutni, de viszont azt hozzá kell tenni, hogy a Balaton északi partján a mai napig nem épült autópálya csak a déli oldalon, így oda egy kicsit nehezebb eljutni.
(Az M7-es elérte a Balatont 1971-ben, filmhíradó beszámoló)
A korszakban elképesztő mennyiségű hotel is épült, különböző minőségben, illetve színvonalon. 1962-ben indult a siófoki szállodasor létrehozása, de abban az évtizedben adták át a füredi Annabellát és a Marinát, valamint 1971-ben már állt a keszthelyi Helikon is. Mellettük rengeteg apróbb szálloda és persze végtelen mennyiségű kemping is létesült, végig az északi és déli parton.
(A balatonfüredi Annabella szálloda)
(A balatonfüredi Marina)
(A keszthelyi Helikon hotel)
(Autóskemping, háttérben a Tihanyi-félsziget)
(Vadkemping)
A kempingezés hihetetlen méreteket öltött és nagyon-nagy népszerűségnek örvendett az 1970-es, 1980-as években. Sok fiatal, gyerekes család számára ez volt az egyetlen lehetőség a nyaralásra, mivel az állam is ezt támogatta a Szakszervezetek Országos Tanácsa a SZOT-on keresztül beutalók keretében.
Mi okozta ezt a hirtelen nagy fejlődést az 1960-as években? "Az 1960-as évektől kezdve a második gazdaság és a háztáji gazdaságok révén az idegenforgalom jelentős – és ekkor még biztos – mellékjövedelmet jelentett a lakosságnak is. Nem kellett feltétlenül maszekolásba fogni, elég volt csak a fán termő barackot kitenni a ház elé, vagy kiadni az utcafronton lévő szobákat, vagy a kertet sátorhelynek. A Balaton környéki idegenforgalmi fejlesztések, üdülők, vendéglátóipari egységek, üzletsorok megépítése pedig a helyi magyar lakosság életszínvonalát, a Balatonra érkező magyar és külföldi nyaralók üdüléseinek minőségét egyaránt javították" (Valuch 2006).
Az 1960-as évektől megjelent a nyugati turisták is hazánkban itt különösen a németeket kell megemlíteni, akik főként rokoni látogatás céljából érkeztek Magyarországra. A német-német kapcsolatok 1961-től, a Berlini Fal felépítése után helyeződtek a két Németország határain kívülre; pontosan akkor, amikor az 1960-as Magyarországon elindult egy, a többi szocialista országhoz képest relatív életszínvonal-emelkedés.
(Német turisták a Balatonnál)
(Német-német találkozó a Balatonnál)
Az 1970-es évektől megállíthatatlanul érkeztek a kiépített M1-es autópályán a németek nyugatról és más állampolgárok is. Ezen belül is kiemelkedő volt az autóval rendelkező családok magánútjainak növekedése, ami alapvető és hosszú távú változásokat eredményezett a magyar idegenforgalom szempontjából.
Az 1970-es években sorra kötötte meg az IBUSZ utazási iroda nyugati partnerekkel az együttműködést és ennek keretében is sok százezer turista érkezett hazánkba. Ennek is köszönhetően az 1970-es, 1980-as években a németek beutazásának száma rendkívül megnövekedett.
(Az NDK-ból és az NSZK-ból beutazók aránya 1958-tól 1989-ig)
(Egy kis hangulatjelentés a Balatonról)
Most nézzük meg, hogy a magyarok mehettek-e külföldre? A válasz erre nagyon egyszerű: nem igazán. Ugyanis a rendszerváltásig ez az embereknek nem szabad joguk volt, mint most, hanem kiváltság! Viszont a keleti blokk országaiba, mint például Csehszlovákiába, Romániába vagy a Szovjetunióba az 1960-as évektől kezdve nagyobb korlátozások nélkül lehetett utazni.
(A pirossal jelzett országok tartoztak az úgynevezett keleti blokkba)
Viszont az utazással kapcsolatosan voltak szigorú szabályok, amelyeket a külföldre utazó magyaroknak be kellett tartani! 1972-ben vezették be a piros és kék útlevélrendszert hazánkban. 1972-ben tehát felső korlát nélkül engedélyezésre kerültek a baráti országokba történő látogatások, ezzel egyidejűleg a betétlapok helyett megjelentek a piros útlevelek is. A piros útlevelek kizárólag a szocialista blokk országaiba voltak érvényesek, a kint tartózkodás maximális időtartama 30 napban volt meghatározva.
A keletre történő utazások némileg ugyan fellazultak, ám a nyugati határátlépés szabályai ugyanolyan merevek maradtak. Nyugatra az 1960-as, 70-es, de még a 80-as évek elején is csak igen nagy nehézségek árán lehetett kiutazni. Ez kétféleképpen történhetett vagy egy nyugaton élő rokon hivatalos, hitelesített meghívólevele alapján, vagy az úgynevezett kék útlevéllel, amit átlag polgárnak tulajdonképpen nem is állított ki a hatóság. Akinek mégis sikerült megszereznie a fenti két okmány egyikét, a meghívólevéllel évente egyszer, míg a kékszínű turista útlevéllel háromévente egyszer utazhatott nyugatra. Már abban az esetben, ha az úthoz a munkahelyi szakszervezet vagy egy felsőbb testület is hozzájárult.
(Az úgynevezett piros és kék útlevelek)
A rendőrségnek azonban joga volt arra, hogy megtagadhatta az útlevél kiadását bizonyos állampolgároknak és a nyugati turistáknak is be kellett jelentkezniük a rendőrségre, ha hazánkba érkeztek, mert a rendőrség figyelte őket, hogy nehogy kémkedjen nyugatra.
Az idegenforgalom aranykora hazánkban az 1980-as évek végén a szocializmus leágazásával ért véget és azokat a számokat már túlszárnyalta a ma turizmusa, de olyan, mint az 1970-es, 1980-as években a Balatonnál történt, olyanra nem volt azóta példa.
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Slachta Krisztina: A "magyar vircsaft" A Kádár-kori idegenforgalom sajátosságai. https://metszetek.unideb.hu/files/201402_07_slachta_krisztina.pdf (2023. 08. 17.)
- Valuch Tibor (2006): Hétköznapi élet Kádár János korában. Corvina Kiadó. Budapest.
- Nyaralás és turizmus a Kádár-korszakban. Prezi. https://prezi.com/p/vyesrimbshj1/nyaralas-es-turizmus-a-kadar-korszakban/ (2023. 08. 17.)
