A címben szereplő idézetre még az írásom későbbi részében ki fogok térni!
A magyarok és a szerbek közötti rivalizálás a fociban csak a közelmúltban kezdődött 2020-ban, ugyanis az önálló Szerbia csak 2006 óta létezik, miután függetlenné vált tőle Montenegró. A két labdarúgó válogatott pedig 2020-ban találkozott először egymással és az eddigi 4 mérkőzésből 2-t megnyertünk, 1 döntetlen és 1 vereség született még emellett. Ez a cikk a ma (2023. október 14.) sorra kerülő Magyarország-Szerbia Európa-bajnoki selejtező miatt kerül megírásra, de mivel egy történelmi blogról van szó, itt a két válogatott 20. századi rivalizálásáról lesz szó.
A 20. században Szerbia nevű állam nem sokáig létezett, ugyanis az első világháború végét követően 1918. december 1-jén létrejött a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, amelynek elnevezése 1929-től Jugoszláv Királyság lett.
(A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrejötte 1918 és 1922 között)
A második világháborút követően pedig megalakult a kommunista Jugoszlávia, amelynek területe megegyezett a korábbi királyságéval. A kommunista ország 1991-ig állt fent, amikor kikiáltotta a függetlenségét először Szlovénia és Horvátország, majd Bosznia-Hercegovina és Macedónia és kitört az úgynevezett délszláv háború. Ennek következtében Jugoszlávia szétesett és létrejött az úgynevezett Kis-Jugoszlávia, ami Szerbiából, Montenegróból és Koszovóból állt. A 2000-es években pedig Montenegró és Koszovó is függetlenné vált és 2006-tól beszélhetünk az önálló Szerbiáról.
(Jugoszlávia szétesésének folyamata 1989 és 2008 között)
A jugoszláv labdarúgó válogatott 1919-ben jött létre és a rákövetkező évben játszotta le első hivatalos mérkőzését. Ezzel szemben a magyar labdarúgó válogatott már 1902-ben lejátszotta első hivatalos mérkőzését. A két válogatott először 1927. április 10-én találkozott egymással Budapesten a IX. kerületben az Üllői úti pályán, ahol ma a Groupama Aréna található. A mérkőzést 3-0 arányban a magyar csapat nyerte meg.
(Szerb beszámoló az első mérkőzésről 1927-ből)
A két csapat összesen 32 alkalommal találkozott egymással, amelyeken összesen 15 magyar, 8 jugoszláv győzelem született és emellett 9 végződött döntetlennel. Minden mérkőzésre nem térek ki, hanem csak a tétmérkőzésekre, ugyanis a 32-ből mindössze 5 volt ilyen.
Talán a legnevezetesebb magyar-jugoszláv mérkőzésre 1952 augusztusában került sor Helsinkiben az az évi Olimpia döntőjében. Ezen a mérkőzésen a legendás Aranycsapat lépett pályára és Puskás Ferenc és Czibor Zoltán góljaival 2-0-ra legyőzte a délszlávokat, így elhódították az olimpiai bajnoki címet.
(Az olimpiai döntő összefoglalója)
A következő fontosabb állomása a rivalizálásnak 1956-ban volt, amikor kétszer is találkozott egymással a két válogatott az Európa-kupa keretében. Az Európa-kupa során 6 csapat több év folyamán mérkőzött meg egymással (Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Olaszország, Svájc). A felek először a Népstadionban mérkőztek meg 1956. április 29-én és 2-2-es döntetlen született.
(Az első 1956-os összecsapáson a magyar csapat)
Ennek a mérkőzésnek a visszavágójára Belgrádban került sor ugyanazon év szeptemberében és a magyar csapat 3-1-es győzelmet aratott.
(A mérkőzés összefoglalója, a kommentátor Szepesi György)
Az 1960-as és 70-es években is találkozott többször egymással a két csapat és ezekben az években mindenfajta eredmény is előfordult: magyar, jugoszláv győzelmek és döntetlenek is. Majd a következő fontosabb ütközet a két válogatott között 1997-ben volt, de nem éppen pozitív lett a végkicsengése ennek.
A magyar labdarúgás az 1986-os világbajnoki szereplés óta kereste önmagát, sorra váltották egymást a szövetségi kapitányok és rosszabbnál-rosszabb eredményeket értünk el, mint például az akkor még nem számottevőnek tartott Izland és Szlovénia is megverte a magyar válogatottat. Majd a válogatott Csank János szövetségi kapitány vezetésével 1997-ben a selejtezőcsoportjában Norvégia mögött, de Finnország előtt a második helyen végzett és kivívta a pótselejtező lehetőségét, ezáltal 12 év után lehetőség nyílt újra világbajnokságon járni a csapatnak. Az ellenfél az a Jugoszlávia volt, amelyben ekkor olyan játékos játszottak, mint például Sinisa Mihajlovic, aki a Lazio játékosa volt ekkor, Dragan Stojkovic a csapatkapitány, Predrag Mijatovic, aki ekkor a Real Madridban játszott vagy például Savo Milosevic.
(A szurkolótábor az Üllői úton)
(A magyar csapat)
Az odavágó mérkőzésre 1997. október 29-én került sor Budapesten az Üllői úton. A mérkőzés a 10. percre, a párharc pedig a félidőre eldőlt. Ugyanis a jugoszláv csapat már a 10. percben 3-0-ra vezetett, a félidőben pedig 5-0-ra.
(A mérkőzés összefoglalója)
Mindenestre Csank János szövetségi kapitány a humorát még ebben a szituációban sem vesztette el. Az első félidő után nyilatkozott a kapitányunk:
- Minek köszönhető az eredmény?
- Nem hittem volna, hogy egy-két játékosom ilyen béna...
- Mit lehet mondani a szünetben a csapatnak?
- Azt biztos nem, hogy csak így tovább... (A cikk címe innen származtatik!)
(Csank János nyilatkozata a félidőben)
A mérkőzés végeredménye 1-7 lett. A visszavágó mérkőzésen a jugoszlávoktól csak 5 gól kaptunk, így 12-1-es összesítéssel jutottak ki a világbajnokságra.
(A visszavágó rövid beszámolója)
Ez volt az utolsó összecsapás a magyarok és a jugoszlávok között és legközelebb már Szerbiával 2020-ban csaptunk össze.
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált forrás:
- Magyar válogatott ellenfelei: Jugoszlávia. Magyarfutball. https://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott/ellenfelek/jugoszlavia (2023. 10. 14.)
