Tisza Istvánt, - aki két ízben 1903 és 1905, valamint 1913 és 1917 között volt a Magyar Királyság miniszterelnöke, - 1918. október 31-én az őszirózsás forradalom utolsó napján meggyilkolták. Az alábbi cikk feleleveníti származását, családját, életének fontosabb állomásait, kitér majd a magyar politikai környezetre, amelynek ő aktív résztvevője volt és kitérünk majd a meggyilkolásának a körülményeire.
(Tisza István portréja, forrás: Wikipédia)
Tisza István a jómódú és előkelő Tisza családnak a sarjaként látta meg a napvilágot 1861. április 22-én. Édesapja nem akárki volt az akkori politikai életben a legendás Tisza Kálmán, aki 1875 és 1890 között egyhuzamban 15 évig volt a Magyar Királyság miniszterelnöke, a Szabadelvű Párt elnöke, akinek a miniszterelnöksége idején szilárdult meg a dualista Osztrák-Magyar Monarchia és megteremtődött a modern, polgári, magyar állam. Édesanyja Degenfeld-Schonburg Ilona, aki egy német grófi család magyarországi ágának a leszármazottja.
(Tisza Kálmán 1900 körül, forrás: Wikipédia)
(Degenfeld-Schonburg Ilona portréja, forrás: degenfeld)
Tisza István tanulmányait Budapesten kezdte; a két felső gimnáziumi osztályt Debrecenben végezte. Jogot és közgazdaságtant pedig egyetemi tanulmányai során három helyen is tanult: Budapesten, Berlinben és Heidelbergben és az utóbbi helyen nyerte el az államtudományi diplomát, majd később politikatudományokból doktorált. Közben 1885-ben elvette feleségül elsőfokú unokatestvérét, borosjenői Tisza Ilonát. Ebből a házasságból két gyermek született, István (1886–1918) és Juliska, aki nem érte meg a felnőttkort. Érdekesség, hogy István nevű fia, aki katonatiszt volt apja meggyilkolása után 5 nappal halt meg spanyolnáthában.
Eleinte a Belügyminisztériumban dolgozott, ahol a közigazgatás kérdéseivel foglalkozott, majd Bihar vármegyében telepedett le és mint bizottsági tag és tiszteletbeli főjegyző tevékenyen részt vett a megye politikai és gazdasági életében. 1886-tól az édesapja Tisza Kálmán által fémjelzett Szabadelvű Párt alsóházi képviselője lett.
(Tisza István fiatalkorában az 1880-as években, forrás: Wikipédia)
1903-ban Széll Kálmán lemondása után Ferenc József osztrák császár és magyar király kinevezte magyar miniszterelnökké. Ezzel édesapja után 13 évvel ő is miniszterelnök lett és az egyetlen család, amelynek két férfitagja is kormányfő volt. Kormányfői periódusához kötődik a hosszú ellenzéki obstrukció a képviselőházban, amely során az ellenzéki képviselők jogszerű módszerekkel próbálták meg ellehetetleníteni a kormány munkáját. Tisza István és kormány úgy döntött, hogy fellép a parlamenti működést veszélyeztető magatartás ellen, és a Szabadelvű Párt a házszabály puccsszerű megváltoztatásával eltörölte az obstrukció jogát. 1904. november 18-án került minderre sor az úgynevezett zsebkendőszavazás során. Ugyan a jelenet leírásai nem egységesek abban, hogy a házelnök meglengetett-e egy zsebkendőt vagy sem, az általa tett mozdulatsor láttán a képviselők többsége (kormánypárti, ellenzéki egyaránt) nem értve, mi történik, kíváncsiságból felállt (ez jelentette akkoriban az igen szavazatot, míg az ülve maradás a nemet), mire Perczel kihirdette a javaslat elfogadását.
(Egy rajz a zsebkendőszavazásról, forrás: Egyperces történelem)
A kialakult tumultuózus következtében az ülést elnapolták december 13-ig, amikor is az ellenzék lehetetlenné tette az ülés megtartását és heves ordibálás és vitatkozás közepette gyakorlatilag szétrombolta a terem berendezését.
(A szétvert ülésterem, forrás: Egyperces történelem)
A helyzet miatt 1905-ben új választások tartottak és a választási küzdelem az addig harminc éven át abszolút parlamenti többséggel kormányzó, a magyar politikát uraló Szabadelvű Párt kisebbségbe jutásával végződött a Szövetkezett Ellenzékkel szemben, ami súlyos belpolitikai válságot okozott, s végül a párt feloszlásához vezetett. Tisza ezt követően beadta a lemondását, amelyet a király elfogadott.
(Ferenc József és Tisza István egy képeslapi ábrázolása 1905-ből, forrás: Wikipédia)
1910-ben megalapította a Nemzeti Munkapártot, amellyel győzött is az az évi választásokon. A kormányfői posztot nem vállalta el, helyette a képviselőház elnöke lett. Majd aztán 1913-ban az uralkodó felkérte kormányalakításra, amelyet ő elfogadott. Második miniszterelnöksége alatt tört ki az első világháború. Egyedüliként a Monarchia vezetői közül ellenezte a Szerbia elleni katonai fellépést. Véleménye az volt, hogy a Monarchia nem folytathat terjeszkedő politikát, célja csak függetlenségének megőrzése lehet, idézünk tőle:
„Mindnyájan egyetértünk abban, hogy az a Monarchia, amelyet mi is irányítunk, amelynek egyik döntő faktora vagyunk, – hogy ez a monarchia a külpolitikában a béke és a status-quo alapelveit kell hogy szolgálja: hogy hódító céljai, nagyravágyó céljai a monarchiának nincsenek és hogy a maga történeti hivatását, a maga jogos ambicióját, a maga létjogosultságának erkölcsi forrását abban kell keresnie, hogy Európának ezen exponált részén, amint a maga függetlenségét megvédi, egyúttal védbástyája, biztos támasza és szövetségese legyen a körötte lakó kis népek szabad továbbfejlődésének is.”
Ugyanakkor Németország szövetségének elvesztése a monarchia nagyhatalmi státuszának összeomlását, Magyarország védtelenné válását és saját presztízsének megrendülését jelentette volna a szemében, ezért az erőteljes német nyomásra végül beleegyezett a támadás megindításába és ezt követően végig a támogatója is volt a háborúnak. 1916 és 1917 folyamán megkísérelt reformfolyamatokat végig vinni, mint például a választójog vagy a szociális kérdések kapcsán, de szembe került az új uralkodó IV. Károllyal és 1917. május 23-án az uralkodó felszólítására benyújtotta lemondását.
Tiszának a nemzetközi megítélése eléggé negatív volt, mert az antant hatalmak őt okolták a háborúért, pedig ő volt az utolsó vezetője a Monarchiának, aki végül is áldását adta a szerbek elleni bosszúhadjáratnak, de a további viselkedése megtestesítette a háborús retorikát.
(Tisza István az olasz fronton, mint honvédezredes 1917-ben, forrás: Wikipédia)
1918 október végén az Osztrák-Magyar Monarchia népei folyamatosan kiáltották ki a függetlenségüket, az első világháborút a vesztes oldalon fejezte be a Monarchia és ennek következtében az első világháború elhúzódása miatt a frontról hazatérő, elégedetlenkedő katonák és civilek tüntetésbe, sztrájkokba fogtak Budapesten. Ezt nevezzük őszirózsás forradalomnak október 30-31-én. A forradalom utolsó napján ölték meg Tisza Istvánt, azonban nem ez volt az első merényletkísérlet ellene.
Összesen négyszer próbálták őt megölni. Először 1912. június 7-én még házelnökként távolított el a parlamentből 31 ellenzéki képviselőt, akik tiltakozásukkal, lármázásukkal akadályozták a képviselőház munkáját a véderőtörvény elfogadása során. És ekkor Kovács Gyula függetlenségpárti képviselő „Van még itt egy ellenzéki!” felkiáltással revolvert rántott, és háromszor Tiszára lőtt, aki éppen az elnöki pulpituson beszélt. A golyók célt tévesztettek (nyomuk máig látszik a faburkolaton); a negyedik golyóval saját magát lőtte fejbe, de az öngyilkossági kísérletet túlélte.
(Rajz a merényletről, forrás: Mandiner)
(Golyónyomok az Országház képviselőházi üléstermének pulpitusán, forrás: Országgyűlés honlapja)
A második merényletet egy kiábrándult huszártiszt kísérelte meg 1917-ben, amikor Tisza a frontról hazatérőben volt. A golyó azonban nem találta el.
A harmadik merénylet 1918. október 16-án történt, amikor Lékai János, a Galilei Kör és Korvin Ottó antimilitarista, tehát háborúellenes mozgalmának tagja próbálta agyonlőni, de pisztolya csütörtököt mondott, tehát a fegyver nem sült el és kicsavarták a kezéből. A merénylőt börtönbe zárták, de alig 15 nap múlva, az őszirózsás forradalom idején kiszabadították. A merénylet visszaemlékezésekből:
„Lékai a Parlament IV. kapujánál várakozik. Megjelenik Tisza. Lékai rossz irányba indul el, mert Ottó a gróf feleségét összetévesztette egy jóval idősebb matrónával. Végül Lékai mégis Tisza közelébe férkőzik, de a fegyver csütörtököt mond, és a sofőr kiveri a merénylő kezéből. Ottó felhúzott ravaszú pisztolyt adott Lékainak, aki abban a hiszemben, hogy felhúzza a ravaszt, lecsukta azt.”
(Lékai István fotója, forrás: Wikipédia)
Az őszirózsás forradalom napjaiban katonák tömegei érkeztek haza a frontról és bármire képesek lettek volna, azok ellen, akik miatt szerintük az elmúlt négy esztendőt a lövészárkokban kellett tölteniük és ilyen személy volt véleményük szerint Tisza is. Ezt ő maga is tudta, de nem akart vidéken bujkálni, hanem néhány fegyveres védte őt otthonában a Róheim-villában.
(Tisza otthona Budapesten, a Hermina úton, forrás: PestBuda)
Október 31-én fegyveresek törtek be otthonába, de nem ijedt meg tőlük, mert revolverrel a kezében várta őket. A védelmére kirendelt katonák addigra már megadták magukat ő pedig a feleségével és unokahúgával hármasban maradt a katonák szorításában. Közölték a katonák, hogy ítélkezni jöttek felette, mert ő volt a háború legfőbb oka. Próbált védekezni, de ezúttal a negyedik merénylet már sikerrel járt és megölték őt. Ekkor mondta el azt a mondatot Tisza mielőtt meghalt volna, hogy „Végem van, ennek így kellett lennie.” A merénylők egy része később a Szovjetunióba menekült, míg többeket 1921-ben a Tisza-perben börtönbüntetésre ítéltek.
(Festmény a merénylet előtti pillanatokról, forrás: Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság)
Tisza Istvánt két nappal később Geszten a családi kriptában temették el az édesapja Tisza Kálmán mellé. A temetésére a legnagyobb politikai ellenfele Károlyi Mihály is küldetett koszorút, de állítólag az özvegy kidobatta ezeket a koszorúkat. Nem véletlenül, ugyanis a gyanú Károlyi szűkebb körére terelődött, mert a merénylők az Astoria szállóból indultak el Károlyi főhadiszállásáról kapcsolatban álltak a későbbi köztársasági elnök féle Nemzeti Tanáccsal. Károlyi Mihály elítélte a Tisza elleni merényletet, tehát nem lehetett bizonyítani, hogy ő állt volna e mögött.
(Károlyi Mihály miniszterelnök, majd a magyar történelem első köztársasági elnöke, forrás: Wikipédia)
(A Tisza család kriptája Geszten és Tisza István síremléke, forrás: Kósa Károly honlapja)
Tisza István sorsát jól mutatja az a tény, hogy az ő maga által először elutasított, majd támogatott háborúnak ő volt az utolsó magyar áldozata.
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Magyarország története (televíziós sorozat). 34. rész. A háború vége és a forradalmak. Magyarország története című könyvsorozat alapján. Kossuth Kiadó 2009. https://www.youtube.com/watch?v=KOV2KGA-kD8 (2023. 10. 28.)
- Tarján M. Tamás: Tisza István meggyilkolása. Rubicon online. https://rubicon.hu/kalendarium/1918-oktober-31-tisza-istvan-meggyilkolasa (2023. 10. 28.)
- 160 éve született Tisza István gróf, a dualizmus kétszeres miniszterelnöke. Országgyűlési könyvtár. https://konyvtar.parlament.hu/nyitolap/-/asset_publisher/LFDc8ychJkfW/content/160-%C3%A9ve-sz%C3%BCletett-tisza-istv%C3%A1n-gr%C3%B3f-a-dualizmus-k%C3%A9tszeres-minisztereln%C3%B6ke (2023. 10. 28.)
- Tisza István gróf. Magyar életrajzi lexikon - Arcanum. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/t-ty-780F8/tisza-istvan-grof-78280/ (2023. 10. 28.)
