(A leventemozgalom emblémája, forrás: Darabanth Auction)
Szebb jövőt! - Adjon Isten! Ez volt az előírt formalitás a leventemozgalmak esetén, az előbbi jelentette a köszönést, míg az utóbbi az erre adott választ. Ezt a köszönési formát, később a 2000-es évek végén egy újonnan megjelenő politikai párt (Jobbik) is felhasználta, de erre nem térek ki, mert ez nem tartozik szorosan a témakörhöz! A leventemozgalmak a katonai előképzés legfontosabb szervezetei voltak Magyarországon az 1920-as évek elejétől a második világháború végéig. Az alábbi cikk a Horthy-rendszer sajátos ifjúságnevelésének fontos pillérét fogja bemutatni.
A leventék közé azok a 12-21 év közötti fiúk kerültek, akik kimaradtak az iskolából. A szervezetek ezeknek a fiúknak a katonai előképzését, valamint a nemzeti szellemű nevelését szolgálták. A testnevelés mellett nagy hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre.
(Dunakeszi leventék 1939-ből, forrás: Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár)
Miért volt szükség egy ilyen szervezet felállítására? Erre csak egy jó válasz van azt pedig úgy hívják, hogy Trianon. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés a területvesztések mellett azt is magába foglalta, hogy Magyarországon meg kellett szüntetni az általános hadkötelezettséget, csak önkéntes, maximum 35 ezer fős haderő lehetett az országban. A szerződés továbbá megtiltotta a vezérkar felállítását, hadsereg és hadtest szintek megszervezését. A rendelkezések betartását a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottságát ellenőrizte, így ezekben az években az úgynevezett „rejtett alakulatok” biztosították az ország védelméhez szükséges fegyveres erő magvát. Ezért kezdtek el szervezni nem hivatalos, úgynevezett ifjúságnevelő egyesületeket, tehát levente szervezeteket.
(Levente plakát 1921-ből, forrás: Nem! Nem! Soha!)
Ilyen jellegű szervezetek a 20. század első felében a környező országok területén is működtek, így a levente nem tekinthető unikális kezdeményezésnek, mégis sajátos jellege – és fokozatosan kiépülő országos szervezete – miatt, a Horthy-korszak meghatározó jelenségeként tekinthetünk rá. Horthy Miklós kormányzó a következőképp indokolta létrehozását: „Hazánk súlyos helyzetéből folyó anyagi bajaink és az elharapódzott tömegbetegségek a nemzet testi egészségét is megtámadták. A magyar jövőnek tartozunk azzal, hogy minden erőnk megfeszítésével kiemelkedjünk ebből az állapotból és testileg is épebb és erősebb nemzedéket neveljünk.”
(“Bízom a magyar ifjúságban”, A kormányzó egy egyenruhás leventével 1943-ban, forrás: Újkor.hu)
A megalakulását a Vass József által előterjesztett, és elfogadott 1921. évi 53. torvénycikk megjelenésére tehetjük. Ez az úgynevezett testnevelési törvény. Ennek értelmében minden olyan 12 és 21 év közötti magyar fiatal, aki nem járt iskolába köteles részt venni a Levente Egyesületek keretei között megszervezett foglalkozásokon. Emellett az 52000/1924. V.K.M.-rendelet alapján minden leventeköteles fiatal legalább öt hónapon át heti két óra alatt és legfeljebb nyolc hónapon át heti két óra alatt és egy délután tartozik testgyakorlást végezni. A törvény lefektette a leventeképzés alapjait, amely a Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést szolgálta. Ez mondta ki továbbá azt is, hogy a testnevelés az állam feladata. Részletek a törvényből:
„1. § A testgyakorlásra kötelezett leventeifjak kötelesek legalább 8 hónapon, és legfeljebb 9 hónapon keresztül heti 3 órán át testgyakorlást végezni…
3. § A testgyakorlásra kötelezett leventeifjak kötelesek vallásfelekezetük rendes istentiszteletén részt venni…
5. § …a mulasztót… a testnevelési bizottság figyelmeztetésben, ismételt mulasztás esetében dorgálásban részesíti…”
Ez a szemlélet akkoriban teljesen elfogadható volt és a vallás és közoktatási tárca is támogatta ezt. Klebelsberg Kuno vallás és közoktatásügyi miniszterhez (1922–1931) kötődő ún. „kultúrfölény” koncepciójába is illeszkedett a szervezet megalapítása.
(Klebelsberg Kuno vallás és közoktatási miniszter 1922 és 1931 között, forrás: Kultura.hu)
A kultúrfölény lényege, hogy a megcsonkított országnak kulturális és tudományos teljesítményével kell bizonyítania fölényét a szomszédos országokkal szemben, ezzel egyúttal a fejlett nyugati államokhoz is felzárkózhat az ország.
A leventék létszáma fokozatosan nőtt, 1939-ben kiterjesztették a leventekötelezettséget az iskolás fiúk számára is. Így a tagsága 1943-ban elérte az 1.300.000 főt is. Kötelező jellege miatt az ország legnagyobb ifjúságnevelő szervezetévé vált. 1941-től kezdve a leventékhez a lányok is csatlakozhattak: „1. § (1) A leventeleány-mozgalom célja, hogy a leányifjúságot a hagyományos női erények szellemében való nevelés útján a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a magyar anya feladataira és a honvédelmi szolgálatra előkészítse.”
(Az inotai leventeleányok 1943-ban, forrás: www.leventelanyok.blog.hu)
Az leányok bevonására a levente intézmény tevékenységeibe azért ekkor történhetett, mert eddigre Magyarország háborús állapotban állt. A hátországban szükség volt bevonható munkaerőre. Ennek érdekében a lányok, ahol erre lehetőség volt, helyettesítették a kieső munkaerőt. Részt vettek a vöröskereszt tevékenységében, légvédelmi képzéseken vettek részt és további olyan munkákat láttak el, melyek a háború alatt fontosak voltak.
De térjünk vissza a mozgalom irányítására, felépítésére és jellemzőire. A leventemozgalom kettős irányítás alatt működött: nyíltan a kultúrminisztérium alá rendelt Országos Testnevelési Tanács irányította, a rejtett katonai szervezetet pedig a tanács tábornoki rangú társelnöke vezette. A gyakorlatokon való részvételt a hatóságok a szülőkön kérték számon, és ha esetleg elmaradás volt, akkor pénzbüntetést róttak ki rájuk, vagy elzárták őket. A leventeoktatók tényleges tisztek voltak, akik a katonaságnál megszokott engedelmességet és fegyelmet várták el, és fizikai megpróbáltatásoknak is kitették a fiatalokat. Ennek köszönhetően egyáltalán nem volt népszerű a leventemozgalom, de mivel kötelező volt nem bújhattak ki a kötelesség alól.
(Leventék Újtusnádon 1941-ben, forrás: Wikipédia)
A szervezet programjának kidolgozása során felhasználtak már hazai és nemzetközi testnevelési példákat, szakirodalmakat. A levente képzésének kialakításakor például az országban működő Magyar Cserkészszövetségtől praktikus módszereket, gyakorlatokat vettek át. Így született meg az intézmény korcsoportos bontása (I. korcsoport: 12-14 év, II. korcsoport: 15-17 év, III. korcsoport 17-21 év), és a leventék próbarendszere. Három korosztályi csoportot alkottak, melyek képzési anyaga egymásra épültek. Adaptálták többek között a cserkészektől a törvények rendszerét, az erkölcsi iránymutatás kommunikálása érdekében. Először 7, majd 10 pontban rögzítették a leventeparancsolatokat, melyekben megjelent a hazaszeretet, a testkultusz, a kötelességteljesítés eszménye és a harcias virtus is, mint követendő példa:
1. A levente megtartja fogadalmát.
2. A levente istenfélő és vallásos kötelességeit teljesíti.
3. A levente szereti hazáját, a nemzet hagyományait és hőseit tiszteli s önmagában a harcos erényeket neveli.
4. A levente hű az államfőhöz: a törvényeket és a hatóságok rendelkezéseit tiszteletben tartja.
5. A levente szereti a szüleit és ragaszkodik a családjához.
6. A levente elöljáróinak és feljebbvalóinak bizalommal és szívesen engedelmeskedik.
7. A levente lovagias, megbecsüli, segíti leventebajtársait, magyar testvéreit.
8. A levente nemesíti lelkét, ápolja és edzi a testét: harcra készül.
9. A levente jellemes, józan életű és vidám, mindig igazat mond, a fellépése öntudatos, katonás és fegyelmezett.
10. A levente óvja és gyarapítja a nemzeti vagyont: a hazáért becsületérzéssel él, tanul, dolgozik és küzd.
A programok egy része helyben, a heti rendszerességgel – elsősorban vasárnap – megtartott pár órás foglalkozások voltak. Ezekre rendszerint a településen megtalálható sportlétesítményen került sor. Ahol ilyen komplexum nem állt rendelkezésre – a költségvetésből támogatva, az Országos Testnevelési Alapon keresztül – építkezésre került sor. A képzés másik részét a hosszabb idejű gyakorlatok adták, mint a terepfutás, túra, céllövészet, atlétika, labdarúgás és egyéb sportalkalmak. Továbbá nyári táborokat is tartottak. Fokozatosan helyi, regionális és országos versenyek indultak el, ahol a különböző sportmérkőzéseken az ország fiataljai versenyezhettek egymással. A tudatos sportképzés eredményeként több leventeköteles fiatalból vált eredményes sportoló hazai és nemzetközi színtéren.
(1926-os Baranya vármegyei leventeverseny, forrás: Újkor.hu)
(Balatonaligai nyári tábor 1937-ben, forrás: Újkor.hu)
Az intézmény tagságának egyenruhában kellett megjelennie a képzéseken. Az uniformison jelezték az illető korcsoportját, letett próbáinak szintjét. Az egyenruha része volt a jellegzetes sapka is. Gyakran rendeztek állami ünnepségek keretein belül olyan programokat, ahol a leventeegyesületek tornagyakorlatokat mutattak be, vagy vonultak fel.
(Az újpesti leventék sportünnepe Káposztásmegyeren 1933 áprilisában, forrás: Filmhíradók Online)
(Leventeverseny a Vérmezőn 1937 áprilisában, forrás: Filmhíradók Online)
A szervezethez köthető számos periodika megjelentetése, melyek közül a Szebb Jövőt! és a Levente mondható a legjelentősebbnek országos lefedettségük okán. A saját szerkesztésű folyóirataikban leventeoktatóknak és leventeköteles fiataloknak érdekes és széleskörű tartalmakat közvetítettek.
(A Szebb Jövőt című lap első száma 1921-ből, forrás: Nem! Nem! Soha!)
Egy településen több egyesület is létrejöhetett. Számos példa volt arra, hogy vállalatok és gyárak is alapítottak leventeegyesületet, hogy a leventeköteles alkalmazottaik képzéseit össze tudják egyeztetni a munkaidővel. Elsősorban falukban, a népművelés megvalósulásának egyik színtere volt a leventeképzés. Az írni-olvasni nem tudó fiatalokat több helyen felzárkóztató képzéseken vettek részt. Ezáltal csökkentve az analfabetizmus arányának mértékét az országban. A leventemozgalmak zökkenőmentes működése céljából levente oktató képző táborok is tartottak, amelyen felkészítették az oktatókat a testnevelési, a vallási és erkölcsi, valamint a katonai ismeretek átadására.
(Levente oktatókat képző tábor bejárata 1941-ből, forrás: Fortepan)
1939-ben a második világháború kezdeti évében a honvédelemről szóló 1939. évi II. tc. a leventekötelezettséget kiterjesztette az iskolai ifjúságra is a levente kiképzési kötelezettséget. A katonai előképzés 1941 nyarán nyerte el végleges szervezetét, amikor a kormányzó 1941. július 18-án rendeletileg, „Legfelsőbb Elhatározás” útján „az ifjúság katonás szellemű neveléséről és a testnevelés erőteljesebb végrehajtásáról” címmel szabályozta a kérdést. Felállították a Honvédelmi Minisztérium VIII. Csoportját „a testnevelési és sport vonatkozású ügyek intézésére”. Mindebből az következett, hogy levente szervezet egyre inkább a hadsereg bujtatott kiképzőterepe lett.
1941-ben - ahogyan már korábban említettem - a lányok számára is elérhetővé vált a leventeintézményben való részvétel. Tehát a fiú lakosságtól eltérően a lányok önkéntesen léphettek be a leánylevente szervezetbe. „A leánylevente-intézmény elsősorban az öntudatos magyarrá nevelést tartja feladatának. Nem lehet addig egységes, a haza valamennyi fiát és leányát egyaránt eltöltő közszellemet kialakítani, amíg a nemzet ifjúságának leány tagjai nem helyezkednek bele a hősi életszemléletbe.”
(Kokas Eszter országos vezető felhívása a Szebb Jövőt!-ben 1943-ból, forrás: www.leventelanyok.blog.hu)
A második világháború végén a nyilasok a szovjetek elleni harcokban számos leventét és levente korú fiatalt akartak bevetni. A fiatal, gyakran 18 év alatti leventeköteles fiúk egy részét bevonták a katonai hadműveletekbe – például Budapest védelmének ellátásába – akik közül sokan életüket vesztették vagy fogságba estek. A háborús tevékenységbe bevont leventekötelesek létszáma pontosan nem ismert. 1945-ben a Horthy-rendszer összeomlásával egyidőben a leventeintézményt is felszámolták, vezetőinek egy részét felelősségre vonták.
(Leventék lőkiképzésen 1937-ben, forrás: Fortepan)
(Leventék fegyveres kiképzése 1944-ben, forrás: www.rieth.hu)
(Harci bevetésen a magyar ifjúság 1944 decemberében, forrás: Filmhíradók Online)
A leventemozgalom megítélése már a Horthy-korszakban is megosztó volt. A testnevelési törvény elfogadásának országgyűlési vitájában a támogató hozzászólások mellett megjelentek ellenvélemények is. A törvény elfogadásától kezdve a különböző ellenzéki pártok képviselői, nemzetgyűlési felszólalásaikban más-más szempontból bírálták a szervezet működését, például a leventeoktatók viselkedése és alulképzettsége kapcsán, vagy a leventeképzési alkalmak időpontjainak kérdésében. Ezzel párhuzamosan, a sajtóban is megjelentek ellenvélemények, kritikák. Ezek alapján elmondható, hogy a szervezet megítélése már a kortársak körében sem volt egységes.
A leventemozgalmak a Horthy-rendszer ifjúságnevelő intézménye volt, amelynek célja volt az ifjúság nevelése katonai, vallási és nemzeti tartalmak terén. A későbbiekben aztán egyre inkább hangsúlyosabbá vált a katonai nevelés a háború közeledtével. Hozzákell tenni, hogy sok korábbi levente tag kötelezettségnek és nem önkéntességnek érezte a mozgalmat, ezért nem volt túl népszerű és később a fronton történő tevékenységük révén kényszerű szolgálatot láttak el, sokan meghaltak a csatatereken vagy hadifogságba estek és soha nem tértek már haza! Az intézményt a második világháború lezárásával megszüntetik, nem hívják újra élete. Később a Rákosi-korszakban hasonló célok érdekében szervezik meg az Úttörő Mozgalmat, de már más értékek a szocializmus jegyében!
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- A magyar leventemozgalom története. Trianon Centenárium. 2020. https://www.trianoncentenarium.hu/2020/05/29/a-magyar-leventemozgalom-tortenete/119/ (2023. 12. 02.)
- Várdai Levente (2019): A levente - egy emblematikus ifjúságnevelő szervezet a Horthy-korszakból. Újkor.hu. https://ujkor.hu/content/levente (2023. 12. 02.)
- Ary Lajos: A levente kiképzése Budapest, 1927.
- Tornay Károly: A leventeintézmény története, Budapest, 1936.
