(Egy budapesti család karácsonyfája 1944 decemberéből, forrás: honvedelem.hu)
Budapest, 1944 decembere. Egy teljesen átlagos karácsonyra készültek az emberek Budapesten vagy mégsem? Ez a cikk azt fogja bemutatni, hogy milyen is volt egy ostrom előtt álló városban készülni az ünnepekre és magát megélni azt úgy, hogy mindenki tudta, hogy egy kifejezetten vészterhes időszak következik.
Az, hogy Budapest ostroma végül is, de bekövetkezett, arra mindkét hadban álló fél számított. A németek és az őket támogató nyilasok mindvégig úgy gondolták, hogy minden áron, de tartani kell Budapestet, főként a zalai olajmezők miatt, mert azzal, hogy Románia 1944 augusztusában átállt a másik oldalra a németek számára elvesztek a nagyon értékes dél-román olajmezők és már csak a magyar tartalékok álltak rendelkezésükre. Még Hitler azt is kijelentette, hogy inkább Budapest háromszor is essen el és lőjenek szét mindent, de a magyar olaj az rendelkezésére álljon és így a német és magyar erőknek mindenáron tartaniuk kellett Budapestet az egyre inkább közeledő szovjet csapatokkal szemben.
(Szénhidrogénbányászati üzemek és kőolajfinomítók 1914 és 1945 között, a trianon utáni Magyarországon elsősorban a délnyugat-dunántúli területeken találtak kőolajat és földgázt, forrás: 24.hu)
A szovjetek és a hozzájuk csatlakozott kisebb román erőknek egyértelmű volt a céljuk: kiszorítani a németek Magyarországról és folytassák az utukat a Harmadik Birodalom felé. Ezt Sztálin minél gyorsabban szerette volna, ugyanis 1944 októberén felmerült az az angol javaslat Churchill részéről, hogy britbarát erők déli irányából Magyarország felé vennék az irányt és Sztálin ezt nem fogadta kitörő lelkesedéssel. Azonnal parancsot adott Malinovszkij marsallnak, aki ekkor csapataival a Duna-Tisza közén állomásozott, hogy öt napon belül legkésőbb október végén indítson támadást a magyar főváros ellen és menetből vegye a várost. Ez nem sikerült nekik, a szovjetek Kecskemét és a főváros között a vártnál nagyobb ellenállásba ütköztek és csak december elején tudtak hozzálátni Budapest bekerítéséhez, amellyel pont karácsony első napjára december 25-én végeztek.
(Budapest teljes bekerítéséig zajló hadműveletek, forrás: HUN-REN BTK Történettudományi Intézet)
(Budapest teljes körbekerítésének utolsó szakasza 1944. december 20 és 31-e között, forrás: wotinfo.hu)
A város elfoglalásáért indított hadművelet 108 napig, a tényleges ostrom 102 napig tartott, amelyből 52 napot a védők teljes bekerítésben harcoltak végig. Ezzel szemben Berlin két hét alatt, Bécs hat nap alatt elesett. Budapest ostromát legesleginkább Varsóéhoz lehetnek hasonlítani, de az tény, hogy az egyik legvéresebb városostrom lett a második világháború egészét nézve.
(A budai oldalon a Lánchíd mögött egy lőállás, forrás: Fortepan)
Az ostrom kezdete mellett még egy tény borzolta 1944 karácsonyát ez pedig a nyilas terror. A nyilasok 1944 október közepén vették át a hatalmat Szálasi Ferenc vezetésével. Késő novembertől a nyilas uralom végéig eltelt hat-nyolc hétben viszont fokozatosan csúcsra járt a terror. Ennek hátterében több ok állt. A Szálasi-kabinet lassan ráébredt, hogy a semleges államok nem fogják elismerni hatalmát, ezzel a diplomáciai védettség ereje csökkent. Karácsony előtt a kormányzat elhagyta a szovjet-román ostromgyűrűbe szorult várost. Ezzel zsidók tízezreinek sorsa a minden kontrollt elvesztő helyi vezetők, milícia-parancsnokok kezébe került.
1944. december 23-án a városmajori nyilascsoport tagjai társaikkal együtt puskatussal bántalmazták, a levetkőztetett zsidó nőket embertelen módon megkínozták a Városmajor utca 37.-ben. Másnap, december 24-én a nyilascsoport tagjai kivégzéseket követtek el a városmajori nyilasközpont udvarán, és szenteste mintegy 80 embert menetbe állítottak, hogy a „locsogó gettóba” kísérjék őket, ami a nyilasszlengben a Duna-parti kivégzést jelentette. Az összekötözött kezű embereket a Lánchídon át a pesti alsó rakpartra kísérték, és ott a jeges Dunába lőtték. Ezt követően megtiltották a különböző nyilascsoportoknak a fegyveres kivégzéseket, de magát a kivégzéseket nem! Az aznapra összeállított kivégzendők között volt egy majdnem járásképtelen, idős zsidó asszony, de mivel megtiltották a fegyveres kivégzést ezért a nyilasok a Lánchídon áthaladva, hirtelen ötlettől vezérelve megfogták a nehezen mozgó asszonyt, és a híd korlátján áthajolva bedobták a Dunába.
(A Duna menti cipők, amelyek a zsidó áldozatoknak állítanak emléket, forrás: kanadaihirlap.com)
Ezekből eseményekből mit érzett meg az átlag budapesti? Az embereket nemigen érdekelte, milyen a hadi helyzet Budapest térségében, sőt a bekerítésnek még örültek is, mivel a szövetséges és szovjet légitámadások szüneteltek. Az áruházak polcai tele voltak karácsonyi ajándékoznivalókkal. És a nagyközönség vásárolt. A Nagykörúton, az Andrássy úton, a Váci utcában csak úgy nyüzsögtek az emberek. Tele voltak az éttermek és a kávéházak. Természetesen a civil lakosság a karácsonyi bevásárlás mellett igyekezett „bespájzolni”, tartós élelmiszert vásárolni a nehezebb időkre.
(Egy karácsonyi ajándékvásárt hirdető népbolt 1944 decemberéből, forrás: Fortepan)
A budapestiek egyszerűen nem akarták észrevenni, hogy a háború elérte már a házuk küszöbét. December 23-án a budapesti operában Verdi hírneves operáját, az Aidát adták. „A második felvonás előtt egy katonaruhás színész jelent meg a függöny előtt és a félig telt háznak tolmácsolta a front üdvözletét, megelégedését fejezte ki afölött, hogy a közönség mennyivel nyugodtabb és bizakodóbb, mint pár héttel ezelőtt, biztatott mindenkit, hogy most már nyugodt lelkiismerettel megígérheti, hogy Budapest magyar marad, és gyönyörű fővárosunknak nincs mitől félnie.” Ezen a napon a színházak mellett a mozik is működtek, régi magyar filmeket és német revüfilmeket vetítettek, tehát a háborús hangulat a lakosságon belül egyáltalán nem volt érzékelhető.
A lakosság megdöbbenten vette tudomásul december 24-én, hogy a szovjet csapatok már Budapesten vannak. 23-án éjjel az oroszok a várostól délre, Nagytéténynél is átkeltek a Dunán, az egyik szárnyuk innen haladt Budafok és Kelenföld felé, a nyugati oldalon pedig Budakeszi felől tartottak befelé, elsőként a Budagyöngye és a Normafa irányába. Itt történt meg az az érdekes eset, hogy Az egyik szovjet felderítőszakasz tagjai, miután akadály nélkül eljutottak a fogaskerekű svábhegyi végállomásához, a váróteremben felállított karácsonyfa mellett ácsorgó árustól vettek egy-egy zacskó sült gesztenyét, és majszolgatva felszálltak a menetrend szerinti járatra. Az egyik utasnak feltűnt, hogy nem a szokványos egyenruhát és fegyvereket viselik a katonák, ezért megrántotta a vészféket. A lefékezett szerelvényről leugrálva tűntek el a szovjet katonák az erdőben, miután pár utast megszabadítottak karórájuktól.
(Egy sült gesztenyeárus néni még békeidőben, forrás: Fortepan)
December 24-e délutánján ugyan már több helyen voltak összecsapások, a Hűvösvölgyi úton három szovjet tankot is kilőttek, de még nem volt frontvonal, az ellenséges katonák kis csoportokban próbálták szemmel tartani a rózsadombi utcákat. Egy asszony visszaemlékezése szerint: „Gyerekkacagás és mézesillat járta át a házat, amikor bekérezkedett a nappaliba egy nagyon szomorú, holtfáradt fiatal német katona. A sok gyerek és a karácsonyfa láttán még szomorúbb lett, s mikor én egy darab mézeskalácsot tettem eléje, keservesen zokogva borult rá”.
A fennmaradt civil naplók tanúbizonysága szerint december 24-én az esti órákban volt az első nagyobb áramkimaradás, ami után a legtöbben vagy nyugovóra tértek, vagy pedig gyertyafénynél ünnepeltek. A fenyőfák díszítésére egyébként sokan a szövetséges bombázó repülőgépek radarzavarás céljából ledobott fóliacsíkjait használták.
(Filmhíradó beszámolója 1944 karácsonyáról, forrás: Filmhíradók Online)
Ahol nem volt karácsonyfa, ott a fikuszt díszítették fel. Az éjféli misét az egyház rendeletére már délután megtartották, s a szokásos karácsonyi látogatások is elmaradtak helyette az ünneplők telefonon hívták fel rokonaikat, barátaikat.
Élelmiszer szempontjából még viszonylag jó volt a helyzet az ünnep két napján. Az asztalokra ekkor még került hal és hús is, számos családnál pedig borlevest készítettek. Mindez ellentétben van azzal, ami az ostrom alatt volt tapasztalható, vagyis az állandósult élelemhiánnyal. A fővárost ugyanis nem készítették elő az ostromra, a hosszantartó, elhúzódó helységharcokra. Így például élelmiszer készletekkel sem rendelkeztek. Egészen pontosan a felhalmozott készletek december 25-én, a fővároson kívül szovjet kézbe kerültek.
A karácsonyi ünnep alatt a harcok elsősorban a Rózsadombon, a Szent János Kórház környékén, illetve a fogaskerekű végállomása környékén dúltak. Az ünnep után, december 27-én a budai oldalon a harcok kissé alábbhagytak. S a szovjetek a támadást egészen január utolsó napjaiig nem is erőltették. Ennek az volt az oka, hogy 1945. január 1-jén, Komárom irányából megindult, Konrád fedőnevű német felmentési kísérlet felszámolása miatt a szovjet csapatok nagy része védelemre rendezkedett be.
(A 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztály harcjárművei vonulnak el a szomori templom előtt a Konrad-hadművelet első napján, forrás: wotinfo.hu)
Azokon a frontszakaszokon pedig, ahol nem voltak heves harcok, a katonák igyekeztek megünnepelni a karácsonyt. Voltak karácsonyi ünnepségek is. Többek között például a nemet 13. páncéloshadosztály parancsnokágán is volt egy karácsonyi ünnepség, ahová meghívták az alárendelt magyar alakulatoknak a parancsnokait is.
A cikk végén Halmos Benedek gyerekkori emlékei kerülnek terítékre, aki 1944-ben Budapesten élt és az ő elmesélése alapján is bemutatom, hogy milyen is volt 1944 karácsonya a fővárosban.
"Kutyahideg tél volt 1944 karácsonyán. Havazott. Már régóta nem volt fűtés abban a budai bérházban, ahol akkoriban laktunk. Nem volt szabad fűteni, mert a kéményből felszálló füst jelzés lett volna az ellenséges repülőknek, hogy ott emberek élnek, oda kell dobni a bombát. Fáztunk."
"Szenteste volt, a Kisjézus születésének ünnepe. Nagyon vágytam ezt a napot, amióta eszméltem, hittem az Ő eljövetelében, hogy az ajándékot Tőle kapom, hogy a karácsonyfát angyalai hozzák – még suhogó szárnyaikat is hallani véltem. Reméltem, hogy a háború és Budapest ostroma ellenére most is így lesz. Esteledett, valahogy elcsitult a lövöldözés zaja. A lakásban voltunk, szüleim készülődtek a nagyon egyszerű karácsonyi vacsorára."
"Hirtelen nagy fényesség támadt, szinte nappali világosság lett, és különös suhogásféle hallatszott. Valami megmagyarázhatatlan, de örömteli borzongás futott át rajtam. Hisz ez olyan, mint ahogy hittanból tanultuk – a nyájat őrző pásztoroknak az éjszakában nagy fényességgel jelezték az angyalok a Kisjézus megszületését! Épp arra gondoltam, talán most hozzák a karácsonyfát, és ahhoz kell a nagy fényesség, hogy lássák, hova kell vinni, amikor durva mozdulattal Muca nagynéném belökött a szoba sarkába, és rám förmedt: „ott maradsz”! Éktelen bőgésbe fogtam volna a felháborodástól és ijedtségtől, de mindez elmúlt egy pillanat alatt, mert olyan, még soha nem hallott lövöldözés kezdődött kint a házak között, hogy azonnal rohanni kellett a pincébe az óvóhelyre."
"Napokig nem lehetett az óvóhelyről feljönni, mert a katonák minden mozgó célpontra azonnal lőttek. Nem volt elegendő élelmünk, pár nap elteltével éheztünk – mi, gyerekek is. "
Szörnyű karácsony volt 1944 decemberében egész Magyarországon, de különösen Budapesten! Emberek haltak meg ezekben a napokban és mindez nem számított. A harcok teljesen elvették a figyelmet arról, hogy karácsony van, mármint a katonák esetében, mert a lakosság készült rá és várta azt és nem azzal törődött, hogy a szovjet csapatok már itt vannak vagy hogy a nyilasok emberek lőnek a Dunába, hanem várta a csodát! Azt a csodát, amelyet minden évben azidáig átérzett. De most nem érkezett meg, helyette viszont megérkezett a front és viszontagságos másfél hónap következett be Budapesten, ahol 37 ezer civil vesztette az életét.
Mind mondjak: Szép karácsony volt!
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Szűcs László (2009): Budapesti karácsony az ostrom előtt. Honvédelem.hu. https://honvedelem.hu/hirek/budapesti-karacsony-az-ostrom-elott.html (2023. 12. 23.)
- Babucs Zoltán (2011): Karácsony az ostromlott Budapesten. Magyar Hírlap. https://tortenelemportal.hu/2011/12/karacsony-az-ostromlott-budapesten/ (2023. 12. 23.)
- Halmos Mónika (2021): Halmos Benedek visszaemlékezése. egy.hu. https://egy.hu/szocio/kutyahideg-tel-volt-1944-karacsonyan-egy-megrazo-visszaemlekezes-110405# (2023. 12. 23.)
- Kolozsi Ádám (2014): A karácsony, amikor bejöttek az oroszok és majdnem elkártyázták az apámat. Index - Tudomány. https://index.hu/tudomany/tortenelem/2014/12/24/1944_karacsonya/ (2023. 12. 23.)
