(Nők az 1900-as évekből, forrás: Femina)
A címben szereplő állítással úgy gondolom, hogy nem vagyok egyedül. Köszöntöm nőnap alkalmából a lányokat, hölgyeket, asszonyokat, tehát a nőket, akiket a "gyengébbik" nem képviselőinek szokás mondani, de ez véleményem szerint egyáltalán nincs így. Köszönjük, hogy vannak nekünk, mert értelmet adnak nekünk férfiaknak, hogy küzdjünk meg értük: a szeretetükért, a gondviselésükért, az odaadásukért és nem utolsó sorban köszönjük meg, hogy kitartanak mellettünk, mi is elviseljük őket még akkor is, ha néha hisztisebbek az átlagnál, de mi így szeretjük őket. Az alábbi cikk a magyarországi nők 20. századi helyzetébe nyújt betekintést, főként a politika és az emancipáció, tehát az egyenjogúsítás terén.
(Hölgyek a dualizmusban, forrás: A Nőkért Egyesület)
Magyarországon, amikor egyértelműen volt előrelépés a női emancipáció terén az a dualizmus időszaka volt. Az 1800-as években már számos női egyesület jött létre, de ezek javarészt még inkább jótékonykodással, a szegények segítésével foglalkoztak és nem a saját jogaik kiszélesítése mentén szálltak síkra. A dualizmus időszakában ebben változás, amiatt következett be, miután lehetővé tették, hogy a nők is munkába állhassanak a különböző szellemi pályákon is, mint például tisztviselők vagy tanítók, tanárok. Érdekesség, hogy ekkoriban a tanítói, tanári pálya egyértelműen elférfiasodott szakma volt, majd ebben éppen a női emancipáció hozott változást és a Horthy-korszaknak a végére már több volt a női tanár, mint a férfi és később teljes mértékben elnőiesedett a pálya.
(Női tanító egy elemi iskolában, forrás: Ma7)
Újabb nagy jelentőségű fejlemény volt a nők egyetemre bocsátásának engedélyezése 1895-ben. A mind több magasan képzett nő megjelenése fordulatot jelentett a női emancipáció történetében. Ugyanis ezek a nők lesznek, azok, akik síkra szálltak hazánkban a női egyenjogúsítás mellett és kifejezett céljuk volt, hogy ez minden téren megvalósuljon.
(Fizikai egyetemi előadást hallgatnak a hölgyek az 1900-as években, forrás: Újkor.hu
Újabb és újabb női szervezetek jöttek létre: Az 1896-ban alakult Nőtisztviselők Országos Egyesülete tagjai néhány év múlva, 1904-ben újabb egyesületet hoztak létre: a Feministák Egyesületét. Az utóbbi egyesületnek kifejezett célja volt a választójog megszerzése volt, de tevékenysége kiterjedt az állásközvetítéstől a nyelvtanításon át a cselédtörvények felülvizsgálatáig minden olyan témára, amely a nők helyzetével összefüggött. Saját lapjuk a A Nő és a Társadalom (később: A Nő) hasábjain fejtették ki a véleményüket a feminizmus elméleti kérdéseiről, a nőmozgalomról, a nők képzéséről, a női munkáról, a gyermeknevelésről, vagy éppen nemzetközi konferenciákról. Tagjaik között arisztokraták, polgárok, kistisztviselők és földműves asszonyok egyaránt voltak. Az anyaság megbecsülésére, a női jogokra vagy a házasságra vonatkozó kérdésfeltevéseik, valamint a rájuk adott válaszaik mind megfogalmazásukban, mind tartalmukban a problémákat lényegüknél ragadták meg.
(A Nő és a Társadalom egyik első száma 1907-ből, forrás: Elektronikus Periodika Archívum)
A nők egyenjogúsításának kérdése az folyamatosan jelen volt és ehhez hozzájárultak a társadalmon belül jelentkező változások is. Mivel az iparosodás igényt tartott a női (sőt, a gyermek) munkára, valamint a felsőbb rétegek leányainak szakképzettségére is, nők nagy tömegei mindenképpen kikerültek az otthon falai közül, ám ezzel párhuzamosan nem következett be a munkájuk azonos bérezése, s nem részesedtek a politikai hatalomból sem.
A korai feministák kimondott céljaik között szerepeltek a nők/leányok oktatásának kiszélesítését, minél több pályára való bejutását és a politikai részvétel lehetőségének elérését tartották. E célok érdekében először is meg kellett változtatni a társadalomban addig kialakult nőkről szóló vélekedéseket, amelyek a nő csekély testi és szellemi képességét, erkölcsi érzéke hiányát, másodrendűségét hirdették.
Az új és világos gondolkodású nők több a közéletben ismert férfi személyt és politikust is megnyertek maguknak, mint például Wlassics Gyula, aki 1895 és 1903 között a vallás és közoktatási minisztériumot is vezette vagy Márkus Dezső jogtudós, kúriai bíró, aki később síkra szállt a női választójogért és még A Nő és a Társadalomba is írt, amelyben komolyan kiállt a nők jogai mellett:
"Ha feminizmus alatt azt a törekvést értjük, hogy a nő az állami, a társadalmi, a gazdasági és kulturális élet minden területén egyenlő kötelességekkel és egyenlő jogokkal csak úgy érvényesülhessen, mint a férfi és hogy egyben megszünjenek mindazok a korlátozások, amelyeket távolról sem a természet, hanem egyesegyedül a férfiak teremtette jogrend és szokás állítottak az érvényesülés elé, akkor lehetetlen ebből a törekvésből kisebb vagy nagyobb hányadot lealkudni és a megmaradó részt a feminizmus nevével földíszíteni. (...) a mérsékelt feminizmus kiválogat magának egyeseket az igazi feminizmus követeléseiből és könyörög a férfiaknak, hogy azokat valósítsák meg, nem mint a nőnek természetes emberi jogát, hanem mint kegyes engedményeket. Minden egyéb tekintetben pedig továbbra is megnyugszik abban, hogy a jogegyenlőségnek az alkotmányba foglalása ellenére,,, mégiscsak a férfiak 'jogegyenlőbbek' maradjanak és hogy a nők továbbra is úgy tekintsenek föl az összes férfiakra, mint az emberiség született arisztokratáira, akiket csak hódolat illet meg s nem bírálat." (Márkus Dezső: "Radikális vagy mérsékelt feminizmus?" In A Nő és a Társadalom 1909. nov. 1. 3. évf. 11. sz)
(Wlassics Gyula jogász, 1895 és 1903 között vallás és közoktatási miniszter is volt, forrás: Wikipédia)
(Márkus Dezső jogtudós, forrás: Országgyűlési Könyvtár)
A női emancipáció terén igazán nagy változást az első világháború hozott. Ugyanis a világháború miatt a hadköteles férfiak éveket töltöttek a frontvonalakon, így ők kiestek a hazai munkamegosztásból, de az élet nem állhatott meg sem a mezőgazdaságban, sem az iparban és a szolgáltatások terén sem. Így a férfiakat először a világtörténelem során hosszabb ideig a nők helyettesítették a munka világában és ez döntő volt, mert így a gyengébbik nem elérte azt, hogy tiszteletet vívjon ki magának és ezt sok országban a világháborút követően a politikai jogok kiterjesztésével ismerték el, például hazánkban a nők 1919 óta szavazhatnak a választások alkalmával.
(Női dolgozók a hátországok gyáraiban az első világháború alatt, forrás: Múlt-kor és Hadszíntér és hátország)
(Tüntetés a női választójogért 1918-1919 folyamán, forrás: Mérce)
Annak ellenére, hogy a férfiakkal azonosan rendeződött a jogi és politikai státuszuk a nőknek, azonban köztük és a férfiak között társadalmi különbségek adódtak. A fizetésük jóval alacsonyabb volt az azonos munkakörben dolgozó férfiakéhoz képest, magasabb pozíciókba, sem a gazdasági, sem a politikai szférában nem jutottak, és az oktatási rendszer is hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a nőkkel szemben. Ez a Horthy-korszak időszakában is így volt, majd az elsőhöz hasonlóan a második világháborúban is a nők a fronton harcoló férfiak helyett dolgoztak, de igazi áttörés nem következett be 1945-ig, csak részsikerek.
Az 1945 után felálló kommunista rendszer új társadalmi rendet és új értékrendet határozott meg, ezt fejezte ki az 1948:XLIII. törvény is, amely a papi hivatást kivéve lényegében minden munkakörben lehetővé tette a nők munkavállalását. Az alkotmány 1949-ben rögzítette a nők egyenjogúságát, minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Ez azonban csak a propagandában volt így, a gyakorlatban a nőket a kommunista rendszer a gazdasági és foglalkozási struktúra radikális átalakításával a nők többségére kiterjesztette a kettős elnyomást, a kenyérkeresettel és a háztartás fenntartásával töltött munkaidő megkétszerezését. Ez lejáratta az emancipáció eszméjét, ráadásul a nemek közötti egyenlőtlenségek újratermelődtek, például a vezetői pozíciók betöltésének kérdésében.
(Szövőnők Győrben 1951-ben, forrás: Fortepan)
(Traktoron dolgozó nő a kommunizmusban, forrás: Fortepan)
Magyarországon egyfajta államfeminizmus jött létre, ami azt jelentette, hogy nem a női civil aktivisták és csoportok szálltak síkra a női egyenjogúságért, hanem az állam ezen belül is az állampárt. Ide sorolható a nők munkavállalásának felülről való ösztönzése, a politikai életben, a közigazgatásban vagy a felsőoktatásban a nők számának a megnövekedése. Miközben a kelet-európai rezsimek a feminizmust ideológiájuk részévé tették, lényeges különbségeket találhatunk: a szocialista országokban a nők tömeges munkába állítása részben akaratuk ellenére történt, részben propagandaelem volt.
Magyarországon 1945-1956 között az állami Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, a Kádár-korszak alatt 1957-től 1989-ig pedig a Magyar Nők Országos Tanácsa (a korabeli köznyelvben: a "Nőtanács") volt hivatott a nők érdekeit kizárólag képviselni. Valódi érdekképviselet gyakorlatilag nem volt. A nőkre erős kettős terhelés hárult: Dolgozhattak a férfiakhoz képest jóval kevesebb bérért, emellett az otthoni fizetetlen háztartási reproduktív munka túlnyomó hányada rájuk hárult. A gyereknevelésért cserébe ugyan kaptak többféle támogatást is (GYES, GYED), de ez nem tudta megakadályozni azt, hogy a nők a munkavállalás mellett döntsenek és az idők előrehaladtával egyre kevesebb gyermeket vállalták és sokan a karriert választották inkább.
(Az ózdi vasműben dolgozó nők 1986-ban, forrás: Fortepan)
(Forrás: Fortepan)
Azonban ahogyan a kommunizmus hazánkban, úgy az államfeminizmus is kezdett gyengülni és a hetvenes évekre begyűrűző hippikorszak szexuális forradalma "enyhített" szocialista változatának hatására, a nyolcvanas évekre a nőkre nehezedő modern szexizmus elnyomása és – különösen a szegény – nők kiszolgáltatott helyzete alig változott: Erkölcsi kaloda, szexuális tárgyként kezelés, szexualizálás, a családon belüli erőszak büntetlensége, a női test tabusítása, a létező szegénység mellett a hivatalos hallgatás a létező prostitúcióról is elindult és sajnos sokszor a mai napjainkban is így van.
A nőmozgalmak a rendszerváltás óta újra felerősödtek, legtöbbször a nők saját teste feletti önrendelkezés joga, az abortusztörvény, a nők elleni erőszak, a családon belüli bántalmazás, a nők nemük miatti diszkriminálása kapcsán hallatják hangjukat. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás következtében születtek bizonyos törvények, amelyek a nemek közötti esélyegyenlőségre vonatkoznak, de még több jogszabályra lenne szükség és arra, hogy ezek a gyakorlatba is átmenjenek.
A nők a többi emberhez hasonlóan, de hangsúlyozottan a hölgyek keményebb megpróbáltatásokon mentek keresztül a 20. század során világszerte és Magyarországon, főként a kommunizmus sajátos nőfelfogása miatt és ennek a hatásait még mindig lehet érezni a mai napokban is. A történelmi tapasztalatok is mutatják, hogy a nőket ne szabad másodrendű állampolgároknak tekintenünk, hiszen a nők szülnek gyerekeket, ők nevelik fel őket, hogy a jövő nemzedéke megállja a helyét a társadalomban, amellett dolgoznak, hogy még a háztartást is ők viszik, tehát többes terhelés alatt állnak. Mi férfiak annyit tehetünk, hogy segítünk a nőknek és szeressük, megvédjük őket, hogy ők minden élethelyzetben és téren megtudják állni a helyüket, mert képesek rá, sőt...
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Elekes Irén Borbála (2013): "A magyar nő egyenjogúsítása minden téren" - hazai feminizmus a XX. század elején. A Nőkért Egyesület. https://nokert.hu/tue-20130806-1754/1114/505/magyar-no-egyenjogusitasa-minden-teren-hazai-feminizmus-xx-szazad-elejen (2024. 03. 08.)
- Pető Andrea: A nők és a férfiak története Magyarországon a hosszú 20. században. Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Budapest, 2008. file:///C:/Users/Acer/Downloads/A_nok_es_a_ferfiak_tortenete_Magyarorsz.pdf (2024. 03. 08.)
- Hatvanéves a női egyenjogúság törvénye. Múlt-kor történelmi magazin. https://mult-kor.hu/20081126_hatvaneves_a_noi_egyenjogusag_torvenye (2024. 03. 08.)
