(Antall József miniszterelnöki esküje, forrás: MTI Nemzeti Archívum)
34 évvel ezelőtt, 1990. május 23-án este a parlament 219 igen, 126 nem és 8 tartózkodással választotta meg Antall Józsefet az MDF listavezetőjét és elnökét a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé, egyúttal kormányprogramjának irányelveit is elfogadta. Ezzel 1948 óta ő lett az első olyan miniszterelnök, aki nem volt kommunista. Ez a cikk az első szabadon választott kormányfő és a kormányának a tevékenységét fogja feleleveníteni.
Az 1990-es választásokat a Magyar Demokrata Fórum (MDF) nyerte, így 1947 óta először nyílt arra esély, hogy jobboldali kormánya legyen hazánknak. Az MDF a parlamentbe bejutott további jobboldali erőkkel a Független Kisgazdapárttal (FKGP) és a Kereszténydemokrata Néppárttal (KDNP) kívánt koalíciós kormányként működni, de még ez a három párt sem érte el összefogva a kétharmados többséget az országgyűlésben, így ez a helyzet megnehezítette volna az új kormány munkáját.
Ugyanis a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon 1989 őszén az ellenzéki pártokat még az motiválta, hogy ha mégis a régi pártállami erők jutnának hatalomra az első szabad választások után, akkor a parlament kétharmados törvényeken keresztül ellent tudjon állni a restaurációs törekvéseknek. Ezért Antall az ország kormányozhatósága érdekében paktumot kötött a legnagyobb ellenzéki párttal, a liberális a Szabad Demokraták Szövetségével (SZDSZ), mely alapján a kétharmados törvények témakörét húszra csökkentették. Ez a megállapodás lefektette a magyar demokrácia parlamenti működésének alapjait, ugyanakkor hozzájárult Magyarország euroatlanti orientációjához.
Antall József már a kormány megalakulását követően 1990 nyarán saját kormányát kamikaze-kormánynak nevezte, mivel tudta, hogy a gazdasági és társadalmi átalakulásnak sokan lesznek kárvallottjai. Emiatt pedig a kormány bukásra volt ítélve a következő választásokon, de a szükséges változásokat muszáj volt meglépni mivel, akkor az ország a csődbe jutott volna és nem tudtunk volna csatlakozni testileg és lelkileg sem Európához, hanem maradtunk volna meg szocialista utódállamnak. Az átalakulás gazdasági nehézségekkel járt:
Az ország 1990 után növekvő munkanélküliséggel (1993-ban elérte a 12,1%-ot), erősödő inflációval (1991-ben 35%-on tetőzött), és a GDP 18%-os csökkenésével nézett szembe. Hasonló válságokon ment keresztül minden kelet-közép-európai posztkommunista ország a tervgazdaságból a piacgazdaságba való átmenet folyamán. A lakosság több mint egyharmadának életszínvonala a létminimum alá csökkent. Időközben nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek, ami irritálta az embereket. A korrupció szélesebb körben elterjedt. A korábbi kommunista rendszerbeli mindenható rendőri erőkkel együtt az utcai biztonság is összeomlott 1990-ben. A bűnözési ráta – különösen Budapesten – öt év alatt háromszorosára nőtt. A gazdasági átalakulás során a kormány céljai a pénzügyi csőd elkerülése, a társadalmi béke fenntartása, a külföldi tőke magyarországi beruházásainak elősegítése volt. De ezeket a lépések a kormány társadalmi támogatottság híján nem tudta végrehajtani.
(Az infláció alakulása, ebben az esetben az 1990 és 1994 közötti időszakot érdemes figyelni, forrás: KSH/Népszava)
(A munkanélküliek számának növekedése 1989 és 1994 között, forrás: MEK)
(Az árindex folyamatos emelkedésével szemben a bérek nem igazán növekedtek, inkább stagnáltak, forrás: MEK)
Az új kormány megteremtette a demokratikus, jogállami berendezkedést és biztosította a külpolitikai függetlenségét hazánknak:
Új helyi önkormányzati rendszert vezettek be és a hazai nemzeti kisebbségek számára önkormányzatokat hoztak létre, új közoktatási és felsőoktatási törvények születtek. Igyekeztek megteremteni az előző rendszerben elkövetett bűnök feltárásának feltételeit és kárpótlást nyújtani az elszenvedett sérelmekért. A nemzetközi politikában pedig arra törekedtek, hogy mielőbb kivezessék Magyarországot a Varsói Szerződésből és a KGST-ből (a két szervezet megszűntetését éppen a magyar miniszterelnök kezdeményezte és javaslatára fel is oszlatták őket), majd társulási megállapodást kötöttek az EU-val, felvetették a NATO-tagság lehetőségét is. Eközben együttműködést kezdeményeztek a visegrádi találkozó formájában a másik két kelet-közép-európai országgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal, amely később az 1993-ban felbomló Csehszlovákia által négy fős-re bővült Csehországgal, Szlovákiával és az előbb említett lengyelekkel karöltve.
(1991. február 25.: A Varsói Szerződés megszűnésének aláírása Budapesten, forrás: MTI)
(A V4-ek: Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország, forrás: Wikipédia)
(A visegrádi egyezmény aláírása 1991. február 15-én, forrás: Wikipédia)
Azonban a gazdasági helyzet és a kormányzati intézkedések kiváltották a társadalom egyes csoportjainak ellenszenvét és a nyugodt kormányzás lehetőségét a politikai ellenfelek is megnehezítették:
1990 ősze forró hangulatban telt Magyarországon, ugyanis ekkor zajlott azóta eltelt 33 év eddigi legnagyobb szabású társadalmi tiltakozó mozgalma a taxisblokád, amely napokra megbénította az országot, miután a kormány lépésére – hogy ti. váratlanul 65%-kal felemelte az üzemanyagárakat – a személyfuvarozók lezárták Budapest és néhány más város fontosabb útjait. A háromnapos alkudozás kölcsönös engedményeket hozott. Pont ebben az időszakban műtötték meg a miniszterelnököt és a távollétében nem igazán működött a kormányzat hatékonyan, de az ellenzéknek sem volt hatékony a kommunikációja, mert például az SZDSZ nyíltan támogatta a demonstrálókat a Fidesz ezt ellenezte.
(Budapest, Örs Vezér tere a taxisblokád idején, forrás: MTI)
(Az Erzsébet-híd lezárása, forrás: MTI)
(Az újságok címlapjai is a taxisblokáddal foglalkoztak, forrás: MTI)
A 4 év alatt erősen erodálódott a kormánykoalíció. A három párt közül az MDF-et is súlyos belső konfliktusok gyötörték, amelyek kilépésekhez, kizárásokhoz, sőt, egy új párt, a MIÉP (Magyar Igazság és Élet Pártja) létrejöttéhez is vezettek. Az FKGP is kettészakadt: bár a kormánytöbbség biztosításához szükséges parlamenti frakció többsége továbbra is támogatta a kormányt, a párt maga szembefordult a kormánnyal. Ettől függetlenül is, a közvélemény-kutatások a kormánypártok gyors és tartós népszerűségvesztését mutatták.
(A Torgyán József vezette kisgazdák, pontosabban 10 fő 1991-ben kivált a kormánykoalícióból, forrás: Index)
(A Csurka István volt MDF-es politikus által 1993-ban alapított Magyar Igazság és Élet Pártja logója, forrás: Wikipédia)
(Csurka István a MIÉP egykori elnöke, forrás: Index)
A kormányzat működését Antall József betegsége érdekes módon nem befolyásolta, mivel a miniszterelnök a végsőkig dolgozott és csak a betegsége súlyosbodása idején esett már ki a munkából:
"Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg szolgálatom hasznos."
Hangzott el a mondat a pizsamás interjúból, amit 1990 őszén a Kútvölgyi kórházban adott a műtétje után a taxisblokád idején.
(A pizsamás interjúból részlet, forrás: Youtube)
1990 nyarán non-Hodgkin limfómát (a nyirokrendszer rákja) állapítottak meg nála. A betegség az Egyesült Államokban jelent meg nála, amikor ősszel meglátogatta George H. W. Bush elnököt. Októberben, hazaérése után azonnal kórházba került, s két nappal a taxisblokád előtt sikeresen megműtötték. Ezt követően a betegágyán közvetítették a pizsamás interjúját, ahol reagált a taxisblokád által okozott heves politikai helyzetre. A beavatkozás sikeres volt, a további kemoterápiás kezelés után a miniszterelnök leletei 1991 tavaszán negatívak voltak, állapota gyógyultnak tűnt. Átmeneti tünetmentesség után, november végére a betegsége kiújult. 1993 októberében Kölnben transzplantációs műtétet hajtottak végre rajta, amely által eredményei ismét jók voltak. Novemberi hazaérkezése után leukémiát diagnosztizáltak nála, bár belevetette magát a munkába, állapota folyamatosan romlott és ismét kórházba került.
Halála előtt egy nappal Göncz Árpád a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét adományozta neki. Betegsége – még a kormányzati ciklus lejárta előtt – legyűrte szervezetét, s 1993. december 12-én elhunyt 61 éves korában.
Temetése 1993. december 18-án szombaton déli 12 órakor vette kezdetét, a koporsót a Kupolateremből az Országház előtt felállított ravatalhoz vitték ki, itt volt a gyászszertartás. A temetésére a Fiumei Úti Sírkertben került sor, ahol díszsírhelyet kapott.
(Antall József ravatala az országház előtt 1993. december 18-án, forrás: Demokrata)
(Síremléke a Fiume Úti Sírkertben, forrás: Wikipédia)
Az első szabadon választott kormány tehát rengeteg nehézséggel nézett szemben, de az általuk megtett lépések elkerülhetetlenek lettek volna az ország gazdasági, politikai és társadalmi stabilitásának megőrzése érdekében. Antall József pedig a betegsége súlyosbodásáig rendíthetetlenül dolgozott és egyszerre küzdött a halálos betegségével, de sajnos az utóbbi győzött és nem tudhattuk meg, hogy a választások után hogyan rendezte volna pártja az MDF sorait a későbbi időszakra.
Ez a cikk valós információkon és adatokon alapszik, de a szubjektív véleményem nem megkerülhető, hiszen egy blogról van szó!
Felhasznált források:
- Az első kampány. https://mertigykerekavilag.blog.hu/2023/01/26/az_elso_kampany (2023. 01. 26.)
- A politikai paletta újrarendeződése. https://mertigykerekavilag.blog.hu/2023/01/31/a_politikai_paletta_ujrarendezodese (2023. 01. 31.)
